A rác­al­mási Művelő­dési Ház és Könyv­tár adott ott­hont a Luca-napi Magya­rok Vásá­rá­nak, ame­lyet az Ágasfa Hagyo­mány­é­lesztő Kör­rel, a kul­tu­rá­lis intéz­ménnyel és a SZEM Baráti Kör Egye­sü­let­tel kar­öltve szer­ve­zett a Magya­rok Szö­vet­sége Duna­új­vá­rosi Járási Cso­portja. (tovább…)

Az Ado­nyi Városi Napok kere­té­ben, augusz­tus 20-án Varga And­rás, az erdé­lyi Szi­lágy­cseh pol­gár­mes­tere és Ronyecz Péter, Adony pol­gár­mes­tere alá­írta a test­vér­vá­rosi szerző­dést. (tovább…)

Tan­év­nyitó ünnep­ségre gyűlt össze a kulcsi Fekete Ist­ván Álta­lá­nos és Alap­fokú Művé­szeti Iskola diák­sága, tan­tes­tü­lete, a szülők, nagy­szülők kísé­re­té­ben. (tovább…)

Több­szö­rös jubi­le­u­mát ünne­pelte augusz­tus 29-én a besnyői Sziront’Art egye­sü­let égi­sze alatt működő Szi­ronta Csen­gettyű– és Citeraze­ne­kar és annak vezetője, Nyersné Vajda Márta neve fém­je­lezte besnyői zene­is­ko­lai kép­zés. (tovább…)

Vízi és csa­ládi prog­ra­mok sorá­val, ünnepi köszöntő­vel, kenyér­szen­te­lés­sel várta a Szent Ist­ván nap alkal­má­ból ren­de­zett ünnepre a duna­föld­vá­ri­a­kat és a ven­dé­ge­ket a város. (tovább…)

Falu­nap­nak indult, váro­sa­vató nap lett augusz­tus 21-éből Rác­al­má­son. (tovább…)

Szmo­dics Lász­ló­val a Mező­föld Gim­ná­zium és Szak­is­kola igaz­ga­tó­já­val beszél­ge­tünk. (tovább…)

Kul­cson ren­dezi a Fejér Megyei Művelő­dési Köz­pont, a Kulcsi Kemen­cés Kézmű­ves Egye­sü­let­tel és a NKA Népmű­vé­szeti Szak­mai Kol­lé­gi­u­má­val együttmű­kö­dés­ben a Közép-dunántúli kézmű­ves szak­kö­rök szak­mai kon­fe­ren­ci­á­ját, „Szak­kö­rök az élő népmű­vé­sze­tért” cím­mel, 2009. szep­tem­ber 11–12-én.  (tovább…)

Kettős jubi­leum jegyé­ben telt az idei nagy­ve­nyimi falu­nap, mivel most, együtt ünne­pelte meg a ven­dég­látó tele­pü­lés lakos­sága a német és az erdé­lyi bará­tok­kal az Altom­üns­ter­rel 15, Ege­res­sel 5 éve alá­írt part­ner­te­le­pü­lési szerző­dés évfor­du­ló­ját is. (tovább…)

Bőr­ba­rát, gaz­da­sá­gos, kímélő, kör­nye­zet­ba­rát ter­mé­sze­tes anyag, amely­nek hasz­ná­la­tá­val min­den­féle vegy­szer nél­kül vará­zsol­hat­juk tisz­tára ruhá­in­kat, és még sok más célra is hasz­nál­ható a mosódióhéj.

Aller­gi­á­ban szen­vedők, Neurodermis-betegek és érzé­keny bőrűek szá­mára is aján­lott. Készít­hető belőle sam­pon, folyé­kony szap­pan, moso­ga­tó­szer, álta­lá­nos tisz­tító vagy akár növény­védő­szer is. A hagyo­má­nyos mosó­sze­rek­hez képest jelentős össze­get taka­rít­ha­tunk meg, mivel 1 kg mosó­dió­héj heti 2–3 mosást fel­té­te­lezve egy csa­lád kb. egy­éves szük­ség­le­tét fedezi. A mosó­dió­héj­jal hosszabb ideig élén­kek a szí­nek mint a hagyo­má­nyos mosó­sze­rek­kel. Nepál­ban a leg­fi­no­mabb sely­met is mosó­dió­héj­jal mos­sák! Mivel nem tar­tal­maz vegyi fehé­rítőt, a fehér ruhá­kat időn­ként fehé­rí­teni cél­szerű pl. mosószódával.

Hasz­ná­lata nem szennyezi a kör­nye­ze­tet, bio­ló­gi­a­i­lag tel­je­sen lebom­lik. Az elhasz­nált mosó­diót egy­szerűen a kom­poszt­hoz adhat­juk, a növé­nyek meg­há­lál­ják. Hatá­sos védel­met kínál pl. levél­tet­vek ellen úgy, hogy nem árt a növény­nek, és nem szennyezi vegy­szer­rel a kertet.

A mosó­dió­héj­ban lévő sza­po­nin víz­ben oldódó anyag.  Minél több héjat teszünk az oldatba, annál lúgo­sabb lesz. Kiold­ha­tó­sága függ a víz hőmér­sék­le­tétől, illetve kemény­sé­gétől. Már 40 C fokon kiol­dó­dik, de minél maga­sabb a vízhő­fok, annál több ható­anyag válik ki a héj­ból, ezért ala­cso­nyabb hőfo­kon több­ször hasz­nál­hat­juk fel (2–3 alkalommal).

Bár­mi­lyen szí­nes vagy fehér ruhát mos­ha­tunk vele 40– 90 C fokon, bele­értve a sely­met és a gyap­jút is. Mos­dásra és haj­mo­sásra, kéz­mo­sásra és moso­ga­tó­szer­nek is hasz­nál­ható, sőt, kutya– vagy cica­sam­pont is készít­he­tünk belőle az elké­szí­tési mód szerint.

Bővebb infor­má­ci­ó­kért és ha ren­delni sze­retne, hívja szerkesztőségünket(06 20 923 72 11) vagy írjon elekt­ro­ni­kus címünkre!

Bene­dek Elek szü­le­té­sé­nek 150. évfor­du­lója alkal­má­ból a Közösségi-Kulturális Köz­pont és Könyv­tár mese­mondó és mese­író ver­senyt hir­det. (tovább…)

Egy év kiha­gyás után újra bir­tokba vehet­ték az iván­csai Duna-parti lovas­pá­lyát a fogat­haj­tók az augusz­tus 28–30. között meg­ren­de­zett Hetyei János Ket­tes Fogat­hajtó Emlék­ver­se­nyen. (tovább…)

Legó­el­nök és öle­lés­va­dász, aki nem­csak magya­rul, de rovás­írás­sal és cirill betűk­kel is folya­ma­to­san ír, mesé­i­vel, köl­te­mé­nye­i­vel pályá­za­to­kat nyer. Fest­mé­nyei, raj­zai figye­lemre mél­tóak. Egy újfajta szor­zás fel­ta­lá­lója, külön­le­ges kresz­táb­lák kiagya­lója – de első­sor­ban egy hat­éves kis­fiú. Ő mind egy sze­mély­ben Ruff Ist­ván Zalán. A kivé­te­les tehet­ségű gyer­mek­kel és édes­any­já­val, Sch­ne­i­der Csilla Krisz­tina festőművész-pedagógussal beszélgettünk.

Min­den­ki­ben benne él a vágy, hogy szü­le­tendő gyermeke(i) majd okos(ak), tehetséges(ek) legyen(ek). Néhány szülő­nek meg­ada­tik, hogy átla­gon felüli képes­ségű gyer­mek­kel aján­dé­kozza meg a sors, ami egy­szerre lehet ijesztő és irigy­lésre méltó, de min­den­kép­pen nagy felelős­ség­gel jár. Ilyen a Sch­ne­i­der Csilla Krisz­tina– Ruff Ist­ván házas­pár is, akik­nek a kis­fia, Zalán, 2002. augusz­tus 22-én jött a világra, és éle­té­nek már igen korai sza­ka­szá­ban – és azóta is – az átlag­tól eltérő dol­gok­kal tette és teszi folya­ma­to­san pró­bára szü­leit. Pél­dául más­fél éves koráig nem aludta át az éjsza­kát, és ha csak tehette, a nap­köz­beni alvást is elblic­celte. Viszont már nem­csak írni és szá­molni tud, egy újfajta szor­zási mód­szert is kifej­lesz­tett, fejből leraj­zolja az Árpád-házi kirá­lyok csa­lád­fá­ját, ver­se­ket ír, és kita­lált magá­nak egy saját mese­vi­lá­got. Az ott lakók­ról fest­mé­nyek, ver­sek készül­nek. Meg min­den más­ról is.

Édes­anyja sze­rint Zalán későn tanult meg beszélni. Ma már nagyon nagy a szó­kin­cse, válasz­té­ko­san fogal­maz. Állan­dóan jár a fejé­ben valami.

- Zalán folya­ma­to­san pezseg, száz fokon lobog, kemény tem­pót dik­tál nekünk, de ez így cso­dá­la­tos – mondja édes­anyja. — Csil­la­pít­ha­tat­lan tudás­szomja van a világ iránt, és nekem az a fel­ada­tom, hogy vála­szol­jak a kér­dé­se­ire. Zalánt min­den érdekli. A mesék, az iro­da­lom, a mate­ma­tika és a fes­té­szet állan­dóan jelen van az éle­té­ben, a mel­let­tük fel­buk­kanó, szá­mára érde­kes témákba bele­ássa magát – pél­dául autó­már­kák, zász­lók, Magyar­or­szág tör­té­nete -, abból min­dent magába szív, elrak­tá­rozza, és kis­vár­tatva átala­kítva adja vissza a tanul­ta­kat. Hihe­tet­le­nül kre­a­tív, és nagyon jó a humora is. Zalán nem érti, hogy Moson­ma­gyar­óvár miért nem Moson­mo­gyo­ró­vár, Kis­kun­lac­háza Kis­ku­kac­háza, Nagy­ba­jom Nagy­ma­jom. Zalán­nak min­den kék por­tálú bolt: ég-bolt és még sorol­hat­nánk. Újfajta kresz­táb­lá­kat is alko­tott, köz­tük a „vigyázz, cica­ve­szély” fel­ira­tút. Előbb tanult meg éne­kelni, mint beszélni. Lázár Ervin, Bálint Ágnes, Csu­kás Ist­ván meséi, Arany János ver­sei, a Kaláka együt­tes dalai a ked­ven­cei. Az augusz­tusi tiha­nyi Kaláka-koncert szo­kott lenni a szü­le­tés­napi aján­déka. Alko­tói hul­lá­mai van­nak. Van, hogy két hétig nem ír sem­mit, aztán egy nap alatt több vers és fest­mény is szü­le­tik. Ráka­pott az alli­te­rá­ci­óra. A múlt­kor ezt írta: Hószín han­gyán hor­golt kalap. Angol órákra jár, mate­ma­ti­kai tehet­ség­gon­dozó prog­ram­ban vesz részt, ver­se­iről szakértők mon­da­nak véle­ményt. Egész­sége nem engedi, hogy fut­ká­roz­zon, de nagyo­kat sétá­lunk a Duna-parton. Sze­ret­nénk, ha meg­ta­nulna bicik­lizni is a Papi segít­sé­gé­vel, de ha egy bogár megy át előtte, már leszáll a kerék­pár­ról és a bogár tanul­má­nyo­zá­sá­val fog­lalja el magát. Papi­val bar­ká­csol is – mondja édes­anyja, aki felelős­sége tel­jes tuda­tá­ban vál­lal­ko­zik a tehet­ség­gon­do­zásra. — Min­dig sok­féle lehető­ség­gel vet­tük körül, ezek­ből erő­sö­dött fel iro­da­lom, képzőmű­vé­szet, mate­ma­tika iránti érdeklő­dése. Lehet, hogy műszaki ember lesz belőle, és mel­lette ír vagy fest, és akkor az egy har­mo­ni­kus élet lesz a szá­mára. Napi huszon­négy órás elfog­lalt­ság vele élni. Komoly fel­adat a mun­káit rend­sze­rezni, nyil­ván­tar­tani, pályá­za­to­kat figyelni, és már fel­ké­ré­se­ket is kapunk. Las­san úgy veszem fel a tele­font: Ruff Zalán tit­kár­sága – teszi hozzá nevetve az édesanya.

Zalán édes­anyja festőmű­vész és peda­gó­gus, aki száz­éves tuli­pá­nos ládá­kat, fes­tett ágy­vé­ge­ket res­ta­u­rál a kis lakás nap­pa­li­já­ban, kiál­lí­tásra készülve éppen budoár ala­ko­kat fest, vagy Buda­pes­ten 15–25 négy­zet­mé­te­res fal­fest­mé­nye­ket készít, mint pl. az Átrium Iro­da­ház étter­mé­ben lévőt. Mint mondja, saj­nos, nagyon fővá­ros­köz­pontú a tehet­ség­gon­do­zás és a művé­szeti élet is. S hogy Zalán mi sze­retne lenni? Mi sem ter­mé­sze­te­sebb a képzőmű­vész Mami és a műszaki beál­lí­tott­ságú Papi kis­fi­á­tól: építész.

- Külön­le­ges háza­kat fogok ter­vezni, Magó­cia típusú háza­kat, meg min­den­fé­lét, ha felnőtt leszek. A házak­nak szil­va­lé­fényű lesz az ablaka, ana­nász a lépcsője – mondja Zalán, és e terve mel­lett már elég régen kitart.

- Sze­ret­nénk, ha kiegyen­sú­lyo­zott, bol­dog ember válna belőle. Nagy álmunk egy közös kiál­lí­tás, ahol az ő ver­seit, az azok­hoz készült illuszt­rá­ci­ó­kat és az én fest­mé­nye­i­met mutat­nánk be a nagy­kö­zön­ség­nek, s ez az álom hama­ro­san meg­va­ló­sul­hat. – mondta beszél­ge­té­sünk végén moso­lyogva a büszke Mami.

Koc­zka Kata, 2009.

Közel nyolc­va­nan vet­tek részt a Kulcsi Baráti Kör hagyo­má­nyos KUPAC-emléktúráján, augusz­tus 20-án. A vízi túrá­zók KUBAK, illetve a Sport­egye­sü­let Vízi­sport szak­osz­tá­lya szer­ve­zé­sé­ben száll­tak vízre, majd a hajó­ál­lo­másra vissza­érve min­denki jóízűen fogyasz­totta el a gulyás­le­vest, illetve a pör­köl­tet. Az idén 20 éves KUBAK a közel­jövő­ben ren­dezi jubi­le­umi ünnepségét.

Meg­újúlt a fertőző osztály

A Szent Pan­ta­leon Kór­ház főépü­le­té­ben, 2009. augusz­tus 26-án adták át az új Fertőző osz­tályt. A volt Gyer­mek­osz­tály terü­le­tén tel­jes műszaki fel­újí­tás és bur­ko­lat­csere tör­tént, új búto­ro­kat, beren­de­zési tár­gya­kat és ápo­lást segítő esz­kö­zö­ket sze­rez­tek be.  A beru­há­zás össz­ér­téke 92 mil­lió forint volt.  A fede­ze­tül szol­gáló hitelt a kór­ház­nak kell vissza­fi­zet­nie, önkor­mány­zati garan­cia­vál­la­lás mel­lett. (tovább…)

Sze­mé­lyi­ség– és kre­a­ti­vi­tás­fej­lesztő stú­dió ala­kult Duna­új­vá­ros­ban, Játék­szín­ház néven, azzal a cél­lal, hogy isko­lán kívüli, hasz­nos dél­utáni elfog­lalt­sá­got biz­to­sít­son a gye­re­kek­nek. A gya­kor­la­tok „mel­lék­ha­tása”, hogy a gye­re­kek képessé vál­nak a nyil­vá­nos sze­rep­lésre, önma­guk hite­les kép­vi­se­le­tére. (tovább…)

A nem­ré­gi­ben ala­kult Tassi Hely­tör­té­neti Egye­sü­let szer­ve­zé­sé­ben „Tass öröksége…Unokáink is látni fog­ják!” cím­mel hely­tör­té­neti kiál­lí­tás nyílt a Tűzol­tó­szer­tár­ban. A kiál­lí­tá­son régi ház­tar­tási és mező­gaz­da­sági esz­kö­zökre cso­dál­koz­hat rá a láto­gató, külön figyel­met érde­melt a fali pipa­tá­roló téka és az üveg vaj­kö­pülő. (tovább…)

Tizen­egye­dik alka­lom­mal ver­tek sát­rat a baráti tár­sa­sá­gok a kisapos­tagi sport­pá­lya mel­letti árnyas terü­le­ten, hogy össze­mér­jék hal­léfőző tudo­má­nyu­kat, s egy kel­le­mes napot tölt­se­nek együtt a szik­rázó nap­sü­tés­ben. Per­sze, az érté­kes jutal­mak is moti­vál­ták a ver­senyző­ket, de azért a leg­főbb cél a rész­vé­tel és a finom halászlé elfo­gyasz­tása volt. (tovább…)

Sok-sok szí­nes lát­ni­va­lót tar­to­ga­tott a láto­ga­tók szá­mára az augusz­tus 15-ei tassi Falu­nap. A Tassi Hely­tör­té­neti Egye­sü­let szer­ve­zé­sé­ben rovás­írá­sos hely­ség­név táb­lá­kat avat­tak, és hely­tör­té­neti kiál­lí­tás nyílt Tass Örök­sége cím­mel. (tovább…)

Két hétig látta ven­dé­gül Rác­al­más a Falu­védő Egye­sü­let szer­ve­zé­sé­ben ren­de­zett II. Raáb Ervin Művé­szeti Tábor­ban a sik­lósi Dr. Erdé­lyi Pétert és Dr. Erdély­iné Fucs­kár Rózsát, Fischer József rác­al­mási, a duna­új­vá­rosi Rohon­czi (Rohó) Ist­ván és fele­sége, Kele­men Marián Éva, Móder Rezső és Nyit­rai Mihály, vala­mint a kulcsi Mol­nár János művé­sze­ket, akik nagy­mé­retű fa köz­téri alko­tá­sok­kal gya­ra­pí­tot­ták a Jankovich-kúria Ren­dez­vény– és Turisz­ti­kai Köz­pon­tot. (tovább…)

Immár a negye­dik alka­lom­mal szer­ve­zett éjsza­kai kaland­tú­rát a Kiai Dojo karate klub, mely­hez – idén első ízben — a „Ket­ten érted” élet­mód prog­ram is csat­la­ko­zott. Min­den korábbi rekord megdőlt, ami az érdeklődők szá­mát illeti, hiszen 16 csa­pat, közel száz fő állt rajt­hoz az este tíztől haj­nali négyig tartó kalan­dos túrán. (tovább…)

A Magya­rok Orszá­gos Gyű­lé­sét augusz­tus 21–22-23-án ren­dez­ték a Kun­szent­mik­lós mel­letti Bösz­tör­pusz­tán. E három nap­ban meg­mu­tat­ko­zott egy másik Magyar­or­szág. Egy olyan, ahol az embe­rek egy­más sze­mébe néz­nek, moso­lyog­nak, tekin­te­tük nyílt, tar­tá­suk egye­nes, nem sze­me­tel­nek, nem dohá­nyoz­nak csak a kije­lölt helyen, nem fet­ren­ge­nek része­gen a föl­dön, nem lop­nak egy­más­tól, aki elvesz­tett vala­mit, biz­to­san vissza is kapta.E három nap­ban aki ott volt, fel­töltőd­he­tett ener­gi­á­val, s elgon­dol­kod­ha­tott, hogy ha ez a Magyar­or­szág három napig műkö­dik, miért ne működ­hetne egész évben, és már azt kér­dezi: ő mit tehet érte?

Ez a nagy­sza­bású, az eddigi leg­na­gyobb magyar­or­szági sza­bad­téri ren­dez­vény állami és uniós támo­ga­tás nél­kül, pusz­tán a magyar embe­rek lel­ke­se­dé­séből és hitéből épült fel. A szer­vezők, a fel­lépő cso­por­tok, zene­ka­rok, a tudo­má­nyos előa­dók, a Nem­zeti Érdek Prog­ram szakértői mind-mind önkén­tes mun­ká­val vál­lal­ták a köz­remű­kö­dést, a fel­épí­tett pódi­u­mok, a sát­rak, a segítők ellá­tása pedig ado­má­nyok­ból állt össze.

A ren­dez­vény­nek több mint 180 ezer láto­ga­tója volt. Három napja során hét óriás sátor­ban adott elő a Pusz­ta­egye­tem szer­ve­zé­sé­ben csak­nem száz előadó, akik a magyar tudo­mány, művelő­dés, hit­élet, gaz­da­ság­tu­do­má­nyok stb. szak­te­rü­le­teit reprezentálták.

Ter­mé­szet­gyó­gyá­szok, orvo­sok, csont­ko­vá­csok segí­tet­tek a rászo­ru­lók­nak. A Bárka prog­ram népi gyó­gyász csa­pa­tá­nak sátra előtt naponta 200 gyó­gyulni vágyó várta ki a sorát. A gye­re­ke­ket a nekik fel­épí­tett vár­ban, a mesesá­tor­ban, a kézmű­ves fog­lal­koz­ta­tó­ban és sok egyéb hely­szí­nen szó­ra­koz­tat­ták és taní­tot­ták az önkén­tes segítők. Közel 1000 őster­melő és kézmű­ves árulta por­té­ká­ját a vásári for­ga­tag­ban. A Magyar Talál­má­nyok Házá­ban bemu­tat­ták a leg­fris­sebb magyar talál­má­nyo­kat (az elekt­ro­mos autó­tól a hor­doz­ható repülő­gé­pig), és a magyar kör­nye­zet­kí­mélő tech­ni­kai meg­ol­dá­so­kat (öko wc-től, kör­nye­zet­kí­mélő házi szenny­víz­rend­szertől és ener­gia ellátó rend­sze­rektől kezdve, a házi­lag bar­ká­csol­ható sör­kol­lek­to­rig…). Fel­vo­nult a Magyar Nem­zeti Lovas Dísz­szá­zad száz lovas­sal. Tör­té­nelmi élő­ké­pet mutat­tak be 1400 lovas, gya­lo­gos és tán­cos részt­vevő­vel. Meg­szer­vez­ték a Kárpát-medencei tánc­együt­te­sek talál­ko­zó­ját, harcmű­vé­szeti bemutatóját.

Az ese­mé­nyen hét óri­ás­sá­tor­ban került sor a Nem­zeti Érdek Prog­ram bemu­ta­tá­sára, mely­nek kere­té­ben a Magya­rok Szö­vet­sége 13 tago­zata ismer­tette a jelen­legi gaz­da­sági és tár­sa­dalmi ága­za­tok­nak szóló aján­lá­sait, töb­bek között a két­ka­ma­rás par­la­ment, az új válasz­tási rend­szer és a civi­lek kép­vi­se­le­té­nek kon­cep­ci­ó­ját, vala­mint a jelen­kor szá­mos társadalmi-gazdasági gond­jai meg­ol­dá­sá­nak azon vál­to­za­tait, ame­lyek a nem­zeti érdek elsőd­le­ges­sé­gét tekin­tik alapvetőnek.

Az ország 1200 tele­pü­lé­séről érke­zett szö­vet­ségi tagok meg­vá­lasz­tot­ták a Magya­rok Szö­vet­sége járási, megyei és orszá­gos vezető­sé­gét. A válasz­tás után a terü­leti és szak­mai vezetők­ből álló 70 tagú orszá­gos vezető­ség össze­ült és kiált­vánnyal for­dult a magyar tár­sa­da­lom­hoz, amely­ben fel­szó­lí­tot­ták a leg­főbb mél­tó­sá­go­kat, hogy 2009. októ­ber 23-ig kezd­jék meg az alkot­má­nyos rend hely­re­ál­lí­tá­sát, az alkotmányozást.

- A Magya­rok Szö­vet­sége népi kez­de­mé­nye­zés, békés, de a nem­zeti érde­ke­kért hatá­ro­zot­tan kiálló tár­sa­dalmi moz­ga­lom kíván maradni a jövő­ben is, nem kíván párttá alakulni.

A Magya­rok Szö­vet­sége fon­tos­nak tartja az ifjú­ság bevo­ná­sát a mun­kába. A fia­ta­lok­nak olyan nehéz fel­ada­to­kat kell adni, ame­lyek kihí­vást jelen­te­nek a szá­mukra — mondta Vukics Ferenc elnök — és akkor még a leg­ke­vésbé mun­kára fog­ható fia­tal is szár­nya­kat kap. A szö­vet­ség átlag­élet­kora 41 év.

A Magya­rok Orszá­gos Gyű­lé­sét jövőre is meg­szer­ve­zik. Az ide­i­hez hason­lóan, Bösz­tör­pusz­tán, augusz­tus 15-e (Nagy­bol­dog­asszony napja), vagy augusz­tus 20. közelében.

A Magya­rok Szö­vet­sége Saj­tó­szol­gá­la­tá­nak köz­le­mé­nye és saját élmé­nyei alap­ján szer­kesz­tette: Koc­zka Kata

2009.

Gaz­dag kul­tu­rá­lis, sport– és sza­bad­idős prog­ram­kí­ná­lat­ból választ­hat­tak a Sza­bolcs Napok ven­dé­gei július 24–26. között. A prog­ram hiva­ta­los részé­ben kitün­te­té­sek átadá­sára is sor került. (tovább…)

Első ízben szer­ve­zett vízi túrát Döm­södre a Rác­al­más SE Vízi– és Sza­bad­idős­port Szak­osz­tá­lya július 25-én. Kaja­kok­kal, kenuk­kal, sár­kány­ha­jó­val vágott neki az útnak a két­na­pos túra soha nem látott lét­számú, 52 részt­vevője, és vol­tak, akik motor­csó­nak­kal követ­ték a csa­pa­tot, illetve a cso­ma­go­kat, fel­sze­re­lé­se­ket szál­lító autó­val kerül­tek körbe. (tovább…)

A Város– és Falu­védők Szö­vet­sége július 15–18. között Rác­al­má­son tar­totta XXVIII. Orszá­gos Talál­ko­zó­ját és Szak­mai Kon­fe­ren­ci­á­ját. A ren­dez­vény házi­gaz­dája a Rác­al­mási Falu­védő Egye­sü­let és a rác­al­mási önkor­mány­zat volt (tovább…)

Elma­radt volna az I. Arany­kulcs Fesz­ti­vál Rockin’Chair blues-rock kon­certje, ha Poszt Péter nem vál­lalja a beugró dobos sze­re­pét. Elvál­lalta, bár pró­bára nem volt lehető­ség, csak fel­vé­te­le­ket hall­gat­ha­tott, és máris a mély­víz­ben találta magát, vagyis a szín­pa­don. Aznap már nem elő­ször. Egy hét­tel később pedig ugyan­ezen a szín­pa­don ropta, a nép­tánc gálán.

Poszt Péter­nek fárasztó, izgal­mak­ban bővel­kedő, de örökre emlé­ke­ze­tes napja marad június utolsó szom­batja, ami­kor dobos­ként a duna­új­vá­rosi Rockstone-nal meg­nyerte az Élő­ze­né­ért Könnyű­ze­nei Fesz­ti­vált Daru­szent­mik­ló­son, az apos­tagi Ladik Zene­kar­ral a duna­ve­csei hídi vásá­ron ját­szott, majd este jött a Rockin’Chair-rel a kulcsi koncert.

A fel­lé­pés előtt egy hét­tel kér­ték meg, hogy ugor­jon be a buda­pesti csa­pat dobosa helyett, külön­ben nem jön a Rockin’Chair Kulcsra. Igent mon­dott, Kul­csért, a ren­dez­vé­nyért. Lázas fel­ké­szü­lés – zene­hall­ga­tás, jegy­ze­te­lés, dobo­lás — követ­ke­zett, majd a kon­cer­ten a siker, ami az öröm­ze­né­lés­ben, jól működő csa­pat­ban, nagy taps­ban öltött tes­tet azon az estén.

A most 31 éves fia­tal­em­ber csa­ládja Duna­föld­vár­ról került Duna­új­vá­rosba, majd Kulcsra. A Móricz­ban ismer­ke­dett meg a furu­lyá­val és a nép­tánc­cal, s még panel­ban lak­tak, ami­kor meg­kapta az első pergő­dob­ját. Szé­kely Zol­tán­nál tanult a Sán­dor Fri­gyes Zene­is­ko­lá­ban, majd Ber­disz Tamás lett a mes­tere, aki most a Jazz Tan­sza­kon tanít, és akit a Fábry Show­ban is lát­ha­tunk dobolni.

A dobo­lás­hoz a jó rit­mus­ér­zék vezette, a nép­tánc sze­re­tete a szülőkről ragadt át rá: a szü­lei is Wünsch Lász­ló­nál nép­tán­col­tak és jazz-balettoztak, és Hor­váth Csaba után neki is Wünsch László tánc­pe­da­gó­gus, koreo­grá­fus mes­ter lett a tanára.

Poszt Péter pár éve még dobolt a Jan­bon és a Jaz­z­é­kiel együt­tes­ben, ők ma már Pes­ten ját­sza­nak. Szá­mára az élő­ze­né­lés élmé­nye az elsőd­le­ges, ami­kor már pénzről szól a játék, az már nem az igazi.

Sze­rény, halk szavú fia­tal­em­ber, aki­hez a lágyabb hang­zású zenék áll­nak közel, mint Sting muzsi­kája, sze­reti a bluest, a fun­kyt, a latin rit­mu­so­kat. Siker­csa­pata, a Rock­stone négy éve ala­kult, ő két éve dobol az együt­tes­ben. P.Mobil, P.Box hang­zású saját szer­ze­mé­nye­ik­ből dal­la­mos rock­ze­nei CD-t készül­nek kiadni.

Július utolsó hét­vé­gé­jén a Ladik Fesz­ti­vá­lon is fel­lé­pett a Ladik Zene­kar­ral, Apos­ta­gon. Ő egy igazi csa­pat­já­té­kos. Dobos­ként, nép­tán­cos­ként egy­aránt. Munka mel­lett hódol szen­ve­dé­lye­i­nek. Régeb­ben túrá­zott, kerék­pá­ro­zott, ma már nem jut erre ideje. Hetente egy napot hagy magá­nak, ami­kor a szü­le­i­nek segít, és tartja a kap­cso­la­tot az együt­te­sek­kel. Taní­tani sze­retne. Az élő­zene sze­re­te­tére, a dobo­lás, az együtt muzsi­ká­lás örö­mére. Így aztán most erőt és ener­giát gyűjt, hogy előbb a Kőbá­nyai Zenei Stú­di­ó­ban tanul­has­son, majd tovább az okle­vé­lért, taná­rá­hoz, Ber­disz Tamás­hoz, aki már nagyon várja őt Budapesten.

Nem nagyon kell biz­tatni, egy­kettőre elő­ke­rül a konga, s a kerti beszél­ge­tés egy rög­tön­zött kon­cert­tel foly­ta­tó­dik, meg­törve az álmos kulcsi vasár­nap dél­után csendjét.

(Koc­zka Kata, 2009.)

A fenti cím­mel nyílt jubi­le­umi kiál­lí­tás Duna­föld­vár festője, a 90 éves Oszoli Piroska fest­mé­nye­iből 2009. július 28-án, ahol a jelen­lévők az ünnep­sé­gen köz­remű­ködő Decsi-Kiss And­rás gitár­ral kísért éne­ké­ben gyönyörködhettek.

Elis­merő tap­sot vál­tott ki a részt­vevők­ből Nagy Gáborné pol­gár­mes­ter, ami­kor beje­len­tette, hogy a városi önkor­mány­zat száz­ezer forint érték­ben kíván vásá­rolni fest­ményt, bőví­tendő Oszoli-gyűjteményét, majd vásár­lásra biz­tatta a jelen­lévő művé­szet­ba­rá­to­kat. Egy ked­ves vissza­em­lé­ke­zést hall­hat­tunk Csiz­ma­dia Ilon­ká­tól, aki Piroska néni szom­szédja, s aki a volt rajz­szak­kö­rö­sök nevé­ben szólva volt tanárnő­jük érde­méül emelte ki, hogy meg­látta ben­nük a tehet­sé­get, szi­lárd és mély ala­po­kat adott későbbi tanul­má­nya­ik­hoz, beve­zette őket a szí­nek vilá­gába és meg­ta­ní­totta őket azok hasz­ná­la­tára. E tudo­mány­nak ő maga, Ilka-Milka – ahogy Piroska néni becézte anno – kira­kat­ren­dező­ként nagy hasz­nát látta, és ma is ilyen szem­mel nézi a vilá­got, benne váro­su­kat, amely­nek szép rész­le­teit Szent­endre szép­sé­ge­i­hez hasonlította.

Simon Ist­ván refor­má­tus lel­kész a Piroska néni által leélt 90 évet, 70 évi mun­kás­sá­gát a Hima­lá­jára való fel­ju­tás­hoz és az onnan való vissza­né­zés­hez hason­lí­totta, a művésznőt gyer­mek­lelkű, a min­den­napi cso­dákra ma is fogé­kony művész­nek nevezte, aki­nek pél­da­mu­tató a hűsége a táj­hoz, az embe­rek­hez, Duna­föld­vár­hoz. Oszoli Piroska meg­ál­lítja az időt. Keze nyo­mán a vász­non meg­tor­pan a pil­la­nat és úgy marad. Piroska néni világa könnyed, mint egy álom. Meg­nyug­vás ez a világ, az Isten áldja őt!

Oszoli Piroska kiál­lí­tá­sá­nak meg­nyi­tó­ján meg­telt a Vár­ga­lé­ria kiál­lí­tó­terme, s remél­jük, sokan felkeresik2009.  szep­tem­ber 30-ig, amed­dig a fest­mé­nyek bemu­ta­tója és vására tart.

(Koc­zka Kata, 2009.)

Har­ma­dik éve ren­dezi meg a Daru­ma­dár Nép­dal­kör és a Falu­lánc az Éle­tet az Évek­nek Fejér megyei szer­ve­ze­té­vel közö­sen a Nyu­dí­ja­sok nap­ját, Daru­szent­mik­ló­son. (tovább…)

Meg­em­lé­ke­zést tar­tot­tak július 18-án Per­ká­tán, a PÖPE (Pol­gári Össze­fo­gás Per­ká­tá­ért Egye­sü­let) szer­ve­zé­sé­ben a sely­mes­pusz­tai harang­láb meg­szen­te­lé­sé­nek első évfor­du­lója alkal­má­ból. (tovább…)

Hama­ro­san elké­szül az első három minta-társasház a Kulcs déli hatá­rá­ban lévő lakó­park­ban. A korábbi – spa­nyol befek­tető — tulaj­do­no­sok­tól a Kulcs-Bau Kft., a Kulcs-Invest Kft. és a Kulcs-Ház Kft. alkotta kon­zor­cium vásá­rolta meg a terü­le­tet, és még egy hek­tárt vet­tek hozzá, így 11 hek­tá­ron épül­het­nek bel­te­rü­leti lakó­há­zak, akár négy­la­ká­sos tár­sas­ház, akár, egyedi igé­nyek­nek meg­fe­lelően, csa­ládi házas kivi­tel­ben – tud­tuk meg Vár­halmi Ist­ván ügy­ve­zetőtől. (tovább…)

Tizen­ne­gye­dik alka­lom­mal ren­dezte meg július 31-augusztus 2. között a Ladik Ifjú­sági Egye­sü­let a Ladik Fesz­ti­vált, evan­ge­li­zá­ciós cél­lal és azzal, hogy az a keresz­tény könnyű­zene által össze­fog­ják a fia­ta­lo­kat – tud­tuk meg Geiszt­he­i­mer Zsolt­tól. (tovább…)

Régé­szek végez­nek meg­előző fel­tá­rá­so­kat a 62-es út Per­ká­tát és Sza­bad­egy­há­zát elke­rülő, hama­ro­san meg­épülő új útsza­ka­szá­nak per­ká­tai nyom­vo­na­lá­ban. Ott jár­tunk­kor egy árpád-kori temp­lom és a körü­lötte lévő temető fel­tá­rá­sán dol­goz­tak, s a közel­ben még egy fel­tá­rás folyt: Kovács Kata­lin irá­nyí­tá­sá­val egy 1,5 hek­tá­ros terü­le­ten avar– és bronz­kori lele­te­ket mentettek.

Lázas munka folyik a per­ká­tai Nyúli-dűlőben: már fel­tár­ták a nagy­já­ból kápolna méretű árpád-kori temp­lom marad­vá­nyait, továbbá 670 sír fel­tá­rása tör­tént meg az elmúlt más­fél hónap­ban, és még két­szer ennyi sír fel­tá­rása vár­ható. Ami már biz­tos­nak lát­szik: a temp­lom és a temető fel­tá­rá­sá­val még a tél beállta előtt tud­nak végezni, de a többi lelő­hely (a nyom­vo­nalba rész­ben benyúló tele­pü­lés) fel­tá­rá­sán csak ked­vező idő­já­rás ese­tén tud­nak majd dol­gozni – tud­tuk meg Kovács Loránd régésztől, a Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­delmi Szak­szol­gá­lat mun­ka­tár­sá­tól, aki Dávid Áron régész­kol­lé­gá­já­val, 8 régész­tech­ni­kus­sal és átla­go­san negy­ven mun­kás­sal végzi a 4,5 hek­tá­ros terü­le­ten a külön­le­ges lele­tanyag fel­tá­rá­sát és mentését.

Per­ká­tán három patak folyik vagy folyt át, amiből kettő a Nyúli-dűlőben, sőt, egy negye­dik víz­fo­lyás med­rét is meg­ta­lál­ták a közel­ben — ért­hető, hogy szí­ve­sen lak­tak itt a régi korok­ban is az embe­rek. Az első terep­be­já­rás 1995-ben volt, Hat­házi Gábor nevé­hez fűző­dik. Ennek a terep­be­já­rás­nak a ter­ve­zett út nyom­vo­na­lá­nak a régé­szeti fel­tér­ké­pe­zése volt a célja, és már akkor talál­tak a szán­tás­ban temp­lom, temető, telep­je­len­ség (tanya, falu, szer) létére utaló lele­te­ket, és egy bronz­kori urna­te­metőt is. Köz­ben mező­gaz­da­sági munka folyt a föl­dön, s a két-három évvel ezelőtti terep­be­já­rás ide­jére az eke­vas már elérte az ember­cson­tok szint­jét. Idő­köz­ben elké­szült a koor­di­ná­ta­há­ló­zat, amely lehetővé teszi a lehető leg­pon­to­sabb lelethely-meghatározást.

A már igen­csak ese­dé­kes, a nega­tív ered­ményt hozó lőszer­men­te­sí­tést követően, június 8-án meg­kezdő­dött fel­tá­rás során egy Árpád-korabeli, 7,5-szer 8 méte­res temp­lom­ha­jó­val és egy 3 méter sugarú, patkó alakú szen­téllyel bíró, az északi olda­lán egy Zsigmond-korabeli, góti­kus, tám­pil­lé­res, 3,6 méte­res bővít­ménnyel, (való­színű­leg) mel­lék­ha­jó­val bőví­tett, 3 m mély és 6 m szé­les árok­kal, palánk­kal védett erőd­temp­lom nyo­mai kerül­tek elő. A palán­kot leg­alább három ízben fel­gyúj­tot­ták, erre utal­nak az elsze­ne­se­dett maradványok.

Kovács Loránd azt is elmondta, hogy bár két hóna­pos csú­szás­sal járt, míg eldőlt, műem­lékké nyilvánítják-e a temp­lo­mot vagy sem, vár­ha­tóan nem fog további kése­del­met szen­vedni az útépí­tés, nem kell az út nyom­vo­na­lát arrébb vinni, mert a marad­vá­nyok nem felel­nek meg a műem­lé­kek­kel szem­ben támasz­tott elvá­rá­sok­nak. Ez a régi idők­ben itt élők­nek is köszön­hető, akik a temp­lom köveit elhord­ták, még a pad­ló­szint sincs meg. A kövek egyéb­ként a Velencei-hegységből való grá­nit­ból, sós­kúti mész­kőből és palás mész­kőből szár­maz­nak, illetve a bővít­mény a murá­gyi rög­ből való. Egy tég­lá­val kira­kott krip­tát is talál­tak. A sírok viszont XIII-XV. szá­za­diak, de a leg­ko­ráb­biak még nin­cse­nek meg. A terü­let a Han­tos­szék Kun Kapi­tány­ság­hoz tar­to­zott, annak ide­jén Kel­pol­kart (Két Pol­kárt) volt a neve, és több­sé­gé­ben kunok éltek itt. A kunok sztyep­pei nép, más nyelv­vel, más kul­tú­rá­val, akik bár fel­vet­ték a keresz­tény­sé­get, továbbra is tisz­tel­ték szent fái­kat és amu­let­tet tar­tot­tak maguk­nál. Ebben a keresz­tény temető­ben már nem tet­tek ételt-italt a halott mellé.

Kovács Loránd elmon­dása sze­rint a halott meden­cé­jé­nél lévő egy szem gyöngy egy­ér­telmű jele az elhunyt kun szár­ma­zá­sá­nak, és sok halott mel­lett talál­ták meg a gyönggyel kivarrt tar­soly gyön­gyeit, a lány­ko­ruk­ban elhunyt nők sír­já­ból pedig bronz­gyön­gyös párta marad­vá­nyok kerül­tek elő. Amu­let­te­ket is talál­tak, pél­dául egy vad­ka­na­gyart, amit tex­til­tar­soly­ban tar­tott a gaz­dája, vala­mint több ast­ra­ga­los (juh vagy kecske sarok­csont) is elő­ke­rült, amit jós­lás­hoz, amu­lett­ként vagy koc­ka­já­ték­hoz is hasz­nál­tak. Bár a kunok har­cias nép, akik ismer­ték a tatá­rok harc­mo­do­rát, így hatá­so­san tud­tak velük har­colni orszá­gunk védel­mé­ben, az ása­tá­son egy 25 cm hosszú vas­ké­sen kívül más fegy­ver­zet nem került elő. Két elhunyt­tal viszont nyíl­vessző vég­zett: az egyik­nek a hom­lo­kán, a másik­nak a halán­té­kán tátong lyuk, meg­van­nak a nyíl­he­gyek is, és a temp­lom­pa­lánk több­szöri fel­ége­tése is az itt folyt har­cok­ról árulkodik.

S hogy mi lesz a lele­tek sorsa? Tisz­tí­tás után a cson­to­kat ant­ro­po­ló­gu­sok vizs­gál­ják meg, utána vissza­ke­rül­nek a régé­szek­hez, majd való­színű­leg a Nem­zeti Múzeum rak­tá­rá­ban vég­zik. A vég­le­ges – raj­zos, fotós, leírá­sos — doku­men­tá­ció egy év múlva készül el, ebből ter­mé­sze­te­sen kér­het és kap­hat majd Per­káta is – vála­szolta kér­dé­semre Kovács Loránd, de az igazi az lenne, ha lenne egy arra alkal­mas kiál­lí­tó­te­rem, ahol be lehetne mutatni a pár­ját rit­kító lele­tanya­got, hogy lát­hassa a nagy­kö­zön­ség a per­ká­tai kunok éle­té­nek és halá­lá­nak tár­gyi emlé­keit. Ez pedig nem csu­pán aka­rat, hanem sok pénz kér­dése is.

A Nyúli-dűlőben folyó ása­tá­so­kat továbbra is figye­lem­mel kísér­jük, és beszá­mo­lunk a fej­le­mé­nyekről Olvasóinknak.

Koc­zka Kata, 2009.

A kas­tély­park­ban ren­dez­ték augusz­tus else­jén a nagy hagyo­má­nya­i­ból néhány éve újra­élesz­tett, kis­tér­ségi szintre emelt Ado­nyi Ifjú­sági Talál­ko­zót, mely­nek prog­ram­já­ban dél­előtt hagyo­má­nyos sport­prog­ra­mok: kis­tér­ségi női fut­ball– és tenisz­mérkő­zé­sek,  gyer­mek kézmű­ves fog­lal­ko­zá­sok sze­re­pel­tek, vala­mint gör­kor­cso­lyás és kerék­pá­ros ügyes­ségi ver­se­nyek, petan­que, pala­csin­ta­do­báló és sült­krump­li­evő ver­se­nyek, továbbá egy nagy sikerű újdon­ság: a főző­ver­seny és a süte­mény­sütő ver­seny várta az érdeklődő kicsi­ket és nagyokat.

A fák alatt egy-kettőre fel­áll­tak a bog­rá­csok, sült a hely­ben készült kürtős­ka­lács, a pala­csinta. Este sváb tánc­ház­zal ked­ves­ked­tek a részt­vevők­nek, ahol a Roz­ma­ring Tánc­együt­tes és a Bandy Band műso­rát élvezhették.

Egy egy­kor jöve­del­mező  ipar,  a  kék­festő  szakma  művelői­nek  ma már csak írmagja maradt. Közü­lük  az  egyik  leg­hí­re­sebb,  a  duna­föld­vári  Vadász-Velis-Gál  csa­lád.  Bár  nevük  már­ka­névvé vált, csa­ládi vál­lal­ko­zá­suk beteg­ség miatt szü­ne­telni kény­sze­rül. Lesz-e foly­ta­tás, mi lesz az üzem sorsa?  Biz­tató  jelek  van­nak  ugyan,  de nagyon sok a kérdőjel.

Száz­het­ven­há­rom évvel ezelőtt, 1836-ban köl­tö­zött a tevé­keny­ség nagy víz­igé­nye miatt a Duna köze­lébe Velis László, és ala­pí­totta meg a műhelyt. Halála után a fia, László, majd őt követve az ő négy gyer­meke: László, János, Mária és Béla foly­tatta a mes­ter­sé­get. Pár évvel később Béla meg­vál­totta a test­vé­rei részét és önálló lett. Ekkor már 1934-et írtunk. Fele­sé­gé­vel, Mezei Teréz­zel, két inas­sal és egy segéd­del dol­go­zott az üzem­ben. Két gyer­me­kük szü­le­tett, Mária és Béla. Mind­ket­ten kita­nul­ták a szak­mát. Az ifjú Velis Béla jogi dok­to­rá­tust szer­zett, de 1995-ben bekö­vet­ke­zett halá­lig továbbra is szí­ve­sen segí­tett a mun­ká­ban. Mária 1940-ben férj­hez ment Vadász Ist­ván­hoz, aki a háború után meg­ta­nulta a mes­ter­sé­get, és beállt a műhelybe dol­gozni. Adri­enne lányuk tanárnő lett, 1962-ben férj­hez ment Gál Gyu­lá­hoz, egy régi monori kékfestő-dinasztia tag­já­hoz, aki ott­hon meg­ta­nulta a szak­mát, mel­lette műszaki egye­te­met vég­zett és gépész­mér­nök­ként dol­go­zott, de ami­kor az apósa 1968-ban meg­halt, és az anyósa, Vadász Ist­vánné Velis Mária vette át az ipart, beállt mellé a műhelybe. Gál Gyula elnyerte a Népi Iparmű­vész címet is. Az ő két gyer­me­kük, Adri­enn és Gyula is dip­lo­más, de mind­ket­ten kita­nul­ták a szak­mát, sőt, a Szom­bat­he­lyen élő Gyula 10 éves kis­fia is tud már segí­teni a munkában.

A cégér ma is ott a falon, rajta az 1836-os dátum­mal, de az udva­ron üre­sen árvál­ko­dik a hatal­mas szá­rí­tó­áll­vány, a műhely­ben csend honol. Gál Gyu­láné Vadász Adri­enne kala­u­zol ben­nün­ket a csa­ládi üzem­ben, ahol a szebb­nél szebb vég kék­festők készül­tek. Édes­anyja, Mária néni bete­ges­ke­dik, a férje, Gál Gyula egész­sége sem a régi, és még nem­ré­gi­ben ő is a kezét törte, de nem csu­pán ez az oka a műhely csend­jé­nek: nagy nyo­más alatt, mélyen van a magyar tex­til­ipar, s a kék­festőt is jófor­mán csak a kül­föl­diek tud­ják meg­fi­zetni, a magya­rok nem.

A kék­festő egy rend­kí­vül mun­ka­igé­nyes, de annál tar­tó­sabb tex­til­fajta, amely nem tud – és nem is akar – ver­se­nyezni a távol-keleti olcsó anya­gok­kal, a kész kon­fek­ci­ó­val. Ma már inkább csak hagyo­mányőrző nép­tánc együt­te­sek, csi­kó­sok, nép­dal­kö­rök kere­sik a kék­festőt, pedig régen terítő­nek, csücs­kös kendő­nek, szok­nyá­nak, ing­nek, kötény­nek, gatyá­nak, füg­göny­nek, fal­védő­nek és még sorol­hat­nánk, mi min­den­nek volt ez az anyaga. A kék­festő elnyű­he­tet­len, stra­pa­bíró, ellen­áll a Nap fakító suga­ra­i­nak, így a régi asszo­nyok előbb meg­un­ták, mint elnyű­het­ték volna, nagy igénybe vétel­nek kitett asz­tal­te­rítő­ként is. De talán lesz ez más­képp is még. Nap­ja­ink­ban foko­zó­dik az igény a míves, érté­kes, hagyo­má­nyos dol­gok iránt, csak a pénz­tár­cánk lapos. Talán, ha bekö­vet­ke­zik a magyar csoda, a kék­festő műhe­lyek­ben is újra cso­bog a víz, kék­lik a fes­ték, meg­tel­nek vászon­nal az eme­let­nyi magas szá­rí­tók újra, hiszen Duna­föld­vá­ron ott az újabb gene­rá­ció, van, aki tovább­vi­gye a mes­ter­sé­get, és bizo­nyára tovább is viszi, ha érde­mes lesz.

A kék­festő úgy készül, hogy miután a fehér tex­tilből (sifon) enzi­mes ázta­tás­sal eltá­vo­lí­tot­ták a szennyező anya­go­kat, kifő­zik lúg­ban, ezt mosás és szá­rí­tás követi. Utána követ­ke­zik a leg­mun­ka­igé­nye­sebb és a leg­na­gyobb oda­fi­gye­lést igénylő mun­ka­fo­lya­mat: a min­tá­zás. Aztán a vász­nat kékre fes­tik a lúgos kém­ha­tású (indiai indi­gós) fes­ték­ben (vilá­go­sabb kék­festő­höz 8-szor, söté­tebb­hez 13-szor 15 per­cig kell für­detni a kád­ban az anya­got), aztán savas mosás­sal közöm­bö­sí­tik a lúgot és eltá­vo­lít­ják a nyo­mó­anya­got a vászon­ról, s így válik lát­ha­tóvá a minta. A tex­tilt ala­pos öblí­tés után meg kell szá­rí­tani, majd faggyús kemé­nyí­tés, ismét szá­rí­tás, végül mán­gor­lás követ­ke­zik, ami­vel fénye­sí­tik és ki is simít­ják a kék­festő anyagot.

 

Koc­zka Kata, 2009.

A Rác­al­mási Falu­védő Egye­sü­let szer­ve­zé­sé­ben augusz­tus 1–15. között ren­de­zik meg a II. Raáb Ervin Művé­szeti Tábort, 8 alkotó rész­vé­te­lé­vel, akik közül Fischer József (Rác­al­más), Rohon­czi Ist­ván (Roho) és fele­sége, Kele­men Marián Éva, vala­mint Móder Rezső (Duna­új­vá­ros) már a tava­lyi alko­tó­tá­bo­ron is részt vett, az utóbbi három művész az elmúlt évben fes­tett. (tovább…)

A Duna-menti Szent Orbán Bor­rend, Adony meg­hí­vá­sára július 18-án Adony­ban talál­koz­tak a megye bor­rend­jei és bor­ba­rá­tai, vadász– és halász­tár­sa­sá­gai. A ren­dez­vé­nyen két Tolna megyei bor­rend is részt vett. (tovább…)

Tóth Nor­bert, duna­föld­vári cuk­rász nyerte az Év Fagy­laltja ver­senyt, Sacher-torta fagy­lalt­já­val. (tovább…)

A régi hagyo­má­nyok tisz­te­le­té­nek és tovább­adá­sá­nak jegyé­ben kézi kaszás ara­tó­na­pot ren­de­zett a Fran­cia klub és a Nyug­dí­ja­sok Baráti Köre a For­rás Szö­vet­ke­zet­ben, július 4-én. Az ese­ményről szá­mol be Suhog­tak a kaszák c. írá­sunk az 1. és a 6. olda­lon. Aki a nap tör­té­né­se­i­nek részese volt, meg­ta­pasz­tal­hatta, miért is szá­mí­tott (még pár nem­ze­dék­kel ezelőtt is) az év leg­na­gyobb mun­ká­já­nak az ara­tás, a mél­tán „élet”-nek neve­zett gabona ara­tása, begyűj­tése. (tovább…)

Szinte min­den napra jutott eső, s for­ró­ság­ban is volt részük azok­nak, akik bekap­cso­lód­tak az I. Arany­kulcs Fesz­ti­vál és a kere­tein belül meg­ren­de­zett tábo­rok, kiál­lí­tá­sok, tan­fo­lya­mok, kul­tu­rá­lis és sport­prog­ra­mok kaval­kád­jába. Június 26. és július 5. között meg­telt élet­tel a kulcsi sport­pá­lya és kör­nyéke, a Császár-tanya. (tovább…)

Az Inter­cisa Múze­um­ban novem­ber 1-ig lát­ható a római kori Adonyt, Vetus Sali­nát bemu­tató idő­sza­kos kiál­lí­tás, ahol a római kori kato­nai tábort, a hozzá tar­tozó pol­gári tele­pü­lést, és az 1975-ben fel­tárt, jelen­leg a Szent Ist­ván Király Múze­um­ban talál­ható Dolichenus-szentély lele­teit ismer­he­tik meg a láto­ga­tók. (tovább…)

A besnyői nép­dal­köri talál­kozó az idő­já­rás okozta gon­dok elle­nére nagyon jól sike­rült. A talál­kozó kez­de­tén kitört vihar­ban beázott a Falu­ház is. Mind­eze­ket a kel­le­met­len­sé­ge­ket feled­tette a jelen­levők­kel és meg­te­rem­tette a vidám alap­han­gu­la­tot a besnyői Arany János Álta­lá­nos Iskola IV. osz­tá­lyos tanu­ló­i­nak műsora, amely­ben Gábor Ferenc tanár úr veze­té­sé­vel a Rátóti csi­kó­to­jás c. mese-dramatizációt adták elő a mint­egy 100 főnyi ven­dég­se­reg örö­mére. (tovább…)

Gyer­mek­ko­runk média­esz­kö­zei cím­mel nyi­totta meg a régen várt kiál­lí­tást Cho­chol Károly fotómű­vész június 24-én a Falu­ház­ban, ame­lyet saj­nos mind­össze öt napig lát­ha­tott a közön­ség a hely­szí­nen. (tovább…)

Nagy siker­rel ren­dezte meg hagyo­má­nyos falu­nap­ját, a Mező­falvi Vigas­sá­go­kat június 26–27-28-án Mező­falva Nagy­köz­ség Önkor­mány­zata, mely­nek alap­hang­ját a pén­tek esti Vörös Ist­ván és a Prog­nó­zis kon­cert adta meg, más­nap aztán foly­ta­tó­dott a prog­ram­ka­val­kád, amely­ben csak az nem talált ked­vére valót, aki nagyon nem akart. (tovább…)

Szemet-lelket gyö­nyör­köd­tető szép­sé­ge­ket cso­dál­hat­tak meg a kulcsi Falu­ház láto­ga­tói: Szabó Jánosné, Julika néni szebb­nél szebb kézi­mun­káit, melyek a magyar táj­egy­sé­gek hím­zé­sét, motí­vum­kin­csét mutat­ják be, és melyek több­sége az iparművész-népművész zsűri elis­me­ré­sét is kivívta. (tovább…)

Az eddigi pén­z­el­vo­ná­sok és az újon­nan beve­ze­tett finan­szí­ro­zási tech­nika miatt immár min­den kór­ház csőd­hely­zetbe került, ennek komoly jelei mutat­koz­nak a duna­új­vá­rosi Szent Pan­ta­leon Kór­ház­ban is. (tovább…)

Huszonöt ágyas stroke rész­le­get hoz­nak létre a Szent Pan­ta­leon Kór­ház­ban 2010 janu­ár­já­tól. Az új rész­leg a komp­lex ellá­tást és reha­bi­li­tá­ciót, vala­mint az egy­sé­ges terá­pia meg­va­ló­su­lá­sát szol­gálja. Rend­kí­vül nagy igényt tel­je­sí­te­nek ezzel, mivel a neu­ro­ló­giai bete­gek közel egy­har­mada friss stroke beteg. (tovább…)

A gim­na­zis­ták szép sike­re­ket értek el orszá­gos ver­se­nye­ken, fel­ké­szítő taná­ruk, Tán­czos Krisz­tina segít­sé­gé­vel. (tovább…)

Ronyecz Péter ado­nyi pol­gár­mes­ter, a Duna-menti Szent Orbán Bor­rend, Adony hír­vivő lovagja idén ván­dor­dí­jat ala­pí­tott a fenti elne­ve­zés­sel. Az első díja­zot­tat, mind több érté­kes borász­tró­fea tulaj­do­no­sát, Pau­lusz Imrét kér­dez­tem eddigi útjá­ról, ter­ve­iről. (tovább…)

Ez több lesz, mint egy átla­gos falu­nap – hir­dette a június 13-án ren­de­zett kisapos­tagi falu­nap pla­kátja, és a szer­vezők be is tar­tot­ták ígé­re­tü­ket. A prog­ra­mok sok érdeklődőt von­zot­tak a falu­ból és a közeli tele­pü­lé­sekről egy­aránt a sport­pá­lyára. (tovább…)

A régen dédel­ge­tett álom, meg­épí­tendő új „Miku­lás­falva – Mese­falu” leendő fej­lesz­tési terü­le­tén ren­dez­ték meg június 20-án a hagyo­mány­te­remtő Nagy „Kará­cso­nyi” Talál­ko­zót, az Új Magyar­or­szág Vidék­fej­lesz­tési Prog­ram támo­ga­tá­sá­val. A ren­dez­vé­nyen kel­le­mes, han­gu­la­tos prog­ra­mok mel­lett talál­koz­tak a falu­ban élő és onnan elszár­ma­zott, de lélek­ben továbbra is nagy­ka­rá­cso­nyi sze­mé­lyi­sé­gek. (tovább…)

Az idő­já­rás meg­ke­gyel­me­zett a duna­új­vá­rosi Római kőtár és rom­kert terü­le­tén június 20-án ren­de­zett csa­ládi prog­ram­nak, ahol a közön­ség és a sze­replők is kitar­tot­tak, és lezaj­lott a fegy­ver­mustra, toborzó és kikép­zés. (tovább…)

Nem­ré­gi­ben lezá­rult a Sziront’Art KH Egye­sü­let által szer­ve­zett Három üveg­he­gyen is túl… ren­dez­vény­so­ro­zat, amely három­szor adott sok­ol­dalú elfog­lalt­sá­got az érdeklődő felnőt­tek­nek, gyer­me­kek­nek, akik­nek lehető­sé­gük nyílt, hogy kibon­ta­koz­tas­sák tehet­sé­gü­ket, meg­mu­tas­sák kéz­ügyes­sé­gü­ket,  tánc– és ének­tu­dá­su­kat. (tovább…)

Ruti­nos bal­la­gásra járó­nak mond­ha­tom magam, miután újság­író­ként rend­sze­re­sen részt veszek a kör­nyék isko­lá­i­nak ballagásán-évzáróján, évről évre. Mind­egyik más. Még ugyan­an­nak az isko­lá­nak a bal­la­gási ünnep­sé­gei sem egy kap­ta­fára készül­nek, így van mihez hason­lí­tani egyik vagy másik ünne­pély han­gu­la­tát. (tovább…)

A 2008. évi XLVI. tör­vény ren­del­ke­zése sze­rint a „föld­hasz­náló köte­les­sége az ingat­la­non a par­lagfű virág­bim­bó­já­nak kiala­ku­lá­sát meg­aka­dá­lyozni, és ezt követően ezt az álla­po­tot a vege­tá­ciós idő­szak végéig folya­ma­to­san fenn­tar­tani.” Önkén­tes véde­ke­zésre június 30-ig adott lehető­sé­get a tör­vény, ezt követően kiszab­ható a bír­ság. (tovább…)

Máso­dik alka­lom­mal ren­dez­tek hídi vásárt a Pentele-híd duna­ve­csei lábá­nál június 27-én. Az egész napos ren­dez­vény prog­ram­já­ban halász­léfőző és kerék­pár­ver­seny, gaz­dag kul­tu­rá­lis prog­ram, kézmű­ves ját­szó­ház, íjá­szat is sze­re­pelt. Szín­padra lépett a Kék Duna Nép­dal­kör, az Apos­tagi Ének­kar, és a kör­nyék leg­ki­vá­lóbb nép­tán­co­sai is ran­de­vút adtak egy­más­nak. (tovább…)

Fónad Józse­fék pin­céje az ado­nyi Szőlő­hegy egyik, a bor­kós­to­lá­son túl sok érde­kes lát­ni­va­lót is kínáló por­tája. A ven­dég egy kis múze­umba érke­zik, amely az utolsó ado­nyi kádár­mes­ter­nek és a kiha­ló­fél­ben lévő mes­ter­ség­nek állít emlé­ket. (tovább…)

Ver­sek­kel, köszöntők­kel készül­tek a rác­al­mási Nap­fény Nyug­dí­jas Klub hölgy­tag­jai a hagyo­má­nyos Fiúk napja ren­dez­vé­nyükre, ame­lyet június 25-én ren­dez­tek a Művelő­dési Ház­ban. (tovább…)

A solti Arany­kulcs mazsor­ett cso­port bemu­ta­tó­já­val vette kez­de­tét június 26-án az I. Arany­kulcs Fesz­ti­vál, ahol Kiss Csaba pol­gár­mes­ter úr köszöntő­jét követően a Kulcsi Nyug­dí­jas Klub műso­rát lát­hat­ták az érdeklődők, majd ünne­pé­lyes kere­tek között köszönte meg az eddigi és további segít­sé­get Mol­nárné Lukács Anita, a ren­dez­vény főszer­vezője 74 támo­ga­tó­nak, akik közül a jelen lévők­nek egy-egy arany­kul­csot akasz­tott a nya­kába. Ébl Helga vers­mon­dá­sát követően a ven­dé­gek meg­te­kin­tet­ték a Gyer­mek­ko­runk média­esz­kö­zei című kiál­lí­tást, és meg­kezdő­dött a tíz­na­pos fesz­ti­vál. (tovább…)

Könnyű­ze­nei fesz­ti­vált ren­dez­tek az „Élő­ze­né­ért” jel­szó jegyé­ben június 27-én, Daru­szent­mik­ló­son, ahol a rock-zenétől a mula­tó­son és a film­ze­nén át az ope­rett slá­ge­re­kig szinte min­den műfaj kép­vi­sel­tette magát a kör­nyék­beli (duna­új­vá­rosi és helyi), illetve az ország most váro­sa­i­ból (Szé­kes­fe­hér­vár, Pécs, Kis­kun­fél­egy­háza) érke­zett éne­ke­sek és együt­te­sek jóvol­tá­ból. (tovább…)

Thiverny-ből, Sza­bad­egy­háza és Saint Maximin-ből, Per­káta fran­cia test­vér­te­le­pü­lé­séről 7–7 gyer­mek érke­zik 2–2 kísérő­vel Sza­bad­egy­há­zára július 9-én, ahol 10 sza­bad­egy­há­zai gyer­mek­kel közö­sen töl­te­nek el egy hetet a cse­re­üdü­lési prog­ram kere­té­ben. (tovább…)

Har­ma­dik ala­kom­mal gyűl­tek össze a Sziront’Art egye­sü­let szer­ve­zé­sé­ben Besnyőn az Orszá­gos Csen­gettyűs Talál­ko­zóra az együt­te­sek. Bár az elő­ké­szü­le­tek­ben nagyon körül­te­kintőek vol­tak a szer­vezők, ám a rossz gaz­da­sági hely­zet már a zenei ber­kekbe is begyűrű­zött. Több együt­tes jelezte, hogy anyagi okai van­nak távol­ma­ra­dá­sá­nak, így idén 120 muzsi­kust lát­tak ven­dé­gül a ren­dezők. (tovább…)

Hagyo­mány­te­remtő falu­na­pot ren­de­zett az iván­csai önkor­mány­zat a civil szer­ve­ze­tek aktív rész­vé­te­lé­vel június 26–27-én. Kovács Péter, a Falu­ház vezetője, a ren­dez­vény főren­dezője és segítői még a leg­főbb úr, az idő­já­rás kegyeit is elnyer­ték a prog­ram sza­bad­téri meg­va­ló­su­lá­sá­hoz, a közön­ség tap­sát pedig mél­tán érde­mel­ték ki a szer­vezők, továbbá a meg­hí­vott művé­szek és előa­dók szín­vo­na­las pro­duk­ciói. (tovább…)

A köz­ség fej­lesz­té­sé­nek elő­se­gí­tése és támo­ga­tása, a tele­pü­lés kul­tu­rá­lis éle­té­nek szí­ne­sebbé, szín­vo­na­la­sabbá tétele az elsőd­le­ges célja a tavaly életre hívott „Schal­bert” Kisapos­tag Tele­pü­lés Fej­lesz­té­sé­ért Ala­pít­vány­nak. Az ala­pít­vány eddigi és ter­ve­zett tevé­keny­sé­géről Kut­ro­vácz Ist­ván­nal, a kura­tó­rium elnö­ké­vel beszél­get­tünk. (tovább…)

Sze­ren­csés csil­lag­zat alatt szü­le­tett a duna­föld­vári és kulcsi kötő­désű Teleki Gergő, akit fan­tasz­ti­kus zenei tehet­ség­gel áldott meg az Ég. Az ifjú zon­go­ramű­vész és – szin­tén zenész… — fele­sége, Tele­kiné Péczi Adri­enn, Kul­cson aján­dék­kon­cert­tel lepte meg a Falu­ház közön­sé­gét június 18-án. Teleki Gergő július 10-én a duna­új­vá­rosi evan­gé­li­kus temp­lom­ban ad kon­cer­tet, ahol Mozart és Liszt művei csen­dül­nek fel. (tovább…)

A télen volt egy éve, hogy meg­ala­kult a Kulcsi Pol­gárőr Egye­sü­let. Elnö­kük­kel, Kin­ter Gyu­lá­val, aki nem­ré­gi­ben vette át az Orszá­gos Pol­gárőr Szö­vet­ség bronz foko­zatú elis­me­ré­sét, az Orszá­gos Pol­gárőr Nap– július első szom­batja – alkal­má­ból beszél­get­tünk. (tovább…)