Egy kádárdinasztia emlékére

Fónad Józse­fék pin­céje az ado­nyi Szőlő­hegy egyik, a bor­kós­to­lá­son túl sok érde­kes lát­ni­va­lót is kínáló por­tája. A ven­dég egy kis múze­umba érke­zik, amely az utolsó ado­nyi kádár­mes­ter­nek és a kiha­ló­fél­ben lévő mes­ter­ség­nek állít emléket.

Fónad Józse­fet Adony­ban és Besnyőn is sokan isme­rik, hiszen ő és csa­ládja (fele­sége és két kis­lá­nya) Adony­ban él, de ezt meg­előzően a szü­le­i­vel Besnyőn lakott, ahol édes­anyja hosszú éve­ken át a tele­pü­lés első embere (asszo­nya) volt. Tanács­el­nök­ként, pol­gár­mes­ter­ként, majd képviselő-testületi tag­ként tevé­keny­ke­dett, s ma is – immár civil­ként, egye­sü­leti elnök­ként – aktí­van részt vesz a falu kul­tu­rá­lis és köz­éle­té­ben. Az ő édes­apja – ven­dég­lá­tónk, Fónad József anyai nagy­apja — volt Pivonka Gyula, az utolsó ado­nyi kádár­mes­ter, aki 1910-ben szü­le­tett és 1984-ben távo­zott közü­lünk. Az ő halá­lát követően adta el a csa­lád az ado­nyi Bajcsy utcá­ban lévő házat, és vet­ték meg a Kápol­na­so­ron a tel­ket, ahol prés­ház épí­té­sébe kezd­tek. A föld­mun­kák során tég­lák, régi pin­cék­ből való emlék­tár­gyak kerül­tek elő, bizo­nyítva, hogy koráb­ban is sző­lész­ked­tek itt az embe­rek. A prés­ház l987-ben lett kész, ami­kor a csa­lád még Besnyőn lakott. Gyak­ran jöt­tek a Szőlő­hegyre, szőlőt tele­pí­tet­tek, ismer­ked­tek a bor­ké­szí­tés­sel, ala­pító tag­jai vol­tak az Adony és Kör­nyéke Szőlő– és Bor­ba­rát Egye­sü­let­nek, amely a Duna-menti Szent Orbán Bor­rend, Adony jog­elődje is volt. Ven­dég­lá­tónk édes­apja 1990-ben elhunyt, azóta csa­lá­di­lag ők fog­lal­koz­nak a borászattal.

A pince – és a csa­lád — éle­té­ben a 2006-os év nagy vál­to­zást hozott: jött a Lea­der+ pályá­zat, amely fej­lesz­tési lehető­sé­get kínált a szőlő– és bor­kul­túra fej­lesz­té­sére, hagyo­mányőr­zésre, pályá­zat for­má­já­ban. Fóna­dék pályáz­tak. Nyer­tek, és lehető­sé­gük nyílt a kádár­mes­ter nagy­apá­nak – s rajta keresz­tül a kádár­di­nasz­tia koráb­ban élt tag­ja­i­nak is — emlé­ket állí­tani, a mes­ter­ség tár­gyi emlé­keit bemu­tatni, vala­mint a prés­ház bőví­té­sére: fürdő, mosdó, konyha, a kul­tu­rált beszél­ge­tés­hez ren­de­zett terasz kialakítására.

Bár ven­dég­lá­tónk annak ide­jén a bor­rend ala­pí­tásra igen­nel vok­solt, de még nem lépett a tagok sorába (úgy érzi, nincs erre még fel­ké­szülve), de ami­óta a csa­ládé a szőlő, nem telik úgy el Orbán-nap vagy hála­adó bor­ün­nep, hogy ne lenne nyitva a pince a ven­dé­gek előtt, ne kínál­nák jó szív­vel a betérő­ket jóféle bor­ral, étel­lel, süte­ménnyel, s a bor­rend min­dig szá­mít­hat a Fónad-családra a ren­dez­vé­nye­ken. Fónad József a gaz­da­na­po­kon is min­dig ott van, a tovább­kép­zést nagyon fon­tos­nak tartja.

Fónad József­nek nem­csak a nagy­apja, a déd­nagy­apja is Pivonka Gyula volt, ő is a kádár­mes­ter­sé­get foly­tatta. Fia volt az utolsó kádár Adony­ban, az ő két lánya már nem vitte tovább a mes­ter­sé­get. Az ősei előtt tisz­te­let­tel fejet hajtó, emlé­kü­ket sze­re­tet­tel ápoló unoka épí­tész­tech­ni­kus, Száz­ha­lom­bat­tán dol­go­zik műszaki ellenőr­ként, a szak­szer­ve­zeti ifjú­sági tago­zat elnöke, üzemi tanács tag, és ott­hon, Adony váro­sá­ban is aktív köz­életi sze­re­pet vál­lal. Az Ado­nyi Ifjú­sá­gért Egye­sü­let tagja, az isko­la­szék­nek az elnöke volt, jelen­leg a tagja. A sok tár­sa­dalmi munka mel­lett borász­ko­dik. Nagyob­bik lánya, Vivien 16 éves gim­na­zista Szé­kes­fe­hér­vá­ron, Vik­tó­ria a hato­di­kat fejezte be az ado­nyi isko­lá­ban. Sze­ren­csére a lányok is sokat és szí­ve­sen dol­goz­nak a szőlő­ben, a bará­taik is kijár­nak velük, és együtt van­nak a szü­re­ten, pré­se­lik a bort. Ügye­sen segéd­kez­nek a bor­fej­tés­ben is, és már tud­ják, hogy mi min­den tör­té­nik a szőlő­vel a met­széstől a szü­re­tig, mire a bor az asz­talra kerül.

Ami­kor ven­dég­lá­tón­kat hosszú távú ter­ve­ikről kér­dez­tem, azt a választ kap­tam, hogy sze­ret­nék, ha minél töb­ben meg­is­mer­nék az ado­nyi borá­sza­tot, a Kápol­na­sort, s azon van­nak, hogy a kiha­ló­fél­ben lévő kádár­mes­ter­ség emléke ne vesszen el az idők süllyesztőjében.

Ami­kor hosszú távú cél­juk­ról kér­dez­tem, azt vála­szolta, sze­ret­nék, hogy minél töb­ben meg­is­mer­jék az ado­nyi borá­sza­tot, a kápol­na­sort, s nem utolsó sor­ban a kádár­mes­ter­ség tár­gyi emlé­keit. Sze­ret­nék megő­rizni az utó­kor­nak a szer­szá­mo­kat, a régi koro­kat idéző tár­gya­kat, hogy ne vesszen el a tör­té­ne­lem süllyesztő­jé­ben az egy­kori kádá­rok emléke.

A Fónad-pincében ren­de­zett kiál­lí­tás előre egyez­te­tett idő­pont­ban meg­te­kint­hető. Tele­fon­szám a szerkesztőségben.