Könnyes szemmel

Ruti­nos bal­la­gásra járó­nak mond­ha­tom magam, miután újság­író­ként rend­sze­re­sen részt veszek a kör­nyék isko­lá­i­nak ballagásán-évzáróján, évről évre. Mind­egyik más. Még ugyan­an­nak az isko­lá­nak a bal­la­gási ünnep­sé­gei sem egy kap­ta­fára készül­nek, így van mihez hason­lí­tani egyik vagy másik ünne­pély hangulatát.

Ne érezze senki tola­ko­dás­nak, ami­kor fel­idé­zek pár, szá­momra sokat jelentő ünnep­sé­get, a néhány napja lezaj­lott bal­la­gá­sok okán. Nekem – és hiszem, hogy mind­azok szá­mára, akik jelen vol­tak – az egyik leg­em­lé­ke­ze­te­sebb bal­la­gás az volt, ami­kor több mint két évti­zed kiha­gyás után elő­ször búcsúz­tat­hat­tak nyol­ca­di­ko­so­kat a kulcsi isko­lá­ban. Szem nem maradt szá­ra­zon, ahogy azóta sem nagyon hagy­ják az ünnep­ség szer­vezői, hogy el ne érzé­ke­nyül­je­nek a részt­vevők. Nem volt ez más­ként az idén sem, ami­kor átél­het­tük a búcsú­zók és a búcsúz­ta­tók gon­do­la­tait, emlé­ke­ze­tünkbe vés­het­tünk böl­cses­sé­ge­ket, melyek a palack­pos­tába kerül­tek, elis­me­rés­sel adóz­hat­tunk a kivá­lóan tel­je­sítő diá­kok tel­je­sít­mé­nyé­nek, a szülők segít­sé­gé­nek, s hall­hat­tuk a tanári kar jópofa csasz­tus­ká­ját, mely­ben „meg­éne­kel­ték” a gye­re­ke­ket. Nem felej­tem el a kere­kedő sze­me­ket, ami­kor a nyol­ca­di­ko­sok kibon­tot­ták a batyut, meg­néz­ték a tar­tal­mát, majd a bizo­nyít­vá­nyu­kat, s benne a cet­lit, amelyre az osz­tályfő­nök, Bere Róza azo­kat a gon­do­la­to­kat írta le mind­egyik bal­la­gó­nak, ami­ket a többi osz­tály­tár­suk írt róluk. Szem­fes­ték ide, smink oda, én sem bír­tam ki, hogy ne párá­sod­jon be a sze­mem Ébl And­rea igaz­ga­tó­val egye­tem­ben, aki „Örö­kös Bezzeg-osztályává” fogadta most bal­lagó volt alsósait.

Méltó, fel­emelő, cso­dás érzé­se­ket keltő ünne­pély­ben lehe­tett részem a gye­re­kek­kel, a szülők­kel, ven­dé­gek­kel, peda­gó­gu­sok­kal együtt. Csak egy olyan bal­la­gási emlé­kem van – és marad örökre – felejt­he­tet­le­nebb ennél: ami­kor elő­ször vol­tam Gergő fiam bal­la­gá­sán úgy, hogy ő osz­tályfő­nök­ként búcsú­zott az osztályától.