I. Aranykulcs Fesztivál

Szinte min­den napra jutott eső, s for­ró­ság­ban is volt részük azok­nak, akik bekap­cso­lód­tak az I. Arany­kulcs Fesz­ti­vál és a kere­tein belül meg­ren­de­zett tábo­rok, kiál­lí­tá­sok, tan­fo­lya­mok, kul­tu­rá­lis és sport­prog­ra­mok kaval­kád­jába. Június 26. és július 5. között meg­telt élet­tel a kulcsi sport­pá­lya és kör­nyéke, a Császár-tanya.

Bár az idő­já­rás a prog­ra­mo­kat felül­írta egy kicsit, azért a jur­ták csak fel­áll­tak, s a kürtős­ka­lá­csok még esernyő alatt is sül­tek. Eljöt­tek a Sha­o­li­nok, bein­dul­tak a kézmű­ves kép­zé­sek is. Gye­re­kek és felnőt­tek ismer­ked­tek a ter­mé­sze­tes anya­gok­kal, a mes­ter­sé­gek csínja-bínjával, és az esték a tánc­ház­ról szól­tak. A nap­közi tábo­ros gye­re­kek Kőszegi Zsa­net­tel és Ébl And­reá­val drá­ma­fog­lal­ko­zá­so­kon vet­tek részt. Komá­romi György és ban­dája nyerte az ara­tó­ver­senyt és a győz­test illető gyö­nyörű ara­tó­ko­szo­rút, az ara­tó­éte­lek főző­ver­se­nyé­ben pedig a Kulcsi Nyug­dí­jas Egye­sü­let győ­zött, akik­nek a 80 liter káposz­tás bab­ját senki nem tudta felül­múlni, és ma is bán­hatja, aki nem evett belőle.

A záró­na­pon népmű­vé­szeti kira­kodó vásá­ron fogy­tak a por­té­kák, két­órás kon­cer­tet adott a Tilinkó Zene­kar, az ara­tó­bál pedig fer­ge­te­ges han­gu­lat­ban, haj­na­lig tar­tott. Vasár­nap fel­avat­ták a fara­gott kaput, amely Arany­ka­puvá magasz­to­sult, és az alatta átbújó jelen­lévők ragyogó tekin­tete, közös éneke szol­gált ékes bizony­sá­gául a közös­ségi össze­tar­to­zás élmé­nye hatal­mas erejének.

Aztán las­san hely­re­állt a rend, sát­rak, jur­ták lesze­relve, min­denki haza. Még kis pör­gés, hiába, tudat alatt meg­kezdő­dött az élmé­nyek fel­dol­go­zása, aztán csak a jóleső fáradt­ság. Jó volt megint együtt. Augusz­tus 8-án, szom­ba­ton „pót­kulcs”: a magas dunai víz­szint miatt elma­radt hajó­ká­zást bepó­to­landó kiköt, majd vízre fut uta­sa­i­val a Novara.

A szer­vezők ezúton is hatal­mas köszö­ne­tet mon­da­nak min­den­ki­nek, aki kis vagy nagy támo­ga­tás­sal hoz­zá­já­rult az I. Arany­kulcs Fesz­ti­vál meg­ren­de­zé­sé­hez, amely ily módon pályá­zati for­rá­sok nél­kül, nagy össze­fo­gás­sal meg­va­ló­sul­ha­tott, és igen jól sikerült.