Kun sírokat és templomot találtak

Régé­szek végez­nek meg­előző fel­tá­rá­so­kat a 62-es út Per­ká­tát és Sza­bad­egy­há­zát elke­rülő, hama­ro­san meg­épülő új útsza­ka­szá­nak per­ká­tai nyom­vo­na­lá­ban. Ott jár­tunk­kor egy árpád-kori temp­lom és a körü­lötte lévő temető fel­tá­rá­sán dol­goz­tak, s a közel­ben még egy fel­tá­rás folyt: Kovács Kata­lin irá­nyí­tá­sá­val egy 1,5 hek­tá­ros terü­le­ten avar– és bronz­kori lele­te­ket mentettek.

Lázas munka folyik a per­ká­tai Nyúli-dűlőben: már fel­tár­ták a nagy­já­ból kápolna méretű árpád-kori temp­lom marad­vá­nyait, továbbá 670 sír fel­tá­rása tör­tént meg az elmúlt más­fél hónap­ban, és még két­szer ennyi sír fel­tá­rása vár­ható. Ami már biz­tos­nak lát­szik: a temp­lom és a temető fel­tá­rá­sá­val még a tél beállta előtt tud­nak végezni, de a többi lelő­hely (a nyom­vo­nalba rész­ben benyúló tele­pü­lés) fel­tá­rá­sán csak ked­vező idő­já­rás ese­tén tud­nak majd dol­gozni – tud­tuk meg Kovács Loránd régésztől, a Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­delmi Szak­szol­gá­lat mun­ka­tár­sá­tól, aki Dávid Áron régész­kol­lé­gá­já­val, 8 régész­tech­ni­kus­sal és átla­go­san negy­ven mun­kás­sal végzi a 4,5 hek­tá­ros terü­le­ten a külön­le­ges lele­tanyag fel­tá­rá­sát és mentését.

Per­ká­tán három patak folyik vagy folyt át, amiből kettő a Nyúli-dűlőben, sőt, egy negye­dik víz­fo­lyás med­rét is meg­ta­lál­ták a közel­ben — ért­hető, hogy szí­ve­sen lak­tak itt a régi korok­ban is az embe­rek. Az első terep­be­já­rás 1995-ben volt, Hat­házi Gábor nevé­hez fűző­dik. Ennek a terep­be­já­rás­nak a ter­ve­zett út nyom­vo­na­lá­nak a régé­szeti fel­tér­ké­pe­zése volt a célja, és már akkor talál­tak a szán­tás­ban temp­lom, temető, telep­je­len­ség (tanya, falu, szer) létére utaló lele­te­ket, és egy bronz­kori urna­te­metőt is. Köz­ben mező­gaz­da­sági munka folyt a föl­dön, s a két-három évvel ezelőtti terep­be­já­rás ide­jére az eke­vas már elérte az ember­cson­tok szint­jét. Idő­köz­ben elké­szült a koor­di­ná­ta­há­ló­zat, amely lehetővé teszi a lehető leg­pon­to­sabb lelethely-meghatározást.

A már igen­csak ese­dé­kes, a nega­tív ered­ményt hozó lőszer­men­te­sí­tést követően, június 8-án meg­kezdő­dött fel­tá­rás során egy Árpád-korabeli, 7,5-szer 8 méte­res temp­lom­ha­jó­val és egy 3 méter sugarú, patkó alakú szen­téllyel bíró, az északi olda­lán egy Zsigmond-korabeli, góti­kus, tám­pil­lé­res, 3,6 méte­res bővít­ménnyel, (való­színű­leg) mel­lék­ha­jó­val bőví­tett, 3 m mély és 6 m szé­les árok­kal, palánk­kal védett erőd­temp­lom nyo­mai kerül­tek elő. A palán­kot leg­alább három ízben fel­gyúj­tot­ták, erre utal­nak az elsze­ne­se­dett maradványok.

Kovács Loránd azt is elmondta, hogy bár két hóna­pos csú­szás­sal járt, míg eldőlt, műem­lékké nyilvánítják-e a temp­lo­mot vagy sem, vár­ha­tóan nem fog további kése­del­met szen­vedni az útépí­tés, nem kell az út nyom­vo­na­lát arrébb vinni, mert a marad­vá­nyok nem felel­nek meg a műem­lé­kek­kel szem­ben támasz­tott elvá­rá­sok­nak. Ez a régi idők­ben itt élők­nek is köszön­hető, akik a temp­lom köveit elhord­ták, még a pad­ló­szint sincs meg. A kövek egyéb­ként a Velencei-hegységből való grá­nit­ból, sós­kúti mész­kőből és palás mész­kőből szár­maz­nak, illetve a bővít­mény a murá­gyi rög­ből való. Egy tég­lá­val kira­kott krip­tát is talál­tak. A sírok viszont XIII-XV. szá­za­diak, de a leg­ko­ráb­biak még nin­cse­nek meg. A terü­let a Han­tos­szék Kun Kapi­tány­ság­hoz tar­to­zott, annak ide­jén Kel­pol­kart (Két Pol­kárt) volt a neve, és több­sé­gé­ben kunok éltek itt. A kunok sztyep­pei nép, más nyelv­vel, más kul­tú­rá­val, akik bár fel­vet­ték a keresz­tény­sé­get, továbbra is tisz­tel­ték szent fái­kat és amu­let­tet tar­tot­tak maguk­nál. Ebben a keresz­tény temető­ben már nem tet­tek ételt-italt a halott mellé.

Kovács Loránd elmon­dása sze­rint a halott meden­cé­jé­nél lévő egy szem gyöngy egy­ér­telmű jele az elhunyt kun szár­ma­zá­sá­nak, és sok halott mel­lett talál­ták meg a gyönggyel kivarrt tar­soly gyön­gyeit, a lány­ko­ruk­ban elhunyt nők sír­já­ból pedig bronz­gyön­gyös párta marad­vá­nyok kerül­tek elő. Amu­let­te­ket is talál­tak, pél­dául egy vad­ka­na­gyart, amit tex­til­tar­soly­ban tar­tott a gaz­dája, vala­mint több ast­ra­ga­los (juh vagy kecske sarok­csont) is elő­ke­rült, amit jós­lás­hoz, amu­lett­ként vagy koc­ka­já­ték­hoz is hasz­nál­tak. Bár a kunok har­cias nép, akik ismer­ték a tatá­rok harc­mo­do­rát, így hatá­so­san tud­tak velük har­colni orszá­gunk védel­mé­ben, az ása­tá­son egy 25 cm hosszú vas­ké­sen kívül más fegy­ver­zet nem került elő. Két elhunyt­tal viszont nyíl­vessző vég­zett: az egyik­nek a hom­lo­kán, a másik­nak a halán­té­kán tátong lyuk, meg­van­nak a nyíl­he­gyek is, és a temp­lom­pa­lánk több­szöri fel­ége­tése is az itt folyt har­cok­ról árulkodik.

S hogy mi lesz a lele­tek sorsa? Tisz­tí­tás után a cson­to­kat ant­ro­po­ló­gu­sok vizs­gál­ják meg, utána vissza­ke­rül­nek a régé­szek­hez, majd való­színű­leg a Nem­zeti Múzeum rak­tá­rá­ban vég­zik. A vég­le­ges – raj­zos, fotós, leírá­sos — doku­men­tá­ció egy év múlva készül el, ebből ter­mé­sze­te­sen kér­het és kap­hat majd Per­káta is – vála­szolta kér­dé­semre Kovács Loránd, de az igazi az lenne, ha lenne egy arra alkal­mas kiál­lí­tó­te­rem, ahol be lehetne mutatni a pár­ját rit­kító lele­tanya­got, hogy lát­hassa a nagy­kö­zön­ség a per­ká­tai kunok éle­té­nek és halá­lá­nak tár­gyi emlé­keit. Ez pedig nem csu­pán aka­rat, hanem sok pénz kér­dése is.

A Nyúli-dűlőben folyó ása­tá­so­kat továbbra is figye­lem­mel kísér­jük, és beszá­mo­lunk a fej­le­mé­nyekről Olvasóinknak.

Koc­zka Kata, 2009.