Oszoli 90

A fenti cím­mel nyílt jubi­le­umi kiál­lí­tás Duna­föld­vár festője, a 90 éves Oszoli Piroska fest­mé­nye­iből 2009. július 28-án, ahol a jelen­lévők az ünnep­sé­gen köz­remű­ködő Decsi-Kiss And­rás gitár­ral kísért éne­ké­ben gyönyörködhettek.

Elis­merő tap­sot vál­tott ki a részt­vevők­ből Nagy Gáborné pol­gár­mes­ter, ami­kor beje­len­tette, hogy a városi önkor­mány­zat száz­ezer forint érték­ben kíván vásá­rolni fest­ményt, bőví­tendő Oszoli-gyűjteményét, majd vásár­lásra biz­tatta a jelen­lévő művé­szet­ba­rá­to­kat. Egy ked­ves vissza­em­lé­ke­zést hall­hat­tunk Csiz­ma­dia Ilon­ká­tól, aki Piroska néni szom­szédja, s aki a volt rajz­szak­kö­rö­sök nevé­ben szólva volt tanárnő­jük érde­méül emelte ki, hogy meg­látta ben­nük a tehet­sé­get, szi­lárd és mély ala­po­kat adott későbbi tanul­má­nya­ik­hoz, beve­zette őket a szí­nek vilá­gába és meg­ta­ní­totta őket azok hasz­ná­la­tára. E tudo­mány­nak ő maga, Ilka-Milka – ahogy Piroska néni becézte anno – kira­kat­ren­dező­ként nagy hasz­nát látta, és ma is ilyen szem­mel nézi a vilá­got, benne váro­su­kat, amely­nek szép rész­le­teit Szent­endre szép­sé­ge­i­hez hasonlította.

Simon Ist­ván refor­má­tus lel­kész a Piroska néni által leélt 90 évet, 70 évi mun­kás­sá­gát a Hima­lá­jára való fel­ju­tás­hoz és az onnan való vissza­né­zés­hez hason­lí­totta, a művésznőt gyer­mek­lelkű, a min­den­napi cso­dákra ma is fogé­kony művész­nek nevezte, aki­nek pél­da­mu­tató a hűsége a táj­hoz, az embe­rek­hez, Duna­föld­vár­hoz. Oszoli Piroska meg­ál­lítja az időt. Keze nyo­mán a vász­non meg­tor­pan a pil­la­nat és úgy marad. Piroska néni világa könnyed, mint egy álom. Meg­nyug­vás ez a világ, az Isten áldja őt!

Oszoli Piroska kiál­lí­tá­sá­nak meg­nyi­tó­ján meg­telt a Vár­ga­lé­ria kiál­lí­tó­terme, s remél­jük, sokan felkeresik2009.  szep­tem­ber 30-ig, amed­dig a fest­mé­nyek bemu­ta­tója és vására tart.

(Koc­zka Kata, 2009.)