Új haverok a KMI-ben
A Kulcson élő Páhi Péter: Új haverok című szólókiállítását Reiner Gyula keramikusművész nyitja meg ma 18 órakor a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben.
Az 1974-ben született Páhi a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába járt, jelenleg a Moholy–Nagy Művészeti Egyetem videó szakán folytat tanulmányokat. Páhi Péter szabad szellemű, kísérletező, polihisztor típusú művész. Weboldala (http://www.pahifekete.hu) szerint otthonosan mozog a mozgókép, az objekt, a festmény/grafika, a performance, a comics/story-board (képregény és filmes jelenettervezéshez készülő folyamatábra), a mozaik, a land art, és általában a média területén. Műveivel, amelyekre a magas szintű anyagismeret, az igényes kivitelezés és fanyar irónia jellemző, számos kiállításon találkozhatott már a közönség. 1995-től háttér– és karaktertervezőként dolgozik a LoanLand Animációs Stúdiónál, 2001 és 2004 között a Varga Stúdiónál. 2005-től szabadúszó tervező párhuzamosan több produkcióban is (Rófusz Ferenc: Szerencsi fel, Dog’s life, Varga Stúdió: Bosom Pals, Mr. Bean, Studio Quality: Tündér Lala, Teve Club, Ocsar)
Új haverok című kiállításán nyolc tárgyat, mégpedig a művészeti értékeken túl egy-egy gyakorlati funkciót is ellátó szobrot mutat be. A szobrok hulladékból, kidobott eszközök alkatrészeiből készülnek, amelyekhez a művész egyes esetekben további alkatrészeket gyárt. Mindegyik mű ábrázoló jellegű, így könnyen felismerhetjük a modellként szolgáló állatokat vagy egyéb lényeket. Az ábrázolt alakok a Páhi Péterre jellemző ironikus módon olyan tevékenységekre szolgálnak, mint funkcionális gépek, amely cselekedetek reflektálnak az adott figurára (például kacsazsíros kenyeret készítő kacsa, fehér– és vörösbort kínáló szoptatós dajka). A funkció egyes esetekben frázisokra, szólásmondásokra is utal (szalonnasütő kutya).
A Páhi-féle alkotások velejükig humorosak. A gépek frappáns tárgykombinációk, amelyeket szemlélve eszünkbe juthatnak a dadaista és szürrealista tárgyak, tárgykombinációk, és kollázsok. Lois Viktor zenélő gépszobrai a nyolcvanas évekből; vagy akár a dunaújvárosi Móder Rezső szobor-hangszerei is ebbe a műtípusba tartoznak. Ezek a művek (amelyek „költőien” léteznek, mint minden műalkotás), vissza– vagy átlépnek a puszta funkcionalitás világába. A forralt bort készítő vagy éppen pálinkát főző gép identitását és hovatartozását nagyban meghatározza az a tény, hogy egy művészeti bemutatóteremben válnak láthatóvá. A barkácsjelleget ellensúlyozza az igényes kivitelezés, valamint a következetesen végiggondolt és megvalósított koncepció. E koncepció alapján Páhi Péter három évet töltött a „haver”-nek nevezett művek elkészítésével.
Mindenképpen hozzátartozik a művészről való információkhoz az is, hogy Páhi az 1980-as és 1990-es években a dunaújvárosi Uitz Terem pincéjében működő informális művészeti kör összejöveteleit látogatta. Ebben olyan személyek, mint Birkás István, Várnai Gyula vagy Rohonczi István játszottak jelentős szerepet. E három, más-más generációhoz tartozó mester művészetében is jelentős szerepet kap a talált és átalakított tárgy, a képzettársításokat kiprovokáló mellérendeléses technika. Talán nem túlzás állítani azt, hogy lassan kibontakozik előttünk egy „dunaújvárosi iskolának” nevezhető, elemzésre érdemes tradíció.
Forrás: Kortárs Művészeti Intézet (Sz.J)
A tárlat megtekinthető: 2010. április 2-ig, naponta 10–18 óra között, vasárnapokon és március 15-én zárva.

