A Duna mente legjobb borai
A dunaföldvári Szent Rókus Borlovagrend április 24-én rendezte meg a II. Duna menti Települések Legjobb Bora versenyét, ahol egy bölcskei fehér– és egy madocsai vörösbor nyerte el a fődíjat.
A verseny bíráló bizottságában okleveles borbírálók, nemzetközileg is elismert, magyar történelmi borvidékekről érkezett borászok vállalkoztak a már a helyi versenyeken aranyérmet nyert kistermelői borok közül kiválasztani a győzteseket. A rendezvény vendégei között közismert személyiségeket fedezhettünk fel. A plébános úr megáldotta a borokat és a verseny résztvevőit, majd Vorák József, a Szent Rókus Borlovagrend nagymestere köszöntötte a Dunaföldvári Vár Ispán-házában összegyűlteket, akik a 32 településről benevezett legjobb borok közötti versenyre érkeztek a Duna menti városba. A meghívott bírálók között köszöntötte gróf Széchenyi Mihályt, dr. Horváth Jánost, az Országgyűlés korelnökét, aki fővédnökséget vállalt az esemény felett, valamint a közismert és népszerű televíziós személyiséget: Pálffy Istvánt, aki a megnyitót követően váratlanul közbejött más irányú elfoglaltsága miatt kénytelen volt visszautazni Budapestre, és így sajnálatára nem vehetett részt a borbírálatban.
[singlepic id=755 w=320 h=240 float=left]Dr. Horváth János köszöntőjében összevetette az Országgyűlés alakuló ülésén mondandó beszédének és a borversenyt megnyitó köszöntőjének üzenetét, és megállapította, hogy míg az Országgyűlésben pirul, mert ott csak az elhangzott ígéretek összegzése kerül elő, addig a borverseny mögött már munka, cselekedet van, aminek kézzel fogható bizonyítéka a létrehozott minőségi termék, a bor. Teljesítünk valamit itt, Magyarországon, Dunaföldváron és környékén, ahol újra fel kell fedezni az értékeket, mert sokkal többek vagyunk, mint amennyinek mások tudnak minket és tudjuk magunkat sok esetben. Balszerencsék, mulasztások okozták, hogy az utóbbi évtizedekben elmaradtunk magunktól, de most lehetőség van megmutatni, mit tudunk. Mint mondta, egy-egy ilyen és hasonló összejövetel, verseny nemcsak egymás megmérésére, de a megérdemelt dicséretre is jó alkalom. A Duna az összefogó valóság, amely lehetőséget teremt arra, hogy olyan dolgok jöjjenek létre, amik nem voltak eddig. Végezetül elmondta, úgy érzi, nagy jövő áll a Duna menti települések előtt.
[singlepic id=756 w=320 h=240 float=right]Pálffy István köszöntőjében örömét fejezte ki a baráti fogadtatásért, és e fogalomba, a barátságba „kapaszkodva” mondta el néhány gondolatát a Dunáról, amely a folyó mentén élőket köti össze. A Duna főközlekedési útvonal volt, partján Bécsben dámák sétáltak, Komáromnál malmok ezrei őrölték a gabonát, Budapesten gőzhajók szelték habjait – a Duna mindig segítette az együttműködést, a Dunán összetalálkozhattak az emberek. Mára kiürült a folyó, kevés a hajóforgalom, a lehetőségek kihasználatlanok, nincs rajta élet. A borverseny szervezői erre gondolhattak – mondta -, amikor a Felvidéktől a Délvidékig összekapcsolták a kistermelői borok versenyével a településeket, az embereket, tudatosítva bennük: egymásra vagyunk utalva. A jövőben együtt kell működni a térségben, az országban. [singlepic id=757 w=320 h=240 float=left]Ne csak közúton menjen az áru, a víz éltető erejét ki kell használni. Végezetül a borbírálóknak biztos ítélő szájpadlást és nyelvet kívánt.
Nagy Gáborné, Dunaföldvár polgármestere a nagy részvételi arány feletti örömének adott hangot. Mint mondta, reméli, hogy a környezet, a város tetszik majd a vendégeknek. Sokan nem is tudják, milyen értékei vannak Dunaföldvárnak, milyen élhető, szép várossá vált az elmúlt két évtizedben – tette hozzá, majd ünnepélyesen megnyitotta a borversenyt.
[singlepic id=758 w=320 h=240 float=right]Frittmann János, a borbíráló bizottság elnöke néhány fontos tudnivalóra hívta fel a bírák figyelmét, hangsúlyozva, hogy ne a saját ízlésüknek megfelelően ítéljenek meg egy-egy mintát, hanem attól függetlenül nézzék annak erényeit és gyengéit. Egy-egy bíróra 50 minta jutott, amelyeket pontozással és szöveges értékeléssel is minősíteni kellett. Fehér, ófehér, roéé, siller és vörös kategóriában összesen 350 bort neveztek a boros gazdák.
[singlepic id=781 w=320 h=240 float=left]Dunavecse és Kisapostag közös borversenyén 24 aranyérmes bor született, s ebből most 18-at neveztek be a versenyre – tudtuk meg Molnár Gyula polgármestertől, aki vendégként részt vett a borok minősítőjén. Ronyecz Péter, Adony polgármestere is elkísérte a város borait és a bírói tisztet betöltő Králl Istvánt és Schmidt Attilát, a Duna menti Szent Orbán Borrend, Adony tagjait, tisztségviselőit, ismert boros gazdákat. Adonyból 19 bort neveztek a versenyre, tudtuk meg Králl István nagymestertől, amelyek arany-, ezüst– és bronzérmeket, illetve okleveleket érdemeltek ki a bírálóktól. Paulusz Imre tavalyi győzelme után most a fehér kategória IV. helyét hozta el Chardonnay borával, míg a vörös kategória II. helyezettje Schmidt Attila zweigelt bora lett, s került fel eredményével az adonyiak dicsőségtablójára.
[singlepic id=777 w=320 h=240 float=right]Vorák József nagyon elégedett az eredménnyel, hiszen a 350 borból 53 aranyérmet nyert, ami 15%-os aránynak felel meg, 99 ezüstöt, 100 bronzérmet kapott és 56 oklevelet osztottak ki, és volt 42 minta, amely nem volt értékelhető.
A verseny végeredményeképpen Bats Sándor madocsai boros gazda 2009. évjáratú Cabernet Sauvignon bora lett a Duna menti Települések Legjobb vörösbora, a fehér kategóriát pedig Tomorik János bölcskei boros gazda 2009. évi Chardonnay bora nyerte.
Az ünnepélyes díjátadásra május elsején kerül sor.
Tekintse meg az összes fotónkat a rendezvényről a képgalériában!

