A Tom­csá­nyi Éva – Wünsch László mes­te­rek éle­téről, tánc­pe­da­gó­gusi mun­kás­sá­gá­ról szóló, Éle­tünk, a táncmű­vé­szet című kötet bemu­ta­tó­ját 2010.  május 18-án, a solti Vécsey Károly Művelő­dési Ház­ban ren­dez­ték.
A Szondi Mik­lós szer­kesz­tette, a tánc­pe­da­gó­gia és a magyar tánc­tör­té­net vonat­ko­zá­sá­ban is nagy jelentő­ség­gel bíró könyv bemu­ta­tó­ján a helyiek mel­lett az ado­nyi, a belo­i­an­ni­szi, a har­tai és a mado­csai nép­tán­co­sok is tánc­cal köszön­töt­ték a mes­te­re­ket. Előa­dá­suk­kal kitűnő han­gu­la­tot terem­tet­tek az egy­kori és a jelen­legi tanít­vá­nyok­kal, mun­ka­tár­sak­kal teli művelő­dési házban.

A ren­dez­vényt a ven­dég­látó solti mel­lett az ado­nyi, a duna­új­vá­rosi, a mező­falvi, a nagy­ve­nyimi pol­gár­mes­ter és Ecsődi László, a Fejér megyei 4. sz. válasz­tó­kör­zet eddigi országgyű­lési kép­vi­selője, vala­mint Hel­vé­cia korábbi pol­gár­mes­tere is meg­tisz­telte. Dr. Kál­mán And­rás, duna­új­vá­rosi pol­gár­mes­ter az éppen aznap aktu­á­lis jubi­le­um­ról, a város­ala­pí­tás 60. évfor­du­ló­já­ról is meg­em­lé­ke­zett köszöntő­jé­ben, s kife­jezte köszö­ne­tét mind­azok­nak, köz­tük a Wünsch házas­pár­nak, akik a tele­pü­lés kul­tu­rá­lis éle­té­ben jelentős sze­re­pet játszva hoz­zá­já­rul­tak a várossá váláshoz.

A köszöntők között Feke Judit, aki a mes­te­rek egy­kori tanít­vá­nya volt, s a Mező­falvi Nép­tánc Együt­tes­nek ma is tagja, meg­ha­tot­tan mondta el, köszöni, hogy részese lehe­tett a művész­há­zas­pár éle­té­nek, egy­ben tol­má­csolta a mező­falvi nyári nép­tánc­tá­borba szóló meghívást.

Min­den részt­vevő sok sze­re­tet­tel gra­tu­lált a mes­te­rek­nek a könyv­höz, e hiány­pótló műhöz, és kívánt jó egész­sé­get a két ener­gi­kus, ma is aktív idős művésznek.

A prog­ram a könyv dedi­ká­lá­sá­val, kötet­len beszél­ge­tés­sel foly­ta­tó­dott, melybe bele­hall­gatva meg­ál­la­pít­hat­tam: a terem min­den zugá­ban régi tánc­tá­bo­rok, pró­bák, fel­lé­pé­sek, kül­földi ven­dég­sze­rep­lé­sek emlé­ke­iről folyt a szó. Vil­log­tak a vakuk, koc­can­tak a boros poha­rak. Bár­merre néz­tem, azt lát­tam és hal­lot­tam, hogy a rit­kán talál­kozó, ma már szülő-nagyszülő korú tán­co­sok egy­mást átölelve idéz­ték fel, hogy is volt, s nem győz­tek örülni egymásnak.

– Ez az igazi értelme annak, hogy bár nem készül­tünk nép­tán­cos pályára, mégis eljár­tunk a pró­bákra, szót fogad­tunk szi­gorú mes­te­rünk­nek, mert ma is ugyan­olyan bol­dog vagyok, ami­kor össze­ta­lál­ko­zom egy­kori tán­cos tár­sa­im­mal, mint régen, akik az én sze­mem­ben ugyan­azok a fia­tal lányok marad­tak, annyi év eltelte után is – mondta egyikük.

Az idén nyá­ron már a har­ma­dik Wünsch Nosz­tal­gia Tánc­tá­bort ren­de­zik, ezút­tal Mező­fal­ván. Ahogy a régi tánc­tá­bo­rok, úgy a mos­ta­niak is kiváló közös­ség­építő ren­dez­vé­nyek, ahol életre szóló barát­sá­gok, sze­rel­mek is szövődnek.

A Magya­rok Szö­vet­sége által meg­hir­de­tett nép­me­se­mondó, nép­dal­éne­kes, hang­sze­res nép­ze­nei előadó és nép­tán­cos tehet­ség­ku­tató ver­seny Duna­új­vá­rosi és Sár­bo­gárdi járási terü­leti elő­döntő­jét 2010 május 15-én ren­dez­ték a duna­új­vá­rosi Bar­tók Kama­ra­szín­ház és Művé­sze­tek Háza kama­ra­ter­mé­ben. A zsú­fo­lá­sig meg­telt néző­té­ren helyet fog­la­lók kiváló pro­duk­ci­ó­kat láthattak-hallhattak. (tovább…)

Máso­dik alka­lom­mal ren­dezte meg a koráb­ban Falu­védő, idén már­ci­us­tól Város­védő és –Szé­pítő Egye­sü­let az Alma­vi­rág fesz­ti­vált a rác­al­mási Jankovich-kúriában május 8-án. Az egy­na­pos ren­dez­vény szép sikert hozott, a láto­ga­tók száma Sza­lai Árpád egye­sü­leti elnök sze­rint elérte a négy­ez­ret. (tovább…)

A tön­köly (Tri­ti­cale spe­lum) egy hosszú kalá­szú, több ezer éves gabo­na­féle, amelyről hosszú időre meg­fe­led­kez­tek, de cso­dá­la­tos élet­tani tulaj­don­sá­gai miatt újra ter­mesz­tik már. A belőle sütött kenyér fogyasz­tó­i­nak nem bün­te­tés kenyé­ren és vízen élni, hiány­be­teg­sé­gek sem jelent­kez­nek náluk. Sőt…

A tön­köly­búza mag­ját a Kárpát-medencében fel­tárt több ezer éves sírok­ban is meg­ta­lál­ták, s ma már azt is tud­hat­juk, hogy a tön­köly­bú­zá­ból készült ter­mé­kek fogyasz­tása gene­ti­ka­i­lag is a leg­meg­fe­lelőbb az itt élők­nek, bár a növény kis híján eltűnt a palettáról.

Sze­ren­csére azon­ban Dr. Kajdi Ferenc és Dr. Kal­már Ger­gely gabo­na­ne­me­sítők vissza­ne­me­sí­tet­ték, s ÖKO 10 tön­köly­búza néven ismét ter­mesz­tésbe vonták.

Mitől külön­le­ges? Erről dr. Kal­már Ger­gely duna­új­vá­rosi előa­dá­sán hallhattunk.

Dr. Kal­már Ger­gely növény­ge­ne­ti­kus több mint húsz éve fog­lal­ko­zik a tön­köly „újra­élesz­té­sé­vel”. Az 1986-os cser­no­bili atomreaktor-robbanás után a magyar gabo­ná­kat meg­vizs­gálva fel­fe­dezte, hogy egye­dül az által fenn­tar­tott tön­köly­búza nem sugá­ro­zott és gene­ti­ka­i­lag sem káro­so­dott, s meg­ér­tette ennek óri­ási jelentő­sé­gét. Azóta éle­tét e növény, a tön­köly­bú­za­liszt, tészta és kenyér nép­szerű­sí­té­sé­nek szen­teli. Járja az orszá­got a fele­sé­gé­vel, ter­mék­be­mu­ta­tó­val egy­be­kö­tött előa­dá­so­kat tar­ta­nak, sütő­tan­fo­lya­mo­kat szerveznek.

A tön­köly­bú­zá­nak rend­kí­vül magas, közel 20 szá­za­lé­kos a fehér­je­tar­talma, az aminosav-összetétele pedig nagyon hason­lít az emberi fehér­jé­ké­hez. Ezért szinte önma­gá­ban is képes bevinni az emberi szer­ve­zetbe a szük­sé­ges mennyi­ségű, jól emészt­hető fehérjét.

Szakértők sze­rint 20 dkg kenyér elfo­gyasz­tása fedezi egy felnőtt ember napi esszen­ci­á­lis aminosav-szükségletét. A tön­köly­bú­zá­nak 45–55 szá­za­lé­kos a sikér­tar­talma, liszt­jéből tojás hoz­zá­adása nél­kül is készít­hető tészta. A méré­sek sze­rint kalcium-, magnézium-, fosz­for– és sze­lén­tar­talma több­szö­röse a közön­sé­ges búzá­ból készí­tett kenyé­ré­nek. A vita­mi­nok közül a tel­jes B-csoportot és E-vitamint tartalmazza.

Tön­köly­bú­zá­ból tel­jes kiőr­lésű és fehér kenye­ret is lehet sütni. A tel­jes kiőr­lésű olyan szép barna színű, mint azok a „műbarna” kenye­rek, ame­lye­ket malá­tá­val vagy más szí­ne­zék­kel tesz­nek diva­tos színűvé, ezzel drá­gábbá, de nem érté­ke­sebbé. Csak­hogy itt a barna színt az el nem válasz­tott héj, a korpa adja, annak min­den rost– és nyomelem-tartalmával együtt. A belőle készült kenyér akár egy hétig is puha, eláll, akár nagy­anyá­ink kenyerei.

Ter­mesz­tési szem­pont­ból is nép­szerű lehet a tön­köly­búza, mert maga a növény igény­te­len, megél akkor is, ha hideg volt a tél, ha nem volt elég csa­pa­dék. Ter­mé­sze­te­sen meg­há­lálja a gon­dos­ko­dást, nagyon jól terem istál­ló­trá­gya által adott talajerő-utánpótlással. A kár­tevők­kel szem­ben ellenálló.

A tön­köly­búza las­sítja az öre­ge­dési folya­ma­to­kat, a test szö­ve­teit rugal­massá teszi, fokozza a szel­lemi tel­je­sítő­ké­pes­sé­get, a kon­cent­rá­ló­ké­pes­sé­get és a fizi­kai erőn­lé­tet. Erő­síti az immun­rend­szert. Könnyen emészt­hető, nem ter­heli a szer­ve­ze­tet fölös­le­ges salak­anya­gok­kal. Ala­csony kaló­ria­tar­tal­má­val jól alkal­maz­ható fogyó­kú­rás étren­dek­ben, kis mennyi­ség­ben is csil­la­pítja az éhség­ér­ze­tet. Az alig néhány hóna­pos cse­csemők is fogyaszt­hat­ják, akár az anya­tej mel­lett is, hiszen szinte az összes, a fejlő­dé­sük­höz szük­sé­ges építőa­nyag meg­ta­lál­ható benne.

Tön­köly­bú­za­lisztből lepény, pogá­csa, szá­raz­tészta is készít­hető, ugyan­úgy mint a hagyo­má­nyos búza­lisztből. Aki meg akarja magát a beteg­sé­gektől óvni, tuda­to­san táp­lál­ko­zik, annak nem hiá­nyoz­hat az asz­ta­lá­ról a tön­köly­búza kenyér!

Május elseje, a Munka Ünnepe, a majá­li­sok napja. Nekem örökre meg­ma­rad az első olyan nap­nak, ami­kor a nagy­ma­mám meg­en­gedte, hogy lete­rít­sem a pok­ró­cot a fűbe, és leüljek-lefeküdjek rá. (tovább…)