Ellenségből jó barát

A Doberdo-i had­szín­térre láto­ga­tott egy busz­nyi ado­nyi az Ado­nyért Ala­pít­vány szer­ve­zé­sé­ben, május ele­jén, hogy elhe­lyez­zék a kegye­let virá­gait az egy­kori Monar­chia, ma Olasz­or­szág terü­le­tén lévő első világ­há­bo­rús fron­ton elhunyt fel­menőik sír­ján, a csa­ták­ban eleset­tek emléke előtt tisz­te­legve. Haza­térve, két hét­tel később, Adony­ban fogad­ták azo­kat az olasz amatőr had­szín­tér­ku­ta­tó­kat, akik azért jöt­tek Magyar­or­szágra, hogy meg­erő­sít­sék a két nép barát­sá­gát és nép­szerű­sít­sék régi­ó­juk turiz­mu­sát.Rózsafi János szak­mai veze­tése mel­lett az ado­nyiak fel­ke­res­ték Fogliano-ban a magyar kato­nai temetőt, ahol az ő roko­naik is nyug­sza­nak. Ellá­to­gat­tak Vizintini-be, ahol a Magyar Kápolna talál­ható, amit 1918-ban kez­de­tek el épí­teni, de nem fejez­ték be, míg­nem tavaly fel­újí­tot­ták és fel­avat­ták Sólyom László köz­tár­sa­sági elnök jelen­lé­té­ben. Jár­tak Redi­pug­lia váro­sá­ban, ahol az olasz Köz­ponti kato­nai temető talál­ható, közel száz­ezer olasz katona marad­vá­nya­i­val a csontkamrákban.

San Mar­tino del Carso köz­ség­ben ismer­ked­tek meg azok­kal az olasz amatőr had­szín­tér­ku­ta­tók­kal, akik ott kala­u­zol­ták őket, és most – Ales­sio Del­lotto veze­té­sé­vel – három napra Magyar­or­szágra jöt­tek. A Pro Loco Fog­li­ano Redi­pug­lia – Sen­ti­eri di Pace nevű civil szer­ve­zet 9 tag­ját Rózsafi János és Pin­tér Tamás csata– és had­szín­tér­ku­tató kísérte magyar­or­szági kirán­du­lá­sa­i­kon. Szé­kes­fe­hér­vá­ron Görög Ist­ván alez­re­des­sel talál­koz­tak, aki a helyőr­ségi klub­ban talál­ható kato­nai múze­u­mot mutatta be az olasz ven­dé­gek­nek, akik­nek a múze­uma sok tár­gyat aján­dé­ko­zott a szé­kes­fe­hér­vá­ri­nak. Sze­ge­den fel­ke­res­ték az ún. dober­dói fát, vasár­nap pedig Buda­pes­ten vol­tak a Had­tör­té­neti Múze­um­ban, és láto­ga­tást tet­tek az Új Köz­te­mető­ben, az olasz parcellánál.

Pén­te­ken este az ado­nyi Szőlő­he­gyen fehér asz­tal­nál folyt a beszéd, mélyült a barátság.

Mond­ják, az idő min­denre gyógyír. Azóta, hogy Olasz­or­szág hadat üzent a Monar­chi­á­nak, éppen 95 év telt el. El soha nem felejt­jük a hábo­rúk áldo­za­tait, így annak a szé­kes­fe­hér­vári 17. hon­véd gya­log­ez­red­nek a hősi­es­sé­gét sem, amely­nek szá­za­da­i­ban sok ado­nyi katona volt. Vol­tak, akik haza­tér­tek, és sokan vol­tak, akik örökre ott marad­tak. Most, 95 év után az utó­dok az ado­nyi Szőlő­he­gyen közös asz­tal­hoz ültek, és úgy dön­töt­tek, eljött az ideje, hogy egy­kori ellen­sé­gek­ből bará­tokká vál­ja­nak. Éppen a Magyar Hősök Emlék­napja tájékán.