Szállás napok

Két­na­pos prog­ram­so­ro­zat­ban öltött tes­tet az idei Szál­lás napok ren­dez­vé­nye Elő­szál­lá­son, május utolsó hét­vé­gé­jén, régi játé­kok kiál­lí­tá­sá­val, kul­tu­rá­lis prog­ra­mok­kal, kuli­ná­ris élve­ze­tek­kel.A Művelő­dési ház kis­ter­mé­ben pén­te­ken este a köz­ség­ben összegyűj­tött régi gyer­mek­já­té­kok­ból nyílt nosz­tal­gi­ára okot adó kiál­lí­tás a Hagyo­mányőrző Nyug­dí­jas­klub ren­de­zé­sé­ben, a nagy­te­rem­ben pedig — a meg­nyi­tót követően — a szín­pa­don az elő­szál­lási gye­re­kek dalos-táncos bemu­ta­tó­i­ban, majd Papp Mar­cella éne­ké­ben gyö­nyör­köd­het­tünk, aki leg­utóbb a Puszta Hangja ver­senyt is meg­nyerte, illetve Mohá­cson és Keszt­he­lyen is arany minő­sí­tést ért el.

A közön­ség nagy érdeklő­dés­sel hall­gatta dr. Eglesz Dezsőné, Ilonka nénit, aki 1948-ban került taní­tó­ként Elő­szál­lásra, és élve­ze­te­sen mesélt régi tör­té­ne­te­ket. Sza­vai biz­ta­tá­sul szol­gál­hat­nak a mos­tani peda­gó­gu­sok­nak, mert mint mondta, mind­azt a sze­re­te­tet, amit taní­tó­ként adha­tott, egy ötven­éves osz­tály­ta­lál­ko­zón vissza­kapta, iga­zo­lá­sul, hogy jól végezte fel­ada­tát. „Nem sza­bad elke­se­redni, hanem dol­gozni kell, kimun­kálni a dol­go­kat, hogy a pici gye­rek­ből a tanév végére író-olvasó gyer­mek vál­jék. Ez a leg­szebb munka a vilá­gon, ami­hez testi, szel­lemi erő is kell. Bár már régen Buda­pes­ten élek, Elő­szál­lás neve nekem min­dig arany­betűk­kel van kiírva!” – mondta, és sze­mé­ben a sze­re­tet fénye csillogott.

Elő­szál­lás szü­lötte, Sörös Mik­lós, aki most elő­ször lépett fel szülő­fa­lu­já­ban, kép­ze­let­beli világ­kö­rüli útra hívta közön­sé­gét, és Párizs­tól Orosz­or­szá­gon át több nem­zet szerző­jét idézte meg „egy­per­ce­se­i­vel”, s nyű­gözte le a közön­sé­get gyors átvál­to­zá­sa­i­val, szép hang­já­val, remek ének­lé­sé­vel is.

A szom­bati prog­ram­ban a gyer­mek­napi játé­kok, az egész­ség­megőr­zés — szű­ré­sek – ját­szot­tak fősze­re­pet, és az elma­rad­ha­tat­lan főző­ver­seny. Itt a Fejér megyei Gyer­mek­vé­delmi Köz­pont III. sz. Gyer­mek­ott­ho­ná­nak 38 lakója is részt vett, Virág László veze­té­sé­vel, ők chi­lis babot főz­tek. Stern László buda­pesti mes­ter­sza­kács volt a bíráló, aki arra is vál­lal­ko­zik – immár évek óta -, hogy főzés köz­ben is taná­cso­kat ad, nem csak a kész ételt minő­síti. Mint mondta, saj­ná­la­tos­nak tartja, hogy a nem­zet­kö­zi­leg is elis­mert 670-féle magyar magyar ételből mind­össze néhá­nyat, több­nyire egy­tál­ét­ele­ket főz­nek ilyen alkal­mak­kor az elő­szál­lá­siak. „Ért­hető a dolog vala­hol, hiszen ez papi ura­da­lom volt, a nagy lét­számú csa­lá­dok több­nyire egy szo­bába zsú­fo­lód­tak össze a cse­léd­há­zak­ban, nem is volt hely főzőcs­kézni, és ugyan ma már akár a mező­gaz­da­sági vál­lal­ko­zói réteg­nek és mások­nak is lehetővé tenné az anyagi hely­zete a gaszt­ro­nó­miai emel­ke­dést, de az a szá­mukra még min­dig huszad­rangú kér­dés.” – tette hozzá kicsit szo­mo­rúan, de biza­kodva, hogy ha las­san is, de újra teret hódít a vál­to­za­tos magyar gaszt­ro­nó­mia.  A sza­kács­ver­se­nyen végül az önkor­mány­zat csa­pata vit­tel el a pál­mát ser­tés bab­gu­lyá­sá­val, a helyi pos­tai dol­go­zók bab­gu­lyá­sát és a Bike Boys csa­pat vörös­bo­ros var­gá­nyás vad­disz­nó­pör­költ­jét megelőzve.

Dél­után kul­tu­rá­lis prog­ra­mot lát­hat­tak az érdeklődők helyi és kör­nyék­beli fel­lépők­kel. A két­na­pos prog­ram egy fer­ge­te­ges utca­bál­lal zárult.

Tekintse meg képe­in­ket fotógalériánkban!