Kulturális és sportnap

Sport, játék, főzőcske — e három szó­val lehetne jel­le­mezni a július 31-ei ado­nyi pik­ni­ket.Bár egész éjjel esett az eső, szom­ba­ton mégis meg­telt július 31-én, szom­ba­ton a kas­tély­park hátsó frontja: bené­pe­sült a tenisz­pá­lya, egy­mást követ­ték a női foci­mérkő­zé­sek, tör­tek a fejek a sakk-szimultánon, koc­can­tak a petanqe játék guruló fém­go­lyói, sülő pala­csinta és kür­tös­ka­lács, ros­ton ser­cegő pecse­nyék és bog­rács­ban rotyogó egy­tál­ét­elek illa­tát hozta a szél. Este Dope­man műso­rát, majd disz­kót élvez­het­tek az Ado­nyi Ifjú­sági Egye­sü­let ren­de­zé­sé­ben haj­na­lig tartó első kis­tér­ségi kul­tu­rá­lis és sza­bad­idős nap részt­vevői, köz­tük az Adony erdé­lyi test­vér­te­le­pü­lé­séről, Szi­lágy­csehről érke­zett fiatalok.

A pala­csin­tát a peda­gó­gu­sok gyár­tot­ták száz­számra, a kür­tös­ka­lá­csot ki-ki maga sütö­get­hette a parázs felett. Sok­féle finom­ság illa­to­zott a tányé­ro­kon, ami­kor több ked­ves ismerős meg­hí­vá­sá­nak is ele­get téve én is meg­ér­kez­tem a ren­dez­vényre, ahol azt sem tud­tam, melyik kíná­lást fogad­jam is el, melyik ételt kós­tol­jam előbb – nem hiva­ta­los bírá­ló­ként, inkább mint a gaszt­ro­nó­mia és — ven­dég­lá­tóim — barátja.

Aztán szé­pen sor­ban meg­kós­tol­tam egy ked­ves baráti tár­sa­ság, köz­tük a rég nem látott volt szom­szé­dok, Králl Tibo­rék köré­ben, Nóg­rádi Katiék asz­ta­lá­nál a ros­ton sül­tet, sült hagy­má­val, majo­né­zes krump­li­s­a­lá­tá­val, fűszer­vaj­jal, perec­cel, majd átül­tem Kéke­siné Idáék asz­ta­lá­hoz, ahol a férj, Kékesi Ist­ván bako­nyi ser­tés­bor­dá­ját és noked­li­jét kós­tol­hat­tam meg, utána pedig a fele­ség, Ida tava­szi ser­tés­rag­uja került a tányé­romra. Épp e fogás­nál tar­tot­tam, már jócs­kán tele has­sal, ami­kor hív­ták a főző­ver­seny részt­vevőit az ered­mény­hir­de­tésre. Meg­le­pe­tés ugyan nem ért, mert tud­tam, hogy igen jó sza­ká­csok főzt­jét volt alkal­mam meg­íz­lelni, ám ami­kor kide­rült, hogy az első Nóg­rádi Kati, a máso­dik Kékesi Pista, a har­ma­dik pedig Kékesi Ida lett, inkább csak arra gon­dol­tam: én vol­tam a leg­sze­ren­csé­sebb zsű­rin kívüli részt­vevő, aki­nek mind­há­rom finom­sá­got kóstolhattam!