Perkáta grófjai: a Győry család — kiállítás a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban

Idő­szaki kiál­lí­tás nyílt a fenti cím­mel a duna­új­vá­rosi Inter­cisa Múze­um­ban, októ­ber 1-jén, amit Somo­gyi Balázs, Per­káta pol­gár­mes­tere nyi­tott meg.
Matussné dr. Lend­vai Márta igaz­ga­tó­tól tud­juk, hogy az Inter­cisa Múzeum tör­té­neti gyűj­te­mé­nyébe 1974-ben (vásár­lás útján) 220 tétel került be a per­ká­tai gróf Győry csa­lád könyv­tá­rá­ból. E köny­vek, folyó­ira­tok, kot­ták zömé­ben a XVIII-XIX. szá­zad­ból származnak.

A múzeum papír­res­ta­u­rá­to­rai a Nem­zeti Kul­tu­rá­lis Alap pályá­za­tán nyert pénz­ből 2009-ben 19 db, idén pedig 8 db könyv res­ta­u­rá­lá­sát végez­ték el.

A múzeum kiál­lí­tási kon­cep­ci­ó­já­nak egyik fon­tos törek­vése a rak­tá­rak­ban őrzött, még ki nem állí­tott anyag nagy­kö­zön­ség elé tárása. A grófi könyv­tár­ból szár­mazó gyűjtemény-együttes bemu­ta­tása rész­ben ezt a cél­kitű­zést, rész­ben az intéz­mény szín­vo­na­las res­ta­u­rá­tori tevé­keny­sé­gé­nek a meg­is­mer­te­té­sét szolgálja.

A kiál­lí­tás­hoz a Győry csa­lád­dal kap­cso­la­tos anya­got köl­csö­nöz­tek a Magyar Orszá­gos Levél­tár­ból, az Orszá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ból, a Fejér Megyei Levél­tár­ból, az Iparmű­vé­szeti Múze­um­ból és magánszemélyektől.

A tár­lat önálló feje­ze­te­ként bemu­tat­ják a köny­vek res­ta­u­rá­lá­sá­nak folya­ma­tát, amely­hez kap­cso­ló­dóan kézmű­ves fog­lal­ko­zá­so­kat szer­vez­nek a múzeum mun­ka­tár­sai isko­lás cso­por­tok­nak. Eze­ken a papír­már­vá­nyo­zás és a könyv­kö­té­szet rej­tel­me­ibe veze­tik be az érdeklődő diá­ko­kat.   

Somo­gyi Balázs, Per­káta pol­gár­mes­tere a per­ká­ta­iak nevé­ben mon­dott köszö­ne­tet a kiál­lí­tás lét­re­jöt­tét segítők­nek, majd a Győry csa­lád­nak a nagy­köz­ség éle­té­ben egy­kor és ma betöl­tött, fon­tos sze­re­péről szólt. Mint mondta, a per­ká­ta­iak szá­mára a Győry-család mun­kás­sága az elmúlt szá­za­dok­ban és nap­ja­ink­ban is meghatározó.

- Az egész köz­ség élete tőlük füg­gött. Min­den­nap­ja­inkra, Per­káta épí­tett múlt­jára, de még a tele­pü­lés utca­szer­ke­ze­tére is hatás­sal vol­tak – mondta.

- Per­káta leg­fon­to­sabb műem­lé­kei: a Győry-család kas­té­lya és a köze­lé­ben talál­ható temp­lom meg­je­lölte az utcák elhe­lyez­ke­dé­sét. A falu­köz­pont­ban talál­ható épü­le­tek­kel, a volt ura­dalmi mag­tár­ral és istál­ló­val ural­ják Per­káta főte­rét és ma is leg­fon­to­sabb épí­tett örök­sé­gün­ket képe­zik. A per­ká­ta­i­ak­hoz gróf Győry Teréz áll leg­kö­ze­lebb, egy­részt idő­ben, hiszen majd­nem a II. világ­há­bo­rúig (1936-ig) élt, más­részt a per­ká­tai hagyo­má­nyok­ban tovább él. Még néhá­nyan köz­tünk van­nak azok közül, akik — vagy a csa­lád­juk — a gró­fok­nál szol­gál­tak. Ők a mai napig meg­em­lé­kez­nek erről, töb­bek pedig, akik már más­hol lak­nak, szí­ve­sen láto­gat­nak vissza a Győry-családdal kap­cso­la­tos ren­dez­vé­nyekre Per­ká­tára – mondta, és emlé­kez­te­tett, milyen pél­da­ér­tékű össze­fo­gás tapasz­tal­ható a per­ká­ta­iak részéről a csa­lád­hoz kötődő, ma is álló, az ott élők szí­vé­nek ked­ves épít­mé­nyek: a Gal­gó­czy kápolna, a Szent­há­rom­ság szo­bor, a harang­to­rony és több kereszt fel­újí­tá­sá­ban. Nem­rég a Per­ká­tá­ról elszár­ma­zot­tak egy ala­pít­ványt hoz­tak létre, amely­nek célja a kas­tély fel­újí­tá­sá­hoz szük­sé­ges anyagi for­rá­sok gyűjtése.

- Per­káta éle­té­ben nagy jelentő­ségű, hogy a Páli Szent Vin­céről neve­zett Irgal­mas Nővé­rek Rend­jét a Győryek 1878-ban ide­te­le­pí­tet­ték, bir­to­kot ado­má­nyoz­tak és zár­dát épí­tet­tek a szá­mukra, amely okta­tási fel­ada­to­kat látott el Per­ká­tán. Az óvo­dai neve­lés mel­lett lány­is­ko­lát is fenn­tar­tot­tak. A zárda a mai napig léte­zik, óvoda és szo­ci­á­lis intéz­mény műkö­dik benne, pont az a két segítő tevé­keny­ség, amely szol­gá­la­tot a nővé­rek végez­tek közel 120 éven keresz­tül a falu­ban. A nővé­rek a ren­dek 1950-es fel­osz­la­tá­sáig hiva­ta­lo­san szol­gál­ták Per­ká­tát. Az utolsó, még élő per­ká­tai nővér, Jozefa nővér a kilenc­ve­nes éve­kig Per­ká­tán maradt, és csak akkor vonult be a Ménesi úti köz­pontba. A rend­nek a mai napig élő a kap­cso­lata Per­ká­tá­val, amit az is bizo­nyít, hogy szep­tem­ber 9-én, ünne­pé­lyes szent­mi­sén újra meg­áld­ják és a temp­lom­ban helye­zik el az eddig több darab­ban levő zár­dai oltárt. (A zárda oltá­rá­nak hát­fala a temp­lom ora­tó­ri­u­má­ban volt eddig, az oltár­rész szol­gál jelen­leg a temp­lom szem­be­mi­séző oltá­ra­ként, az oltár Mária-szobrát pedig tavaly adták vissza a nővé­rek, akik a Ménesi úti rend­ház­ban őriz­ték.) Ebben a mun­ká­ban is köszön­jük a megyei múzeum mun­ka­tár­sa­i­nak mun­ká­ját, akik ennek a res­ta­u­rá­lá­sá­ban is segí­tet­tek – mondta vége­ze­tül Per­káta polgármestere.

A kiál­lí­tás 2010. októ­ber 1-től novem­ber 26-ig, keddtől pén­te­kig 10–16 óráig és a hónap első vasár­nap­ján 14–18 óráig látogatható.

A Győry csa­lád­ról röviden:

Mária Teré­zia 1775. június 25-én ado­má­nyozta a per­ká­tai ura­dal­mat báró Rad­vá­nyi Győry Ferenc­nek (1723–1790). Őt és utó­dait II. József magyar grófi rangra emelte. A per­ká­tai ura­da­lom sorsa fenn­ál­lá­sáig e csa­lád­dal és leány­ági örö­kö­se­i­vel fonó­dott össze.

Győry Ferenc Tolna vár­me­gye aljegyző­je­ként kezdte pálya­fu­tá­sát, majd a kirá­lyi udvari tanács­nál fogal­mazó, a hely­tar­tó­ta­nács titok­noka, később taná­csosa lett. Az állam­igaz­ga­tás­ban egyre fon­to­sabb pozí­ci­ó­kat töl­tött be. Művelt­sé­gét, alko­tói énjét pél­dázza, hogy köz­életi tevé­keny­sége, élet­útja során jelentős, jog­böl­cse­let­tel és lóte­nyész­tés­sel fog­lal­kozó kéz­ira­tot hagyott a családjára.

Tőle fia, a szín­ház­ked­ve­lé­séről híres Győry Ferenc (1774–1839) vette át a per­ká­tai gaz­da­ság irá­nyí­tá­sát. Ő Tolna, majd Bács-Bodrog megye főis­páni tisz­tét töl­tötte be.

Fiá­nak, Lász­ló­nak (1807–1882) a nevé­hez fűző­dik a Per­ká­tán 1878-ban, Pau­lai Szent Vin­céről neve­zett irgal­mas nővé­rek zár­dá­já­nak illetve az álta­luk veze­tett leány­is­ko­lá­nak és óvo­dá­nak az alapítása.

Lánya, Teré­zia (1843–1936) nem ment férj­hez, Per­ká­tán maradt és az ura­da­lom ráeső részé­nek irá­nyí­tá­sá­val fog­lal­ko­zott. Halála után bir­tok­ré­sze a nővére uno­ká­jára szállt át, aki az 1945. évi föld­re­form­ren­de­le­tig bir­to­kolta azt.