Dunaújváros — rovásírással

Az első duna­új­vá­rosi rovás­írá­sos hely­ség­név­tábla fel­ava­tá­sára került sor augusz­tus 20-án, szom­ba­ton dél­előtt, a Job­bik szer­ve­zé­sé­ben. Ugyan­ezen a napon Han­to­son (és Ercsi­ben, Nagy­ló­kon, Szé­kes­fe­hér­vá­rott, Sopo­nyán és Pol­gár­di­ban is) sor került ilyen tábla felavatására.

A Buda­pest irá­nyá­ból a 6-os úton az Óvá­ros felé a városba érkezők a volt szov­jet lak­ta­nyá­nál immár nem­csak latin-, hanem egy székely-magyar rovás­írá­sos táb­lá­ról is jel­zést kap­nak: elér­ték a tele­pü­lés hatá­rát, a többi rovás­írá­sos táb­lát pedig a jövő héten helye­zik ki a város vala­mennyi bejá­ra­tá­hoz. A Job­bik révén így Duna­új­vá­ros is csat­la­ko­zott Rovás Ala­pít­vány egy évvel ezelőtt indult moz­gal­má­hoz, amely rovás­írá­sos hely­ség­név­táb­lák állí­tá­sát tűzte célul ország­szerte. A ren­dez­vé­nyen több hagyo­mányőrző civil szer­ve­zet, a 64 Vár­me­gye Ifjú­sági Moz­ga­lom, a gár­dis­ták, a Job­bik duna­új­vá­rosi, pusz­ta­sza­bol­csi és más kör­nyék­beli szer­ve­ze­te­i­nek, illetve ifjú­sági tago­za­tá­nak akti­vis­tái és néhány érdeklődő vett részt. Egy rendő­rautó is jelen volt, a benne ülők az egyik bekötőút­ról figyel­ték a béké­sen zajló eseményeket.

Pin­tér Tamás, a Job­bik  duna­új­vá­rosi önkor­mány­zati kép­vi­selője mel­lett Árgye­lán János megyei elnök és Sze­gedi Csa­nád EP kép­vi­selő is részt vett a székely-magyar rovás­írá­sos hely­ség­név­tábla ava­tá­sán. A lovas hagyo­mányőrzők és a gár­dis­ták veze­té­sé­vel, kari­kás ostor cser­reg­te­tés mel­lett (néhány riasztó bekap­csolt a dur­ro­gásra) a csa­ládi házas öve­zet­ben tett  rövid fel­vo­nu­lás után a táb­lá­nál gyü­le­kez­tek, majd az ünnepi beszé­dek után Sze­gedi Csa­nád és Pin­tér Tamás lelep­lezte a latin betűs hely­ség­név­tábla köze­lé­ben fel­ál­lí­tott, szab­vá­nyos, de rovás­írás­sal készült köz­úti táblát.

Pin­tér Tamás sze­rint ha nem is egy hajó­ban, de egy nagy közös flot­tá­ban, ugyan­azo­kon a vize­ken hala­dunk, egy­azon cél felé. A székely-magyar rovás­je­lek nem csu­pán egy abc, hanem egy rend­szer, amely a magyar szel­lemi örök­ség további része­i­vel is kap­cso­lat­ban van, új isme­re­tek meg­szer­zé­sét, nyel­vün­kön keresz­tül a magya­rul tör­ténő gon­dol­ko­dást teszi lehetővé. A székely-magyar rovás­írás meg­is­me­rése és hasz­ná­lata nem­csak hagyo­mány­ápo­lás, hanem a nem­zet össze­tar­to­zá­sá­nak meg­je­le­ní­tése is, tám­pont a magyar­ság meg­úju­lá­sá­hoz. Meg kell tanulni, hasz­nálni kell a rovás­írást, mert az út a magyar rovásmű­velt­sé­gen keresz­tül vezet. A rovás­írá­sos hely­ség­név­táb­lák duna­új­vá­rosi fel­ál­lí­tá­sá­hoz Cserna Gábor fide­szes pol­gár­mes­ter mint tör­té­ne­lem tanár is öröm­mel járult hozzá.

Árgye­lán János arról beszélt, hogy táma­dá­sok érik a Job­bi­kot e kez­de­mé­nye­zése miatt, és bár nem is vár­tak mást az ult­ra­li­be­rá­li­sok­tól és szélső­ba­lo­sok­tól, de azt elvár­ták volna, hogy leg­alább néz­ze­nek utána, mennyire szer­ves része a rovás­írás a magyar kul­tú­rá­nak. „Az olyan nekünk, mint az ame­ri­ka­ik­nak a Füg­get­len­ségi Nyi­lat­ko­zat, mint az egyip­to­mi­ak­nak a hie­rog­li­fák, mint az ango­lok­nak Stone­henge. Mi tud­juk, a rovás­írás mit kép­vi­sel és azt sze­ret­nénk, hogy legyen része min­den­nap­ja­ink­nak! Ünne­pel­jük az újon­nan fel­ava­tott táb­lát, Duna­új­vá­rost, a helyi szer­ve­ze­tet, amely Pin­tér Tamás segít­sé­gé­vel, össze­fo­gás révén fel­vál­lalta a magyar kul­túra kép­vi­se­le­tét, a nem­zeti érdek meg­nyil­vá­nu­lá­sát.” – mondta.

Sze­gedi Csa­nád öröm­mel köszön­tötte a részt­vevő­ket az immár soka­dik rovás­írá­sos hely­ség­név­tábla fel­ava­tá­sán. Mint mondta, mis­kolci lévén pon­to­san tudja, milyen az, ami­kor meg­bé­lye­gez­nek egy várost, hogy az “vörös”, holott az ottani nem­zeti érzelmű embe­rek a leg­jobb haza­fiak. Örö­mét fejezte ki, hogy ahogy Sztá­lin­vá­ros­ból Duna­új­vá­ros lett, úgy csat­la­ko­zott a közös­ség a nem­zeti elkö­te­le­zett­ségű váro­sok tábo­rába, pedig itt már azzal is gúnyo­lód­tak, hogy cirill betűk­kel kel­lene kiírni a város nevét.

Sipos László, a Rovás Ala­pít­vány kép­vi­se­le­té­ben arról beszélt, hogy a székely-magyar rovás­írás össze­fogja a Kárpát-medencei magyar­sá­got, a hunoktól-szkítáktól Árpád népén át máig össze­köt ben­nün­ket, ami pedig nem ebből a tudás­ból ered, az szét­vá­lasztja a nem­ze­tet. A rovás­írás a közös több­szö­rös, amely össze­köt. (A Rovás Ala­pít­vány­ról a www.rovas.info hon­la­pon olvas­hat többet.)

A rovás­írá­sos hely­ség­név­tábla állí­tás az ősök emlé­ké­nek tisz­te­le­tére és a jövő meg­be­csü­lé­sére tett gesz­tus. A ren­dez­vény a Szé­kely Him­nusz elének­lé­sé­vel ért véget.

Fejér megyé­ben mind több tele­pü­lé­sen avat­nak rovás­írá­sos hely­ség­név­táb­lát. Június 4-én Kajá­szón, augusz­tus 20-án dél­előtt Ercsi­ben, Duna­új­vá­ros­ban, Nagy­ló­kon, Han­to­son és Szé­kes­fe­hér­vá­ron avat­tak egy-egy táb­lát, dél­után Pol­gárdi és Sopo­nya is csat­la­ko­zott a moz­ga­lom­hoz — tud­tuk meg Árgye­lán Jánostól.

Pin­tér Tamás arra adott magya­rá­za­tot, miért nem fából fara­gott tábla készült, mint ami­lye­nek a Duna túl­ol­da­lán áll­nak pl. Tass, Szalk­szent­már­ton hatá­rá­ban. A cél a figye­lem­fel­kel­tés volt, mondta, azért válasz­tot­ták a hagyo­má­nyos köz­úti tábla for­mát, de a későb­bi­ek­ben sze­ret­né­nek — szé­kely kapu­val együtt — fel­ál­lí­tani fából fara­gott hely­ség­név­táb­lá­kat Duna­új­vá­ros bejáratainál.

Érde­kes ada­lék, hogy a köz­út­ke­zelő — az érvény­ben lévő előí­rá­sok sze­rint — rek­lám­táb­lá­nak minő­síti és az azokra vonat­kozó sza­bá­lyok­nak meg­fe­le­lés ese­tén enge­dé­lyezi a táb­lá­kat, mivel azok nem illeszt­hetők a KRESZ-táblák körébe, har­ma­dik kate­gó­ria pedig nincs.