Közérdekű!

KÖZ­ÉR­DEKŰ FELHÍVÁS!

Ne higgye el, hogy a “devi­za­hi­te­le­sek” egy szűk rétege a mai magyar tár­sa­da­lom­nak, mert 1 mil­lió embert érint e probléma.

Bizo­nyára van­nak, akik tud­ták, hogy ez a krí­zis bekö­vet­ke­zik, de vagy cini­ku­san hall­gat­tak a dolog­ról — eset­leg annak haszon­él­vezői?! -, mások pedig jóhi­szeműen pró­bál­ták ugyan figyel­mez­tetni ember­tár­sa­i­kat az ún. devi­za­alapú hitel­fel­vé­tel koc­ká­za­ta­ira, csak a hang­juk túl gyenge volt a bank­rek­lá­mok­tól zsú­folt média­zaj­ban.
A pár évvel ezelőtt adóssá vált magya­rok a “dübörgő gaz­da­ság­ban” bízva hite­le­ket vet­tek fel, ami­vel egyéb­ként — nagyobb fogyasz­tá­suk révén — növel­ték a GDP-t, viszont a ban­kok aján­lá­sára, a magas magyar kamat­lá­bak miatt nem forint­hi­telt, hanem más devi­za­alapú banki ter­mé­ket válasz­tot­tak. Az árfo­lyam­kü­lönb­ség­gel egy­ol­da­lúan őket ter­he­lik, miköz­ben a fede­ze­tül szol­gáló laká­suk, házuk, autó­juk ára las­san vagy egy­ál­ta­lán nem fedezi már a fel­duz­zasz­tott hitelt.
Most van egy hely­zet. Súlyos hely­zet, ami meg­ol­dásra vár.

Senki ne mondja, hogy tár­sa­dalmi fel­ha­tal­ma­zás hiá­nyá­ban nem lehet a devi­za­hi­te­le­se­ket meg­men­teni, mert a ban­kok meg­men­té­sé­hez sem kér­tek soha a tár­sa­da­lom­tól fel­ha­tal­ma­zást! Ezek­nek a “devi­za­alapú” hitel­szerző­dé­sek­nek a kama­tai mára uzsora mére­te­ket öltöt­tek, ami hatal­mas egyen­súly­vesz­tést idé­zett elő a világ­egye­tem­ben, Jus­ti­tia mér­lege vészt jósló képet mutat.

Még­sem sza­bad egyé­nen­ként gör­csöl­nünk, mi lesz a csa­lá­dunk­kal, azon igye­kezve, hogy a sok rossz meg­ol­dás között a leg­ke­vésbé rosszat válasszuk, pél­dául további adós­ságba ver­jük magun­kat ügy­véd foga­dá­sá­val, vagy a 180 forin­tos befa­gyasz­tást választva 3 évvel eltol­juk és tovább duz­zasszuk a prob­lé­mán­kat! Nem sza­bad elfe­lej­tetni: túl­élő han­gyák nin­cse­nek, csak túl­élő han­gya­bo­lyok van­nak! Úgy­hogy nincs más hátra mint: előre! Szö­vet­ségbe, devizahitelesek!

A Devi­za­hi­te­le­sek Szö­vet­sé­géről Köz­élet rova­tunk­ban olvas­hat­nak, ahol a jelent­ke­zés mód­ját is ismer­tet­jük. A témá­ról a közös­ségi olda­la­kon is rész­le­tes tájé­koz­ta­tás olvas­ható, vala­mint az alábbi írásokban:

A rej­té­lyes svájci frank nyomában

(for­rás: inter­net, saj­nos a szerző nevét nem tudom – a szerk.)

A hazai ban­kok arra hivat­ko­zás­sal emel­nek folya­ma­to­san a “deviza alapú” hite­lek kama­tain, illetve azért kérik a min­den­kor aktu­á­lis deviza-árfolyam sze­rint kiszá­mí­tott rész­le­te­ket, mert arra hivat­koz­nak, hogy az álta­luk kihe­lye­zett hite­lek for­rá­sát nekik a nem­zet­közi pénz­pi­a­con kell besze­rez­niük, és devi­zá­ban kell törleszteniük.

Annak elle­nére, hogy nem vagyok köz­gaz­dász, meg­koc­káz­ta­tom, hogy ez egész egy­szerűen nem igaz, mind­össze arról van szó, hogy a hazai ban­kok ezen a jog­cí­men is extra pro­fitra pró­bál­nak — nem kevés siker­rel — szert tenni. A deviza alapú hite­lek­nek semmi köze sem a svájci frank­hoz, sem az euró­hoz, sem a japán jen­hez, sem bár­mi­lyen más devi­zá­hoz. A deviza, a szerző­dés sze­rint is kizá­ró­lag az elszá­mo­lás alapja, ugyan­így meg­ál­la­pod­hat­tak volna a felek abban is, hogy a hitel össze­gét a “brent” nyers­olaj hor­dón­kénti árá­ban feje­zik ki, ami­nek szin­tén nem­zet­kö­zi­leg jegy­zett ára van. Ez eset­ben olaj-alapú hite­lekről beszél­nénk, de senki nem fel­té­te­lezné, hogy a bank való­ban nyers­ola­jat fog vásá­rolni az álta­lunk befi­ze­tett tör­lesztő rész­le­tek­ből. Ezen hite­lek egy­szerű forint hite­lek, ame­lye­ket a bank forint­ban folyó­sí­tott, az adós pedig forint­ban tar­to­zik visszafizetni.

Alább rész­le­te­sen kifej­tem, hogy miért jutot­tam a fenti megállapításra.

1.)               A ban­kok hoz­zá­já­rul­tak az árfo­lyam rög­zí­tés beve­ze­té­sé­hez. Mint isme­re­tes, az adó­sok szerző­dés­mó­do­sí­tás útján 2015.-ig rög­zít­he­tik a svájci frank és az euro árfo­lya­mát. A rög­zí­tett árfo­lyam és a tény­le­ges árfo­lyam közötti külön­bö­zet pedig egy külön szám­lán hal­mo­zó­dik, melyet az adós a türelmi idő­szak után köte­les a bank­nak vissza­fi­zetni. Amennyi­ben igaz lenne, hogy a ban­kok­nak devi­zát kell vásá­rol­niuk, hogy a for­rás­ként fel­vett
hite­le­ket vissza­fi­zes­sék, kézzel-lábbal til­ta­koz­tak volna az árfo­lyam­rög­zí­tés ellen, hiszen akkor nekik kel­lett volna “saját zsebből” kipó­tolni az ügy­fe­lek által fize­tett tör­lesz­tés és a valós árfo­lyam közötti külön­bö­ze­tet. Nem tar­tom való­színű­nek, hogy a hazai ban­kok ekkora áldo­za­tot vál­lal­ná­nak az ügyfelekért.

2.)               A keres­ke­delmi ban­kok kíná­la­tá­ban egy­aránt sze­re­pelt a svájci frank, az euro és a japán jen alapú hitel. Hon­nan tud­ták a ban­kok, hogy milyen arány­ban kell az egyes deviza for­rá­so­kat besze­rezni? Való­ban kizá­ró­lag svájci fran­kot vásá­rol­tak a svájci frank alapú hite­lek finan­szí­ro­zá­sá­hoz? Ez utó­lag követ­he­tet­len, hiszen az ügy­fél már csak forin­tot lát, a frank csu­pán papí­ron léte­zik. Jogo­san kéri-e a bank a svájci frank árfo­lyama sze­rint a tör­lesz­tést, ha a for­rást egyéb­ként pl. euro­ban sze­rezte be? Tudja-e iga­zolni a bank, hogy egy konk­rét ügy­fél hite­lét milyen for­rás­ból folyó­sí­totta? Ehhez kap­cso­ló­dóan a bank tudja-e iga­zolni a hitel­ki­he­lye­zés­hez szük­sé­ges deviza for­rá­sok beszerzését?

3.)               Az ügy­fél nem tör­leszt­heti devi­zá­ban a tar­to­zá­sát. Ha igaz lenne, hogy a ban­kok­nak devi­zát kell vásá­rol­niuk, hogy a for­rás­ként fel­vett hite­le­ket vissza­fi­zes­sék, elfo­gad­ná­nak az ügy­fe­lektől devi­zát is, hiszen akkor nem kell vásá­rol­niuk. Ezzel szem­ben, ha az ügy­fél befá­rad a bank­jába és közli, hogy svájci frank­hoz jutott és sze­retne tör­lesz­teni, a bank a fran­kot vételi árfo­lya­mon átváltja forintra, majd eladási árfo­lya­mon vissza­váltja frankra és ezt szá­molja el tör­lesz­tés­ként. A szerző­dé­sek éppen ezért tar­tal­maz­zák azt a kité­telt, hogy az ügy­fél min­den eset­ben forint­ban köte­les tör­lesz­teni, nehogy valaki meg­fossza a ban­kot a jól meg­ér­de­melt hasznától.

4.)               A szerző­dé­sek — ter­mé­sze­te­sen díj elle­né­ben — a futamidő alatt átdol­goz­ha­tóak más devi­za­nemre vagy forint ala­púra. Ha igaz lenne, hogy a ban­kok­nak devi­zát kell vásá­rol­niuk, hogy a for­rás­ként fel­vett hite­le­ket vissza­fi­zes­sék, ter­mé­sze­te­sen nem ten­nék lehetővé, hogy az ügy­fél forint ala­púra módo­sítsa a szerző­dé­sét, hiszen akkor az azt követő árfo­lyam­vál­to­zás kizá­ró­lag a bank koc­ká­zata lenne.

5.)               Az összes hazai bank vál­lal­ko­zá­sok szá­mára kidol­go­zott aján­la­tá­ban meg­ta­lál­ható az úgy neve­zett “mul­ti­cur­rency”, magya­rul “több­de­vi­zás hitel” Ez azt jelenti, hogy az ügy­fél a hitel futam­ideje alatt bár­mi­kor meg­vál­to­zat­hatja az elszá­mo­lás devi­za­ne­mét. Akár hetente is. Ha igaz lenne, hogy a ban­kok­nak devi­zát kell vásá­rol­niuk, hogy a for­rás­ként fel­vett hite­le­ket vissza­fi­zes­sék, ter­mé­sze­te­sen nem ten­nék lehetővé ezt a fajta szerző­dést, hiszen nem tud­ják előre, hogy az ügy­fe­lek milyen devi­zá­ban kíván­ják nyil­ván­tar­tani a hite­lü­ket, tehát nyil­ván­való, hogy a bank nem abban a devi­zá­ban szerzi be a for­rást, ami­ben a hitelt nyil­ván­tartja. Ez a fajta banki ter­mék egy­ér­telműen mutatja, hogy ahhoz a devi­zá­hoz, amely­ben a bank az adós­sá­got nyil­ván­tartja, sem az ügy­fél­nek sem a bank­nak nincs köze.
6.)               A ban­kok, mint min­den vál­lal­ko­zás, köz­zé­te­szik éves beszá­mo­ló­ju­kat. Ezen beszá­mo­lók, a mér­le­gek, bárki szá­mára sza­ba­don hoz­zá­fér­hetők. Ebből lát­szik, hogy milyen köve­te­lé­sei és milyen köte­le­zett­sé­gei van­nak az adott vál­lal­ko­zás­nak, jelen eset­ben bank­nak. A mér­le­gek­ben nyoma sin­csen a nagy összegű, kül­földről beszer­zett for­rá­sok­nak. A ban­kok hit­el­ál­lo­má­nya nagy­ság­ren­di­leg meg­egye­zik a betét­ál­lo­mánnyal, tehát nem igaz, hogy kizá­ró­lag külső for­rás­ból finan­szí­roz­zák a hitel­ki­he­lye­zé­se­ket. Ha igaz lenne, hogy a ban­kok­nak devi­zát kell vásá­rol­niuk, hogy a for­rás­ként fel­vett hite­le­ket vissza­fi­zes­sék, akkor ennek a beszá­mo­ló­ban meg kel­lene jelen­nie.
Bár­me­lyik bank beszá­mo­ló­ját átte­kintve lát­hat­juk, hogy nin­cse­nek a kihe­lye­zett hite­lek nagy­ság­rend­jét elérő köte­le­zett­sé­gek más pénz­in­té­ze­tek felé. (A 250/2000 (XII.24.) Korm. ren­de­let sza­bá­lyozza, hogy ezen köte­le­zett­sé­ge­ket miként kell a beszá­mo­ló­ban fel­tün­tetni.) A ban­kok kom­mu­ni­ká­ci­ója sze­rint ma, Magyar­or­szá­gon a ban­kok­ban egyet­len fil­lér lekö­tött betét, folyó­számla nin­csen, hiszen a ban­kok­nak hitelt kell fel­ven­nie ahhoz, hogy hitelt helyez­zen ki, ame­lye­ket kizá­ró­lag a befolyt tör­lesztő rész­le­tek­ből tud vissza­fi­zetni. Ez nyil­ván­va­lóan nem igaz. A témá­hoz tar­to­zik még az ún. “mul­tip­li­ká­tor” hatás is. Ehhez tisz­tázni kell a köte­lező tar­ta­lék­ráta és a mul­tip­li­ká­tor fogalmát.

Köte­lező tar­ta­lék­ráta (t)
A köte­lező tar­ta­lék­ráta a köz­ponti bank által meg­ha­tá­ro­zott tar­ta­lé­ko­lási arány. A keres­ke­delmi ban­kok a velük szem­beni folyószámla-követelések össze­gé­nek ezen hánya­dát köte­le­sek jegy­bank­pénz for­má­já­ban tar­ta­lé­kolni a köz­ponti bank­nál veze­tett számlájukon.

Egy­szerű pénz-multiplikátor (1/t)
A köte­lező tar­ta­lék­ráta recip­roka — 1/t — ame­lyik kife­jezi, hogy egy­ség­nyi jegy­banki pénz hány­szo­ro­sá­nak meg­fe­lelő keres­ke­delmi banki pénz kerül­het forgalomba.

A Hpt. 75.§ (2) bekez­dése sze­rint a köte­lező tar­ta­lék­ráta a tár­gy­évi adó­zott ered­mény 10%-a. Tehát, ha egy bank­nak 1000 Ft betétje van, akkor abból 900 Ft-ot hitel­ként kihe­lyez­het. A fel­vett hitelt az adós elkölti, pél­dául lakást vásá­rol belőle. Az eladó a vétel­árat, tehát 900 Ft-ot befi­zet a bank­szám­lá­jára. A szám­la­ve­zető bank a 900 Ft betétből 810 Ft-ot hitel­ként újra kihe­lyez­het. És így tovább. Lát­ható, hogy a ban­kok a sem­miből “terem­tik” a pénzt, a náluk elhe­lye­zett beté­tek tíz­sze­re­sét helyez­he­tik ki hitel­ként. Ebből is lát­szik, hogy a ban­kok­nak nem szük­sé­ges hite­le­ket fel­venni ahhoz, hogy hite­le­ket folyósítsanak.

7.)               A köl­csön­szerző­dé­sek kivé­tel nél­kül ingat­lan­fe­de­zet mel­lett jöt­tek létre. Ez a fede­zet biz­to­sítja a bank­nak, hogy akkor is a pénz­é­hez jut, ha az adós nem fizet. Ez az oka annak, hogy a ban­kok kizá­ró­lag a jel­zá­log­fe­de­zet érté­ké­nek meg­ha­tá­ro­zott részéig folyó­sí­tot­tak hitelt.
Pél­dául, ha egy 10.000.000.- forint értékű lakás a fede­zet, a bank leg­fel­jebb 6.000.000.- forint összegű hitel­ké­rel­met foga­dott be. A szerző­dé­sek rög­zí­tik, hogy ha a fede­zet értéke lecsök­ken, a bank jogo­sult pót­fe­de­zet bevo­ná­sát kez­de­mé­nyezni vagy a szerző­dést fel­mon­dani. Ez logi­kus, hiszen, ha csök­ken a biz­to­sí­ték értéke, a bank kielé­gí­tése veszélybe kerül. A svájci frank árfo­lya­má­nak emel­ke­dése miatt az adó­sok fenn­álló adós­sága
akár a dup­lá­jára is emel­ked­he­tett. Fenti pél­dánk­nál maradva, a fel­vett 6.000.000.- forint hitel mára akár 14.000.000.- forintra is emel­ked­he­tett, azon­ban a fede­ze­tül lekö­tött lakás értéke továbbra is 10.000.000.- forint vagy keve­sebb.  Ha igaz lenne, hogy a ban­kok­nak devi­zát kell vásá­rol­niuk, hogy a for­rás­ként fel­vett hite­le­ket vissza­fi­zes­sék, azon­nal pót­fe­de­zet bevo­ná­sára szó­lí­ta­nák fel az adó­so­kat, hiszen köve­te­lé­sük jelentős részére sem­mi­féle fede­zet nem áll ren­del­ke­zésre. Ebből egy­ér­telműen követ­ke­zik, hogy a ban­kok azért fogad­ják el továbbra is az ere­deti fede­ze­tet, mert kizá­ró­lag az ere­de­ti­leg folyó­sí­tott hite­lösszeg biz­to­sí­tása áll érde­kük­ben, nem pedig a két­sze­re­sére duz­zadt tar­to­zásé. Ebből is lát­szik, hogy a svájci frank­nak semmi köze a szerződéshez.

Szé­kes­fe­hér­vár, 2011. augusz­tus 23.

 Íme egy link, amely­nek segít­sé­gé­vel meg­hall­gat­ha­tók dr. Varga Ist­ván köz­gaz­dász­nak a Magyar Rádió “Időt kérek” című adá­sá­ban 16:04 óra­kor elhang­zott NAGYON ÉRDE­KES gon­do­la­tai az ÉVSZÁ­ZAD ÁTVERÉSÉRŐL:

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011–08-27

 Egy másik link, amely Antal­ffy Tibor hon­lap­jára viszi az Olva­sót. Vilá­gos okfej­tés, min­den szava igaz.

http://www.antalffy-tibor.hu/2011/08/30/598-az-evszazad-penzugyi-csalasa-%C2%A9/