Ötven éve ballagtak el

A ma Bene­dek Elek nevét viselő daru­szent­mik­lósi álta­lá­nos iskola — az egy­kori Előszállás-Dánieltelepi Állami Álta­lá­nos Iskola — ötven évvel ezelőtt vég­zett 22 diákja jubi­le­umi osz­tály­ta­lál­ko­zón köszön­tötte egy­mást és taná­rait 2011. július 23-án, szombaton.

Az elő­tér­ben és az osz­tály­te­rem­ben meg­il­lető­döt­ten beszél­gető volt osz­tály­tár­sak csengő­szóra elfog­lal­ták a pad­so­ro­kat, majd a fel­hangzó „osz­tály, vigyázz!” parancsra fel­áll­tak, s főhaj­tás­sal emlé­kez­tek elhunyt kilenc osz­tály­tár­sukra és három volt taná­rukra, aki­kért 12 mécsest gyúj­tott Berg Lász­lóné Bag­lyas Mária és Foga­rasi Béláné Bugyinka Erzsé­bet, a talál­kozó két szervezője.

Az emlé­ke­zés pil­la­na­tai még messze nem értek véget, hiszen Gulyás Antal, akkori taná­ruk – ő később a szé­kes­fe­hér­vári Vörös­marty Mihály Álta­lá­nos Iskola igaz­ga­tója volt, onnan vonult nyug­díjba) az iskola első igaz­ga­tó­jára, Hajas Jánosra emlé­kező írá­sát olvasta fel a saját maga által bekö­tött köny­vecs­kéből (mint mondta, vala­mi­kor a pusz­tai taní­tói pályára készülő­ket könyv­kö­tésre is taní­tot­ták a főis­ko­lán, hogy ne okoz­zon gon­dot nekik az osz­tály­köny­vek bekö­tése…), egy­kori igaz­ga­tó­juk szü­le­té­sé­nek 100. évfor­du­lója alkal­má­ból, tisz­te­le­tük kife­je­zé­sére. Később Hajas János emlék­táb­lá­ját is meg­ko­szo­rúzta az osz­tály, de előbb még Héring Ferenc­nét, volt orosz nyelv­ta­ná­ru­kat is köszön­töt­ték. A tanárnő néhány évvel volt csak idő­sebb a tanít­vá­nya­i­nál, fia­ta­los tar­tá­sá­val most sem rítt ki a sor­ból. Volt tanít­vá­nya, Dol­mán Ferenc itt aján­dé­kozta meg egy ötnyelvű üzleti szó­tár­ral, ami­nek orosz szó­cik­keit ő és a fele­sége készí­tette, meg­kö­szönve volt tanárnő­jé­nek, hogy biz­tos ala­po­kat kapott tőle, melyre épít­kezve Dol­mán Ferenc egé­szen a gödöllői Szent Ist­ván Egye­tem tan­szék­ve­zetői szé­kéig vitte.

Rauf Nor­bert, Daru­szent­mik­lós pol­gár­mes­tere is köszön­tötte az osz­tály­ta­lál­kozó részt­vevőit, és az önkor­mány­zat aján­dé­ka­ként egy-egy fény­kép­pel aján­dé­kozta meg őket, ame­lyen a régi tab­ló­kép, az egy­kori, most ötven esz­ten­deje fel­épült iskola és a nem­ré­gi­ben kor­szerű­sí­tett, fel­újí­tott isko­la­épü­let fotója is sze­re­pel. Jó han­gu­latú beszél­ge­té­sek­kel, fehér asz­tal mel­lett foly­ta­tó­dott a meg­hitt talál­kozó, amely a vaká­ció ide­jén egy napra újra élet­tel töl­tötte meg az iskolát.