A Zichyek emlékezete

Csapó Csaba egye­temi tanár előa­dá­sát hall­hat­ták az érdeklődők Adony és a kör­nyék egy­kori gaz­dá­i­nak, a Zichy csa­lád­nak az éle­téről novem­ber 15-én, a csa­lád egy­kori ott­ho­nául szol­gáló vala­mi­kori kúri­á­ban működő művelő­dési ház­ban. Az előa­dás Zichy Nán­dor gróf (Pozsony, 1829. novem­ber 17.) szü­le­té­sé­nek 180. évfor­du­lója alkal­má­ból jött létre, és Adony­ban, 1911. decem­ber 24.-én bekö­vet­ke­zett halá­lá­nak 100. évfor­du­lója alkal­má­ból fog foly­ta­tódni. A szer­vezők kérik, aki­nek van tár­gyi emléke, fotója stb., azzal segítse munkájukat.

Zichy Nán­dor köz­gaz­dász, udvarhű, kon­zer­va­tív poli­ti­kus volt, aki min­den cse­le­ke­de­té­vel az egy­ház és a haza érde­keit tar­totta elő­tér­ben. „Én első­sor­ban kato­li­kus vagyok, csak utána magyar.” – mondta egy­ko­ron. Külö­nös barát­sá­got ápolt a gyö­ke­re­sen más­ként gon­dol­kodó Jókai Mór­ral. Puri­tán módon élt a csa­lád. Sokat tet­tek az ado­nyi­a­kért, akik Zichy Lívia nevét ma is hálá­val emlegetik.

Her­czeg Ferenc, aki­nek a nagy­apja – Ébl Ignác, Her­ceg­fal­vá­ról köl­tö­zött Adonyba — volt a csa­lád kony­ha­ker­té­sze, s ő sokat idő­zött a kas­tély kör­nyé­kén. Lívia grófnő nem járt tár­sa­ságba, tár­sal­ko­dónő­jé­vel, Anná­val lát­ták több­nyire. Isko­lá­kat, óvo­dát épí­tett, lét­re­hozta a tűzol­tó­egy­le­tet. Adony jótevője volt. Ami­kor rosszra for­dult a sorsa, az ado­nyiak segí­tet­ték őt.

Mar­czinka Lász­lóné Pájer Erzsé­bet 1939-től járt a zár­da­is­ko­lába, amit a grófnő ala­pí­tott. Úgy emlék­szik vissza Lívia grófnőre, hogy sze­rette, ha éne­kel­tek neki. Min­dig ő adta a reg­ge­lit az első­ál­do­zók­nak, gon­dos­ko­dott a sze­gény gye­re­kek kará­cso­nyi aján­dé­ká­ról (ruha, cipő), és tanít­tatta őket. Az 1940–41-es nagy ado­nyi árvíz után ő hoza­tott tég­lát a Kis (most Bocs­kai) utcai házak újjá­épí­té­sé­hez. – Hálá­sak lehe­tünk, hogy ilyen őrzőan­gyala volt Adony­nak, meg­ér­de­melne egy emlékmű­vet – tette hozzá.

Takács Béláé Ilus néni­nek a test­vére, Gévai László úgy lett pap, hogy Lívia grófnő tanít­tatta, de nem­csak őt, hanem – mint Ilus néni mondta — töb­bek között Har­sá­nyi Vil­most, Sudár Jánost, Ignácz Gézát is, akik az ő támo­ga­tá­sá­val tanul­hat­tak. A grófnő rend­sze­re­sen vitte a gye­re­ke­ket a Bala­tonra nya­ralni. Pet­ten­den, a grófi bir­to­kon gazd­asszony­képző műkö­dött, ahol ado­nyiak is tanul­hat­tak, a kas­tély­ban dol­gozó szo­ba­lá­nyok is ado­nyiak vol­tak. Iluska néni is sze­re­tet­tel emlék­szik vissza a grófnőre, akitől ina­sok is kap­tak házat Adony­ban, és a pol­gári isko­lá­nak is ő adta a helyet.

A volt grófi kúria most a város kul­tu­rá­lis éle­té­nek köz­pontja. Az ado­nyiak hálá­val gon­dol­nak a Zichyekre, akik sokat tet­tek a tele­pü­lé­sért, az ott élő­kért. Hálá­juk jeléül a gróf szü­le­té­sé­nek 180. évfor­du­lója alkal­má­ból egy méltó emlék­he­lyet ala­kí­tot­tak ki a művelő­dési ház aulá­já­ban, ahol Nóg­rádi Kata­lin gróf Zichy Nán­dor­ról és lányá­ról, gróf Zichy Lívi­á­ról készült fest­mé­nyét lep­lezte le Ronyecz Péter pol­gár­mes­ter és Susz­ter László, az intéz­mény igaz­ga­tója, a Zichyekről elhang­zott előa­dást követően.