Magyar mérföldkövek az idő országútján

MAGYAR MÉR­FÖLD­KÖ­VEK a tudo­mány felé vezető úton

vitéz Ham­vas J. József

A Rákó­czi Ala­pít­vány­nak a máso­dik ezer­egy­száz­éves évfor­du­lóra készült munkája

1996

Kivo­na­tok

Mikor több mint negy­ven évvel ezelőtt elő­ször kezd­tem gyűj­teni ezt az anya­got és fel­fe­dez­tem mér­he­tet­len, majd­nem kime­rít­he­tet­len gaz­dag­sá­gát, bol­dog­ság és lel­ke­se­dés raga­dott magá­val. E lázas munka köze­pette elha­tá­roz­tam, hogy e bő kin­cset meg kell osz­ta­nom a magyar fia­tal­ság­gal és a világgal.

Kez­det­ként kép­zel­jük el, hogy a tudo­mány hosszú ország­út­ját egy idő­gép segít­sé­gé­vel jár­juk be, mely­nek lám­pá­i­val csak a magyar mér­föld­kö­ve­ket vilá­gít­juk meg.

Néz­zük csak! Mi lehet ez a négy­ke­rekű, acél­ru­gó­kon függő jármű? Ez az acél­ru­gós jármű ere­de­ti­leg a Komá­rom megyei Kócs falu­ból jött, ami meg­ma­gya­rázza nevét: Kócsi. E 14. szá­zad­beli szó az alapja a német Kut­sche, az angol coach kocsit jelentő szó­nak. Itt ugyan­csak meg kell jegyez­nünk azt, hogy magyar lova­sok aján­dé­koz­ták meg a vilá­got a ken­gyel­lel. A ková­szos kenyér is magyar talál­mány. Magyar lova­sok kenyere volt, akik ezt vit­ték maguk­kal a szá­rí­tott és porrá tört hús­sal együtt kato­nai útja­i­kon. Az Encyc­lo­paedia Bri­tan­nica sze­rint a réz­fel­dol­go­zás is magyar találmány.

Az első magyar isko­lát a tize­dik szá­zad for­du­ló­ján ala­pí­totta Géza feje­de­lem, a Szent Bene­dek ren­den belül.

Az első magyar egye­te­met Nagy Lajos kirá­lyunk ala­pí­totta a 14. szá­zad­ban Pécsett. A Buda-i egye­te­met Zsig­mond király ala­pí­totta a 14. szá­zad ele­jén. A négy­ta­go­za­tos Pozso­nyi Egye­te­met 1467-ben épí­tet­ték, a nagy­szom­bati Páz­mány egye­tem 1635-ben nyi­totta meg kapuit, 1777-ben Budára köl­tö­zött, majd Pes­ten álla­po­dott meg.

Köny­vek szük­sé­ge­sek a tudo­má­nyos isme­re­tek ter­jesz­té­sé­hez. A leg­első köny­vet Mátyás király ural­ko­dása alatt nyom­tat­ták Magyar­or­szá­gon, meg­előzve Ang­liát, Svéd­or­szá­got és Spa­nyol­or­szá­got.^[1] Ezt 1483-ban Budán nyom­tat­ták Hess Endre nyom­dá­já­ban; a könyv címe a jel­lemző: “Chro­nica Hungarorum”.

Az első köz­könyv­tár már a 15. szá­zad­ban műkö­dött Bárt­fán. Az egy­ház működ­tette és később a helyi ható­sá­gok vet­ték át.

Az első jelentős számtan-tanulmányt Mes­ter György írta latin nyel­ven a Német­al­föl­dön, 1499-ben.

Bagel­lar­dus Pál 1472-ben már írt köny­vet a gyer­mek­be­teg­sé­gekről; János 1358-ban írt az orvos­tu­do­mány­ról; Dénes oktant (logi­kát) taní­tott 1474-ben a bolo­gnai egye­te­men, ahol Ger­gely is ugyan­ezt taní­totta.^[2]

Budai Bric­cius a prá­gai egye­tem rek­tora volt 1415-ben, ugyan­ezen idő alatt Pan­no­nius Chris­to­pher is ezt a tisz­tet töl­tötte be egy­szer, Bálint pedig négy­szer volt a Kőnig­sbergi Egye­tem rektora.

A Bécsi Egye­tem­nek 1413 és 1639 között 139 magyar egye­temi tanára volt, s az 1500-as évek­ben rek­tora is magyar, Hun­ga­rus Ladis­laus.

 

Zsám­boki János (1531–1584) tör­té­nész volt. Könyv­tá­rá­nak meg­ma­radt darab­ja­i­ból szedte össze és alkotta Miksa csá­szár a saját könyv­tá­rát, melyek között Mátyás király híres Cor­vi­nái is szerepeltek.

 

Egy papír­gyá­rat  Mar­git­tan ala­pí­tot­tak 1546-ban, messze meg­előzve ezzel Ang­liát. A 16. szá­zad köze­pén I. Erzsé­bet angol királynő bányá­szo­kat hoza­tott Lég­rád­ról Ang­li­ába, hogy meg­ta­nít­sák az otta­ni­a­kat a kor­szerű bánya­szer­ke­zet épí­té­sére, s arra, hogy hogyan lehet alag­uta­kat víz­men­te­sí­teni. Ugyan­ezen bányá­szok vezet­ték be a vona­tok fa-vágányon való köz­le­ke­dé­sé­nek a mód­ját. Az ango­lok meg­ta­nul­ták a házak faszer­ke­ze­tek való épí­té­sét, melyet a mai napig is “Hun­ga­rian riffle”–nek hív­nak; a vas­ol­vasztó kohó­kat “Hun­ga­rian mill”–nek hív­ják Angliában.

Ugyan­csak magyar ala­pozta meg az angol üveg-ipart 1556-ban. A Worchester-Strombridge üveg­gyár mel­letti dom­bot máig is “Hun­ga­rian Hill”-nek, magyar domb­nak hívják.

Ret­te­ne­tes Iván^[3] magyar kohó­so­kat alkal­ma­zott olvasztó-kohóinál.

A 16. szá­zad­ban a magya­rok  Veran­csics Faus­tus–tól (1551–1617), a veszp­rémi vár kapi­tá­nyá­tól örö­köl­ték a merő­le­ges ten­gelyű szél-turbinát. Ugyan­csak ő volt az ejtőernyő fel­fe­dezője, ami a török elől való mene­külők előtt nyi­totta meg az utat.

Ség­ner János (1704–1777) fizi­kus és orvos Pozsony­ban szü­le­tett. Szak­mai útja a Jénai Egye­tem taná­ra­ként kezdő­dött Német­or­szág­ban, Göt­tin­gen és Halle köz­be­eső állo­má­sok­kal. Seg­ner volt az első, aki elő­ször fedezte fel azt, hogy a fény idő­ben ter­jed. Leg­job­ban ismert talál­má­nya a Ség­ner kerék, mely a reac­tive tur­bi­nák és moto­rok őse, s eze­ket a mai lök­haj­tá­sos gépek­nél is használják.

Bal­sa­ráti János Vitus (1529–1575) V. Pál pápa orvosa volt. Gyön­gyösi János (1707–1769) Erzsé­bet és Kata­lin orosz cárnők udvari orvosa volt.

A világ első Műszaki Inté­zete, a budai Ins­ti­tu­tum Geo­met­ri­cum 1782-ben nyi­totta meg kapuit.

A talá­lé­kony Kem­pe­len Páz­mándi Far­kas (1734–1804) Pozsony­ban szü­le­tett. Nagyon ala­pos meg­fi­gye­lé­sen ala­puló beszélő gépe­ket és moto­ros szövő­szé­ke­ket szer­kesz­tett, vala­mint ő szer­kesz­tette a pozso­nyi pon­ton­hi­dat. Ő volt az első, aki vakok szá­mára olvas­ható írás­rend­szer kiala­kí­tá­sán dol­go­zott. Leg­ra­gyo­góbb talál­má­nya a sak­kozó gép.

Jelki And­rás (1730–1783) egy bajai kaland­vá­gyó szabó volt, aki a Hol­land kor­mány japán követe lett.

Benyovszky Móric (1741–1786) a kalan­dok legen­dás sze­rel­mese a len­gyel sza­bad­ság­har­cok­ban küz­dött, ahol az oro­szok elfog­ták, és Kam­csat­kába hur­col­ták. Később meg­szö­kött. Három­száz kato­ná­val — hogy az őt küldő fran­ci­á­kat cso­dá­latra kész­tesse -  Mada­gasz­kárba ment, ahol e szi­get sze­re­tett kor­mány­zó­jává vált.

A követ­kezők­ben két­sze­res mér­földkő hir­deti a magyar elme nagy­szerű­sé­gét apa és fia, Bolyai Far­kas (1775–1856) és Bolyai János (1802–1860) sze­mé­lyé­ben. Far­kas a szám­tan­tu­do­mány tanára volt a Maros­vá­sár­he­lyi Egye­te­men. Mun­kája a “Ten­ta­men” (1831) a kor­szerű algebra és mér­tan elő­fu­tára. János apja köny­vé­nek utó­sza­vá­ban beve­zette és okszerűen kap­csolta össze az új. hiper­bo­lás mér­tan alap­vető téte­le­i­vel. Ez a mér­tan nem nyu­go­dott már Euc­li­des téte­lein. “Új vilá­got terem­tet­tem a sem­miből”, írta. Mun­kája nagy hatás­sal volt a tudo­mány és böl­cse­let len­dü­le­tes további ala­ku­lá­sára. Coo­lidge nézete a követ­kező: “Mun­kája mér­földkő az emberi gon­dol­ko­dás történetében.”

Miért vilá­gít a követ­kező mér­földkő oly erő­vel? Sem­mel­weiss Ignác (1818–1865) neve áll rajta, aki Budán szü­le­tett. Láng­esze dia­dal­mas­ko­dott a gyer­mek­ágyi láz felett, ami oly sok áldo­za­tot köve­telt abban a kor­ban. Az emberi tudat­lan­ság­gal vívott meg­rázó és ered­mény­te­len harca a magyar értel­mi­ség kegyet­len sor­sát min­tázza. Frank D. Slaugh­ter a követ­kező­ket mondta erről a nagy magyar orvos­ról kiváló köny­vé­ben:  “An Immor­tal Magyar, Sem­mel­weiss, The Con­qu­e­ror of Child­bed Fever.” (A hal­ha­tat­lan magyar Sem­mel­weiss, a gyer­mek­ágyi láz feletti győztes.”)

Mok­csai Haraszty Ágos­ton (1812–1869) 1840-ben érke­zett Ame­ri­kába. Az angol Bryand-al ala­pí­tot­ták meg azt a várost, amit ma Sauk City-nek hív­nak. Wis­con­sin állam­ban kom­lót kez­dett ter­melni, mely meg­ala­pozta a ma jól ismert sörö­ket. Később bor­ter­me­lés­nek szen­telte ide­jét, s a Magyar­or­szág­ról hozott ala­nyok segít­sé­gé­vel hono­sí­totta meg a Tokaj-i szőlőt Californiában.

Xan­thus János (1825–1897) népes­ség­föld­rajzi és kőzet­tani gyűj­te­mé­nyét nagyra érté­keli a washing­toni Smith­so­nian Intézet.

Pulszky Ferenc (1814–1894) a Har­vard egye­tem leg­is­mer­tebb taná­rai közé tartozik.

Bet­tel­heim Sámuel Ame­rika leg­na­gyobb kuta­tói közül is kitű­nik; a japán Riu-Kiu szi­ge­ten szob­rot állí­tot­tak tiszteletére.

Makk József ala­pí­totta Ame­rika első mér­nöki kato­nai egyetemét.

Asbóth Sán­dor (1811–1868) ter­vezte New York váro­sát. Ő volt az, aki Orso­vá­nál elrej­tette a Magyar Szent Koro­nát, ami­kor elme­ne­kült Magyarországról.

Az ame­ri­kai pol­gár­há­bo­rú­ban 5 vezérőr­nagy, 2 altá­bor­nagy, 15 ezre­des, 2 alez­re­des, 133 őrnagy és 184 egyéb ran­gos tiszt kép­vi­selte a magyarságot.

Jávorka Ádám (1683–1747) az orosz had­se­reg tábor­noka volt.

A lovas kato­na­sá­got világ­szerte a magyar huszár­ság után min­táz­ták. Ez meg­ma­gya­rázza azt is, hogy miért vette át min­den nem­zet a magyar huszár nevet és egyen­ru­hát. A fran­ciák a lovas kato­na­ság “pelisse”-ét dol­man–nak, a zsi­nó­ro­zást sou­tach–nak, a csá­kót cha­con–nak neve­zik.

A Szent Bene­dek rend­jébe tar­tozó Jed­lik János (1800–1895) a pesti egye­tem ter­mé­szet­tan és erő­tan (mecha­nika) tanára volt. Ő alkotta az első vil­la­mos motort 1828-ban, s miután meg­ol­dotta a dinamó elvét, s hogy bizo­nyítsa szá­mí­tá­sai helyes­sé­gét, ő alkotta az első dina­mót. Vil­la­mos motor­ját 1852-ben mutatta be tanít­vá­nya­i­nak elő­ször, 18 évvel előzve meg Siemens-et.

Iri­nyi János (1817–1895) volt a biz­ton­sági gyufa feltalálója.

A kana­dai búza a magyar durum búza meg­ho­no­sí­tá­sá­ból származik.

A fogoly (madár) Magyar­or­szág­ból ván­do­rolt Kana­dába, ahol most Hun­ga­rian Partridge néven ismert.

Ale­xan­der Gra­ham Bell — Tho­mas Alva Edison-al együtt, a táv­be­szélő fel­ta­lá­lója. De Edi­son elis­merte, hogy barátja, s első mun­ka­társa, Dit­rói Pus­kás Tiva­dar (1844–1893) segít­sége nél­kül a táv­be­szélő soha nem ter­jedt volna szét a vilá­gon ilyen gyor­san. Ezt Pus­kás talál­má­nyá­nak, az igen ötle­tes kap­cso­ló­táb­lá­nak tudta be. Pus­kás épí­tette Párizs­ban az első kap­cso­ló­táb­lát és beve­zette a táv­be­szélő hír­rend­szert Buda­pes­ten. Ked­ves tör­té­net kering a “halló” beje­lent­ke­zés­sel kap­cso­lat­ban. Edi­son másik mun­ka­társa, Fodor Ist­ván (1856–1929), akit jobb kezé­nek neve­zett, ugyan­csak magyar volt. A két magyar mér­nök két külön­böző város­ban várta egy kísér­let ered­mé­nyét: ami­kor Pus­kás meg­hal­lotta barátja hang­ját azt kiál­totta: “hal­lom, hal­lom!” A tör­té­net sze­rint ez az alapja a tele­fonba mon­dott “Hello”-nak.

Puli­tzer József (1847–1911) Makón szü­le­tett, s Ame­rika leg­na­gyobb újság­ját ala­pí­totta The World cím­mel, s ő épí­tette az első felhő­kar­co­lót és hír­ügy­nök­sé­get is. A Puli­tzer díjat évente oszt­ják ki a leg­jobb regény, szín­da­rab, tör­té­nelmi munka, zene, vagy a leg­jobb újság­író jutalmazására.

Bánki Donát (1859–1919) a GANZ gyár vezető főmér­nöke a buda­pesti Műe­gye­te­men a vízmű­vek, com­presszo­rok és gőz­tur­bi­nák tanszékén.

Ő és Csonka János (1862–1939) ter­vezte az első kar­bu­rá­tort. Ő ter­vezte az első hasz­nál­ható repülő­mo­dellt, vala­mint ő ter­vezte és alkotta azt a motort és tur­bi­nát, ami a nevét viseli.

Kandó Kál­mán (1869–1931) gépész­mér­nök a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia tagja volt. A vál­tó­áramú vil­la­mos moz­do­nya a műszaki és vil­la­mos meg­ol­dá­sok össz­hangba hozott megoldása.

Blá­thy Ottó Titusz (1860–1939) a világ egyik leg­na­gyobb villamossági-szakértője volt, a magyar vil­la­mos­sági ipar meg­ala­pí­tója. 1884-ben Ziper­novszky Károly (1853–1942) és Déri Miksa (1854–1938) köz­remű­kö­dé­sé­vel az első trans­for­má­tort ter­vezte meg. Ziper­novszky fel­fe­dezte az elekt­ro­mos hul­lám­vevőt, a drót­nél­küli táviró egyen­irá­nyí­tó­ját. Déri meg­ter­vezte az Észak-olasz erőmű­vet az olasz Tirolban.

Az első föld­alatti vil­la­mos vonat Euró­pá­ban Buda­pes­ten nyi­totta meg kapuit a Mil­len­nium évé­ben, 1896-ban.

Her­mann Eugene épí­tész ter­vezte és épí­tette meg a bra­zi­liai Rio de Jane­iro hajó­ál­lo­má­sát. A velen­cei Kiál­lí­tási Palo­tát is egy Bajan neve­zetű magyar és a por­tu­gál Lissza­bon hajó­ál­lo­má­sát a buda­pesti Eng­berth épí­tette.

Jend­ras­sik György (1898–1964) mér­nök a világ­szerte ismert gáz-turbinát építette.

Pol­lák Antal (1865–1938) és Virág József (1870–1909) vol­tak az exp­ressz táv­irat feltalálói.

Mihály Dénes (1906–1963) mér­nök fej­lesz­tette ki a távol­ba­lá­tót. Javí­tott pél­dá­nyát még min­dig hasz­nál­ják Német­or­szág­ban és Nyugat-Európa szerte.

Dr. Dorogi Ist­ván és Lajos nevét dicsé­rik a gyer­me­kek a fel­fúj­ható gumi­labda és úszó-játékok műszaki megoldásáért.

Sok magyar fel­ta­láló mun­ká­ját dobta a sze­mét­ko­sárba a Bécsi Védelmi Osz­tály, s ezek között volt Dr. Stei­ner — pán­cél­au­tója és tankja 1910-ben.

Lit­fas, a sop­roni nyom­dász találta fel a kivi­lá­gí­tott hir­detőosz­lo­pot.

Dr. Schick Béla ame­ri­kai lakós fedezte fel azt a vizs­gá­lati mód­szert, mely­nek segít­sé­gé­vel a dif­té­ria iránti érzé­keny­sé­get lehet megállapítani.

A két Korá­nyi test­vér, vala­mint Tauf­fer, Vere­bély, Her­zog, Nékám és
Ádám, a világ leg­na­gyobb orvo­sai közé tartoznak.

Vám­béry Ármin –t(1832–1913) Ang­li­á­ban a leg­na­gyobb kelet-kutatók közé sorol­ják. Ő volt az első, aki Tehe­ránba és az ázsiai Samar­kandba utazott.

Sir Stein Aurél (1862–1946) a lon­doni Föld­rajzi tár­sa­ság tisz­te­let­beli tagja.

Havas Károly (1881–1960) ala­pí­totta a világ első hír­ügy­nök­sé­gét 1835-ben.

Asbóth Osz­kár (1881–1960) kuta­tá­sa­i­nak leg­na­gyobb ered­mé­nye a vitor­lázó repülő­gép. 1928. októ­be­ré­ben az első heli­kop­ter kísér­leti útja a Rákos repülő­térről indult. Maga a heli­kop­ter is magyar találmány.

Dr. Fonó Albert gépész­mér­nök benyúj­totta aján­la­tát az auszt­riai had­erők­höz 1915 feb­ru­ár­já­ban a jet-meghajtású repülő­gé­pek gyár­tá­sára. E gon­do­la­tát elve­tet­ték, mint egy különc elme hóbort­ját. Ennek elle­nére Fonó kar­tár­sunk tovább töké­le­te­sí­tette talál­má­nyát az első világ­há­ború után és a német sza­ba­dalmi szak­osz­tály­nak nyúj­totta be 1918-ban, melyért a sza­ba­dal­mat 1932-ben kapta meg. Nap­ja­ink kor­szerű repülő­gé­pei hir­de­tik a magyar fel­ta­láló rend­kí­vüli tudá­sát, erős aka­ra­tát és kitartását.

Több évvel ezelőtt az ame­ri­kai bel­ügy­mi­nisz­ter nagy­szerű estélyt ren­de­zett a magya­rok tisz­te­le­tére. Egy pohár pezs­gő­vel köszön­tötte a meg­hí­vot­ta­kat. Egy hatal­mas csil­lár alá állva, a követ­kező kér­dést intézte a jelen­levők­höz: “Höl­gyeim és Uraim, tudják-e, hogy az ame­ri­kai kor­mány tíz tanács­adója közül nyolc magyar?” Nem­csak a ven­dé­gek­nek, de sok magyar­nak sem volt erről tudo­mása, annak elle­nére, hogy igen nagy meg­tisz­tel­te­tés az, hogy a világ leg­ha­tal­ma­sabb orszá­gá­nak tanács­adói hon­fi­tár­sa­ink vol­tak (1955).

Elő­ször is a magyar orvo­sok, szám­tan­tu­dó­sok és atom­ku­ta­tók emlí­tése a fon­tos, mivel sze­re­pük nagy hatás­sal van az embe­ri­ség történelmére.

Kár­mán Tódor (1881–1949) Buda­pes­ten szü­le­tett, s elis­mer­ten az aero­di­na­mika vezető tudósa. A lég­ör­vé­nyek elmé­lete nél­kül a hang ter­je­dé­sé­nél gyor­sabb repülő­gé­pek nem vol­ná­nak lehet­sé­ge­sek. Nin­csen az aero­na­u­ti­ká­nak egyet­len terü­lete, mely nem gaz­da­go­dott volna tudo­má­nyos munkásságával.

Mar­git­tai Neu­mann János (1903–1962) korunk egyik leg­na­gyobb szám­tan­tu­dósa volt. Buda­pes­ten szü­le­tett, meg­hív­ták a híres Prince­ton és Har­vard egye­te­mekre. Taná­csolta és erő­sen támo­gatta a szuper-gyors szá­mí­tó­gé­pek meg­al­ko­tá­sát, mely nél­kül Ame­rika soha nem érhette volna el felsőbb­rendű vezető sze­re­pét az űrku­ta­tás és űruta­zás terén. Büsz­kén val­lotta és hir­dette magyar­sá­gát. Egy­szer egy hiva­ta­los ebéd­nél hal­lotta, hogy a jelen­levők szid­ták a magya­ro­kat, s vesze­kedő­sek­nek mond­ták őket. Erre ő gyor­san meg­je­gyezte: “Én is magyar vagyok!”, ami a szi­dal­ma­zót gyor­san elné­mí­totta. Nem sok­kal Neu­mann halála előtt egy toló­szék­ben elvit­ték a Fehér Házba és Ame­rika elnöke (Eisenho­wer) meg­ható szer­tar­tás kere­tén belül ez ország leg­na­gyobb kitün­te­té­sét (Freedom — Sza­bad­ság) tűzte mellére.

Szi­lárd Leo (1898–1946) a négy magyar egyike volt, akik vezető sze­re­pet ját­szot­tak az atom ener­gia hasz­ná­la­tá­val kap­cso­lat­ban. Enrico Fer­mi­vel dol­go­zott együtt, s az első lánc­re­ak­ciót ők hoz­ták létre, ami most nevük­kel van fém­je­lezve. Szi­lárd volt az első, aki plu­tó­ni­u­mot hasz­nált az atom­re­ak­ció előidézésére.

Wig­ner Jenő (1902–1995) ugyan­csak tagja volt a magyar “atom-quartet”-nek. Buda­pes­ten szü­le­tett, tanul­má­nyait Ber­lin­ben végezte, majd később a Prince­ton egye­tem tanára lett. 1942 és 1945 között atom­ku­ta­tás­sal fog­lal­ko­zott Ame­rika első, leg­na­gyobb atom-laboratóriumában, a Chi­cago egye­te­men. 1952-től vezető sze­repe volt az atomerő­vel fog­lal­kozó bizott­ság­nál, mint tanács­adó szakember.

Mar­git­tai Tel­ler Ede (1908-) volt a “Magyar quar­tet” osz­lo­pos tagja Szi­lárd­dal, Neu­man­nal és Wig­ner­rel együtt. Buda­pes­ten szü­le­tett, a Chi­cago egye­te­men nyert beosz­tást, ahol a világ­tör­té­nel­met írták azok­ban a napok­ban. A Los Ala­mos labo­ra­tó­ri­u­má­ban és a Chi­cago egye­tem­nél dol­goz­tak együtt, s meg­ol­dot­ták az atom­bomba gyár­tá­sá­nak nehéz­sé­geit. Az első két bom­bát az ő irá­nyí­tása mel­lett készí­tet­ték el és később Los Ala­mos­ban tet­ték pró­bára elő­ször. Még fon­to­sabb sze­repe volt a hid­ro­gén­bomba lét­re­ho­zá­sá­ban, s ezért hív­ják ma is a H-bomba atyjának.

Bay Zol­tán (1900–1994) atom­mér­nök Békés megyé­ben szü­le­tett és Buda­pes­ten, majd Ber­lin­ben tanult. Egy nagy magyar vil­la­mos tár­sa­ság, az Egye­sült Izzó tudo­má­nyos labo­ra­tó­ri­u­má­ban dol­go­zott. Itt világ­hírre tett szert, ami­kor sike­re­sen meg­mérte a föld és hold közötti távol­sá­got radar­ral. Elis­me­rést érde­mel a “vil­la­mos agy”, a szá­mí­tó­gép töké­le­te­sí­té­sé­ért is.

A mes­ter­sé­ges boly­gók (satel­lite) ter­ve­zé­sé­ben és alko­tá­sá­ban a követ­kező tudó­sok vet­tek sike­re­sen részt: Gosz­tonyi Pál, Korda János, Föl­des Péter, Lovas Endre.

Szi­eg­meth Alf­réd ellenő­rizte és irá­nyí­totta a Pio­neer kutató mes­ter­sé­ges boly­góit Ame­ri­ká­ban, egy 600 fős mun­ka­erő lét­szám­mal ren­del­kező hely vezetőjeként.

Pav­lics Ferenc gépész­mér­nök a hold-kocsi (moon buggy) ter­vezője és alko­tója. Leg­na­gyobb cso­dál­ko­zá­somra meg­tud­tam, hogy a magyar Domo­kos Ist­ván ter­vezte a hold­ku­tató kísér­leti rakéta (LEM) motor­ját az Apollo űrhajó számára.

A már elha­lá­lo­zott Dr. Selye János bará­tom a Mont­real egye­te­men vég­zett kísér­le­te­ket az emberi stress-el kapcsolatban.

Bíró László János (1900-), Buda­pes­ten szü­le­tett újság­író ter­vezte a golyós-tollat; Argen­tí­ná­ban ezt egy­szerűen a BIRO-nak neve­zik fel­ta­lá­lója után.

Nem felejt­het­jük el a két Rubi­kot, atyát és fiát. Rubik László a sikló repü­lés úttörője volt; mil­li­o­mos fia a Rubik kocka láng­eszű feltalálója.

Nagy élve­zet volt szá­momra, ami­kor egy új bélyeg­so­ro­za­tot fedez­tem fel, mely a magyar Nobel díja­so­kat ábrá­zolja a Hun­ga­rian News 1989. már­cius 20.-i szá­má­ban. A bélye­ge­ket kísérő szö­veg kije­lenti, hogy ez a bélyeg­so­ro­zat egye­dül­álló, s soha nem léte­zett ezelőtt! “A hal­ha­tat­la­nok gyü­le­ke­zete” cím alatt min­den nyel­ven. A Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia összegyűlt e bélyeg­so­ro­zat kiadása alkal­má­ból. Az előa­dók egyike, Palló Gábor  a vegy­tan kan­di­dá­tusa kör­vo­na­lazta e gyű­lés fon­tos­sá­gát: “Ami­kor egy ország nehéz körül­mé­nyek között van, valami olyan erő­for­rást keres, ami öntu­da­tát erő­síti. Így a múlt hősei felé for­dul, a művé­szet és tudo­mány óri­á­sai felé.”

Néz­zük meg tehát a Nobel díjasokat:

Lénárd Fülöp, (Pozsony 1862 — Mes­sel­ha­u­sen 1947) fizi­kus, egye­temi tanár, a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia tagja. Nobel díját 1905-ben kapta a phos­pho­ren­cia terén vég­zett kuta­tá­sá­ért. A pho­to­elekt­ro­mos hatá­sok­kal kap­cso­la­tos elmé­lete máig elfogadott.

 

Bárány Róbert, (1876–1936) orvos, orvosi Nobel díját 1914-ben kapta a belső fül egyen­súly­szer­vé­vel kap­cso­la­tos kutatásáért.

Zsig­mondy Richárd Adolf, (Vienna 1865 — Göt­tin­gen 1929) fizi­ó­ke­mi­kus, Nobel díját 1926-ban kapta a kolloid-kemikai kuta­tá­sá­ért, s az ult­ra­mik­ro­szkóp feltalálásáért.

 

Mar­git­tai Szent­györ­gyi Albert (1893–1986) orvos és vegyész, Nobel díját 1937-ben kapta a bio­ló­giai égé­sek­kel kap­cso­la­tos kuta­tá­sá­ért, s a C vita­min sze­re­pé­nek a felfedezéséért.

 

Hevesy György József, (Buda­pest 1885 — Fri­burg 1966) vegyész, egye­temi tanár, a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia tisz­te­let­beli tagja, a Haf­nium fel­fe­dezője Nobel díját 1944-ben kapta a rádió­ak­tiv izo­tó­pok, mint jelzők sze­re­pé­nek hasz­ná­la­tá­ért a vegyi kutatásban.

 

Békésy György, (1899–1972) fizi­kus, orvosi Nobel díját 1961-ben nyerte el a fül­ben levő helix-el kap­cso­la­tos kutatásaiért.

 

Wig­ner Jenő , (Buda­pest 1902–1994) Nobel díját  1963-ban kapta a nuk­le­á­ris reak­ciók disz­per­zi­ó­já­val kap­cso­la­tos elméletéért.

 

Gábor Dénes, (Pest 1900–1979) vil­la­mos­mér­nök Nobel díját  1971-ben kapta a holo­gráf fel­ta­lá­lá­sá­ért, mely a töké­le­tes, három­di­men­ziós fény­ké­pe­zést tette lehetővé. Ugyan­csak töké­le­te­sí­tette az elektron-mikroszkóp mág­ne­ses lencséjét.

 

Oláh George, (Buda­pest 1927-) A Loc­ker Rese­arch Ins­ti­tute hydro­car­bon rész­le­gé­nek igaz­ga­tója Ame­ri­ká­ban. A Pia­rista gim­ná­zium tanu­lója volt. Kana­dába 1964-ben érke­zett, később az U.S.A-ba köl­tö­zött, s 1994-ben Nobel díjat kapott a hydro­car­bo­nok vegyi reak­ci­ó­já­val és trans­for­má­lá­sá­val kap­cso­la­tos kuta­tá­sá­ért és ezek leírásáért.

 

Har­sá­nyi John (Buda­pest, 1920-) A buda­pesti Fasori gim­ná­zi­umi érett­sé­gije után gyógy­sze­ré­sze­tet tanult. 1950-ben fele­sé­gé­vel és fele­sége csa­lád­já­val Auszt­ri­ába, majd Auszt­rá­li­ába köl­tö­zött, ahol befe­jezte egye­temi tanul­má­nyait. Roc­ke­fel­ler fellowship-et kapott, majd később az U.S.A. beli Berke­ley egye­tem hívta meg. 1994-ben két szak­tár­sá­val osz­to­zott a köz­gaz­da­sági Nobel díjon.

 

Min­de­nek előtt érté­ke­ink tuda­tá­ban kell len­nünk. Tud­nunk kell azt, hogy a szó MAGYAR mit jelent. Gyer­me­ke­in­ket büsz­kén és öntu­da­to­san arra kell taní­ta­nunk, hogy a magya­rok a világ min­den népé­vel egyenlők.

Szo­morú tapasz­ta­la­tunk, hogy senki sem fog nekünk segí­teni, ha önma­gun­kon nem segí­tünk. Annak érde­ké­ben, hogy ez meg­tör­tén­hes­sen, nekünk magya­rok­nak össze kell fog­nunk, együtt kell működ­nünk, egy­mást segítve, egységesen.

Útunk végére értünk. Tudom, hogy min­den való­színű­ség sze­rint szá­mos mér­földkőem­lí­tés nél­kül maradt. Mielőtt min­den­napi éle­tünk­höz térünk vissza, néhány másod­perc­nyi időt tölt­sünk az elmon­dot­tak feletti elmél­ke­désre. Talán emlé­ke­zünk egy névre, külön­le­ges cse­le­ke­detre, ered­ményre, fel­fe­de­zésre, amit magya­rok adtak a világ­nak. Ha csak egy pil­la­natra is azt gon­do­lod, hogy ” Én is magyar vagyok, s bol­dog vagyok, hogy ezen ország­hoz tar­toz­ha­tom” akkor e sze­rény munka máris elérte célját.

Kicsiny ország vagyunk! Nin­csen turáni átok! Egy ország nagy­sága nem mére­te­i­nek függ­vé­nye, hanem értékeié.

Magyar hit­tel, maga­biz­to­san jelent­sük ki: Tudunk nagy­sá­got elérni, ha össze­fo­guk, önma­gunk­ban bízva, s együt­te­sen dol­go­zunk hazánkért.

 

For­dí­totta Tomory Zsuzsa

 

vitéz Ham­vas J. József tanul­má­nya után meg kell emlí­te­nünk, hogy ilyen kima­gasló ered­mé­nyek nem­csak a múlt­ban, de nap­ja­ink­ban is bőven tapasz­tal­ha­tók. Néhány ilyen példa:

A Kanadai-Amerikai Magyar­ság 2005. június 22.-i szá­má­ban pél­dául a követ­kező cik­ket olvas­hat­juk: Mi a magyar diá­kok tudo­má­nyos sike­re­i­nek titka? cím alatt:

“A magyar diá­kok az egyik tudo­má­nyos ver­senyt a másik után nye­rik. Az Iste­nért, miként lehet­sé­ges ez? — indítja ter­je­del­mes cik­két a cseh Gaz­da­sági Napi­lap, amely­ben a fia­tal magyar tudó­sok ered­mé­nye­iről szá­mol be. A cikk szerzője sze­rint az ered­mé­nyek a magyar nyelv párat­la­nul logi­kus fel­épí­té­sé­nek köszön­hető, továbbá annak — szisz­te­ma­ti­kus gon­dos­ko­dás­nak — ahogy a magyar isko­lák­ban a tehet­sé­gek­kel fog­lal­koz­nak. Ezt a prog­ra­mot Zsol­nai Tibor pro­fesszor dol­gozta ki a kilenc­ve­nes évek ele­jén, az álta­lá­nos isko­lák szá­mára, Tény, hogy elké­pedve áll a világ azzal a jelen­ség­gel szem­ben, hogy szinte naponta szü­let­nek világra szóló magyar talál­má­nyok. A kül­vi­lág mind­ezt Magyar­or­szág tönk­re­té­te­lé­vel és becs­mér­lé­sé­vel honorálja.”

Az idén május 8–14 között Ari­zona fővá­ro­sá­ban, Phoe­nix­ben került sor ötven­ha­to­dik alka­lom­mal a 21 év alatti tudó­sok olim­pi­á­jára, az Intel ISEF (Intel Inter­na­ti­o­nal Sci­ence and Engi­ne­ering Fair) világ­ver­senyre. A ver­se­nyen a több­szö­rös előzsű­ri­zést követően a fel­kért szer­ve­ze­tek nevé­ben több, mint 50 ország fia­tal tudós­je­lölt­jei vehet­tek részt. Magyar­or­szág­ról tíz éve a Magyar Inno­vá­ciós Szö­vet­ség jogo­sult részt­vevőt java­solni a versenyre.

Ebben az évben hazán­kat a Magyar Inno­vá­ciós szö­vet­ség által szer­ve­zett 2004. évi Orszá­gos Ifjú­sági Ver­seny egyik győz­tese Rátai Dániel kép­vi­selte egy olyan talál­mánnyal, amely mini­má­lis (kb. 25–30 ezer forin­tos) ráfor­dí­tás­sal a közön­sé­ges sze­mé­lyi szá­mí­tó­gé­pet három­di­men­ziós készü­lékké és egy­ben érintő­kép­ernyős PC-vé képes vál­toz­tatni.  A tudományos-fantasztikus fil­mekbe illő tel­je­sít­ményt a nem­zet­közi zsűri szá­munkra példa nél­küli elis­me­rés­ben része­sí­tette: össze­sen hat első díjat ítélt oda a husza­dik élet­évét e hónap végén betöltő feltalálóknak.

14 kate­gó­ri­á­ban indult 1444 pályázó közül hár­man része­sül­tek abban a díj­ban, hogy részt vehet­nek az idei Nobel-díjátadó ünnep­sé­gen — Rátai Dániel közöt­tük van. Ezen kívül meg­nyerte a világ leg­te­kin­té­lye­sebb pro­ces­szor­gyártó cégé­nek, az Intel­nek a leg­jobb tel­je­sít­mé­nyért fel­aján­lott díját (Intel Foun­da­tion Achi­eve­ment Award), ebben össze­sen tizen­né­gyen része­sül­het­tek. Díja­zá­suk: 5000 dollár.

Rátai Dániel talál­má­nya, mely nem csu­pán három­di­men­ziós meg­je­le­ní­tésre, hanem játé­kok új gene­rá­ci­ó­já­nak lét­re­ho­zá­sára, a leg­kü­lön­bözőbb ter­vező, model­lező, ani­má­ciós, képes­ség­fej­lesztő és egyéb műve­le­tek 3D vég­zé­sére is alkal­mas, ezt érzé­kel­te­tendő a poli­hisz­tor Leon­ardo nevét viseli.

A számítógép-tudomány (Com­pu­ter Sci­ence) kép­vi­selői között kima­gasló érdeklő­dést keltve sze­rezte meg a kata­gó­ria leg­jobb­já­nak járó abszo­lút első díjat, ami további 5000 dol­lárt, egy Intel Mobile pro­cesszo­ros notebook-ot és az alma mate­ré­nek, a Neu­mann János Szá­mí­tás­tech­ni­kai Szak­kö­zép­is­ko­lá­nak is egy 1000 dol­lá­ros külön­dí­jat jelen­tett. Ezen kívül a kate­gó­ria két első díja (3–3000 dol­lár) közül is az egyi­ket Rátai Dániel kapta.

Dol­lár­ban kife­jezve az előb­bi­ek­hez képest szim­bo­li­kus­nak tetsz­het, de esz­mei értéke fel­be­csül­he­tet­len annak a szak­mai elis­me­rés­nek, ame­lyet a Szá­mí­tás­tech­ni­kai szö­vet­ség (IEEE Com­pu­ter Soci­ety) és a Talál­má­nyi és Keres­ke­delmi Hiva­ta­lok Szö­vet­sége (Patent and Tra­de­mark Office Soci­ety) feje­zett ki első díjá­val (700, ill. 200 dollár).

A Magyar Inno­vá­ciós Szö­vet­ség által a korábbi évek­ben az ISEF “olim­pi­ára” kikül­dött fia­ta­lok impo­náló ered­mé­nyek­kel büsz­kél­ked­het­tek, ez a hat­szo­ros első­ség azon­ban — nem­zet­közi szin­ten is — tel­je­sen példa nél­kül álló.

Külön elis­me­rés­ben része­sült Bálint György tanár úr, aki fel­fe­dezte a fia­tal tudós tehet­sé­gét és elin­dí­totta a siker útján.

Peter D. Lax magyar szár­ma­zású mate­ma­ti­kus­nak ítélte a Nor­vég Tudo­má­nyos aka­dé­mia “mate­ma­ti­kai Nobel-díjként emle­gett Abel-díjat, a dif­fe­ren­ci­ál­szá­mí­tás terü­le­tén elért eredményeiért.

Mind­eze­ket az ered­mé­nye­ket hazánk szel­le­mi­sége, egye­dül­álló nyel­vünk töké­le­tes­sége egyen­geti a meg­va­ló­su­lás útján.

A Magyar Vetés 1993–94 évi száma 19. olda­lán Zom­bori Lajos ezt a követ­kezők­ben fogal­mazta meg: “A magyar nyelv meg­tartó ereje csu­dá­la­tos. Az biz­tos, hogy a magyar nyelv ősi­sége, szép­sége, vál­to­za­tos­sága, kife­jező képes­sége és leír­ha­tat­la­nul nagy meg­je­le­nítő ereje olyan tisz­tán­lá­tásra és ezál­tal rend­kí­vül követ­ke­ze­tes gon­dol­ko­dásra nyújt lehető­sé­get, ami egye­dül­álló a maga nemé­ben. Gon­dol­junk csak fel­ta­lá­ló­inkra, író­inkra, mate­ma­ti­ku­sa­inkra, zene­szerzőinkre, ami­kor is nyu­god­tan elfe­lejt­het­jük, mi több, kizár­hat­juk a hozott gene­ti­kai kódot, mert azt már rég felül­írta a gyé­mánt­ke­mény­ségű és kris­tály­tiszta magyar nyelvi logika.”

S Isten áldotta nyel­vünk velünk van, míg sze­re­tet­tel ápol­juk, őriz­zük, s csor­bí­tat­lan fényé­ben adjuk át a jövőnek.

Adjunk hálát a Jó Isten­nek, hogy magyar­nak születtünk.

 

Tomory Zsu­zsa