Nagyanyáink népviselete

viseletkiallitas_dfvar2011    hang­fel­vé­tel

Kiál­lí­tás nyílt 2011 ápri­li­sá­ban a duna­föld­vári Fafa­ragó galé­ri­á­ban Szin­tai Ferencné baba­gyűj­te­mé­nyéből, aki mado­csai ruhákba öltöz­tette a kiál­lí­tott babá­kat, a kiál­lí­tás másik részé­ben pedig a Bódi Zol­tán duna­föld­vári gyűjtő által összegyűj­tött ruhák­ból, vise­le­tek­ből válo­gat­tak a kiál­lí­tás rendezői.

Appels­hof­ferné Rabóczki Anikó, az Ördög­sze­kér Tánc­egye­sü­let művé­szeti vezetője avatta be a meg­nyitó részt­vevőit nagy­anyá­ink nép­vi­se­le­té­nek tit­ka­iba. Mint mondta, úgy gon­dolja, hogy az idő­seb­bek ismer­he­tik még eze­ket a ruha­da­ra­bo­kat, mert a szü­leik, nagy­szü­leik még ezek­ben jár­hat­tak, de a fia­ta­lab­bak­nak és a nem föld­vá­ri­ak­nak sok újdon­sá­got tudott mon­dani ezekről a szép viseletekről.

Az öltö­ze­tek ismer­te­té­sét alul­ról kezdte, úgy, ahogy öltöz­ködni szok­tunk. A fehér­nemű anyaga min­den­kor gyolcs volt, meg­egye­zett az alsó­szok­nyák anya­gá­val. Jel­lemző volt az egy­be­sza­bott kom­biné, ami­nek min­dig valami kap­cso­ló­dási pontja volt a vál­lal, nyi­tott, gom­bos volt. Sok­szor egybe volt a bugyogó a kom­bi­né­val. A kom­bi­né­kat apró hím­zé­sek­kel, sza­la­gok­kal díszí­tet­ték, amik­nek a színe rózsa­szín, kék vagy piros volt.

A föld­vá­riak úgy tar­tot­ták, minél dudo­ro­sab­ban néz ki egy asszony, annál szebb, azaz minél több alsó­szok­nya van rajta, annál job­ban kinyomta a gyö­nyörű felső szok­nyá­kat. Ez 4–5 alsó­szok­nyát jelen­tett, amiből az alsó kettő vas­ta­gabb, slin­gelve az alján. Afölé vet­ték a gyolcs­ból készült, jól kike­mé­nyí­tett, csip­kés aljú felső alsó­szok­nyá­kat. Követ­kező ruha­da­rab a ráncra sze­dett felső szok­nya volt, ami­nek az anyaga — ha ünnepi vise­letről beszé­lünk: selyem, szö­vet, blüss, vagy lisz­ter. A leg­mó­do­sab­bak vas­ta­gabb blüssből készült szok­nyá­kat hord­tak. A szok­nyák alját egy söprű­szerű sza­lag­gal díszí­tet­ték. Ezek­nek a színe nagyon vál­to­za­tos volt, fekete, bordó, barna, kék, végig a szín­pa­let­tán. A szok­nyákra került a kötény, ami min­dig fekete volt, és vagy selyemből, vagy lisz­terből készült.

A föld­vári vise­let jel­leg­ze­tes­sége, hogy a kötény min­den eset­ben fekete, a széle csip­ké­vel díszítve. A föld­vári felső vise­let neve kaca, ami­nek az anyaga meg­egye­zett a szok­nya anya­gá­val. Hideg idő­ben nem volt elég csak a kaca, kendőt visel­tek. A kiál­lí­tá­son lát­ható kendő­ket a föld­vári asszo­nyok nem kötöt­ték magukra úgy, ahogy a per­zsián kendőt, vagy a híres ber­li­ner kendőt, amit egész Magyar­or­szá­gon ismer­nek. A per­zsián és a ber­li­ner kendőt télen, hideg idő­ben hord­tak, de ha nagyon hideg volt, a kacára prusz­li­kot, kötött kis puló­vert, mel­lényt vet­tek. A nők fekete pán­tos cipőt és patent haris­nyát visel­tek. A lányok nem kötöt­ték be sem­mi­vel sem a fejü­ket, az asszo­nyok fityu­lát, fej­kendőt hord­tak. A fityu­lát, ami a kon­tyot fedte, más­hol főkötő­nek nevez­ték. Ez min­dig fekete színű volt, csip­ké­vel, gyön­gyök­kel, flit­ter­rel díszí­tet­ték. A fej­kendők anyaga min­dig meg­egye­zik a szok­nya és a kaca anyagával.

A fér­fiak nyá­ron pan­tal­lót, szö­vet­nad­rá­got fél­cipő­vel, fehér inget mel­lénnyel és zakó­val visel­tek. Ha bejött a tél­idő, a fél­cipőt lecse­rél­ték csiz­mára és bri­csesz­nad­rágra, amit strucc­nad­rág­nak, csiz­ma­nad­rág­nak is nevez­tek a föld­vá­riak. Nyá­ridő­ben kala­pot, télen per­zsián sap­kát hordtak.

A kiál­lí­tá­son bemu­ta­tott vise­le­tek ünne­piek, a hét­köz­napi vise­let ugyan­így nézett ki, csak olcsóbb anya­gok­ból készült.