Amanda borkóstolós bútorai
Nem véletlen, hogy ha valaki egy borászkodó családba születik, és a szőlőművelés, a borkészítés és borkóstoltatás csaknem minden csínját-bínját ismeri és gyakorolja, akkor bútortervező művészi diplomadolgozatához is e témakörből kap ihletet. Aztán már „csak” még alaposabban körül kell járni a témát, számos pincészetet kell felkeresni, borokat kóstolgatni és tervvé érlelni az alapötletet: kell egy bútor, ami sokféle célt szolgál és még szép is. Így aztán Kozmér Amanda diplomamunkája egy igen figyelemre méltó, hiánypótló bútoregyüttes lett, amelyet borkóstoltatás céljaira tervezett.
Az adonyi Kozmér pince nem ismeretlen azok előtt, akik a „Szőlőhegy Váci utcájának” nevezett pincesort már felkeresték. Kozmér Lajos, számos – vagy inkább számtalan – oklevéllel, díjakkal kitüntetett borai közül nem egyet legkisebb lányának, Amandának ajánlott, így nekem már a borversenyek eredményhirdetéséből ismerős volt Amanda neve. Blogjára lapalapító társam, Mudra László hívta fel a figyelmem; ott láttam meg az adonyi művelődési ház összetéveszthetetlen, egyedi szépségű nagytermében készült fotókat (a belsőépítész Kiss Miklós, lapunk dizájnere volt!) a borkínáláshoz készített bútorokról, és ekkor döntöttem el: szívesen bemutatom lapunk Olvasóinak a tehetséges fiatal bútortervező művészt!
Amandával az újbor ünnepen találkoztunk szőlőhegyi présházukban. Lelkesen mesélt a pusztaszabolcsi középiskolás évekről, a budapesti ötvös iskoláról, a budai rajziskoláról, és az évekről, amiket ötvösként dolgozva töltött, miközben igyekezett bejutni az egyetemre, annak is a fémtervező szakára, amiből aztán részint a kényszer (időközben kialakult fémallergiája), részint a „szerelem” okán bútortervező szak lett.
Már két évvel a diplomázás előtt kutatta a témát, tudatosan mérte fel a borkóstolókon a téri szituációkat, milyen bútorokat használnak a pincészetek, és úgy látta, hogy a hagyományos és a modern pincészetekben egyaránt káosz uralkodik e téren. Íme, itt hát a rés a piacon, amire aztán egy hiánypótló és egyben kézenfekvő megoldás született Amanda fejében.
Igazából a reduktív, acéltartályokat használó pincészetek számára készült és lehet alkalmas az általa tervezett, fém és világos színű fa kombinálásával készült, könnyen tisztán tartható félköríves bútoregyüttes. E bútorcsalád a kis csoportban (5–20 fő) tartott borkóstolókon a technikai szükségletek mellett a kommunikációs igényeket is ki tudja elégíteni, ezáltal a kóstoltató is a feladatára tud figyelni s végeredményben a látogatók számára nemcsak a borok kellemes íze, hanem az átélt közösségi élmény is emlékezetes marad. Ez pedig mással nem pótolható.
Amanda napjainkban intenzíven nyelvet tanul, közben próbál a szakmájában – hivatásában – elhelyezkedni, ami manapság Magyarországon nem egyszerű feladat, főleg ha még pályakezdő létére van annyira öntudatos is az ember lánya, hogy nem adja olcsón – konkrétan: minimálbérért, napi 10–12 órát dolgozva – magát. Próbálkozik itthon érvényesülni, mert a családjához nagyon ragaszkodik – minden hétvégén hazajön Adonyba -, és nem szívesen menne külföldre, ahol azért ezt a tudást nagyon megfizetik. A borospincék, borkóstolók világa érdekli, jól is ismeri azt, ahogy mondja: ha nem művész lenne, akkor borász – no, majd a következő életében. Addig viszont még sok szép és praktikus tárgyat, bútort, ékszert szeretne tervezni – itthon.
A diplomamunka:
Bútoregyüttes borbemutatáshoz
Diplomamunkám témáját több szemszögből megközelítve választottam. Először is érzelmi út által vezérelve jutottam el a témához, ugyanis gyermekkorom óta az életem részét képezi a szőlő és bor. Ugyan családi méretekben, de szerencsém volt megismerni a szőlőtermesztés lépéseit, betekintést nyertem a borkészítés folyamatába, valamint évről évre megkóstolhattam a végterméket. Aztán az élet ugyan másfelé sodort és a művészi pályát választottam, de az érdeklődés és a bor szeretete mindmáig megmaradt. Rendszeresen járok borkóstolókra, számos borászatot meglátogattam, rengetegbort kóstoltam és közben folyamatosan figyeltem.
Magyarország pincészeteit járva összegyűjtöttem néhány gondolatot, amely a borkóstolás folyamatát helyezi előtérbe. Feltűnt, hogy — még az újonnan létesült, reprezentatív pincészetekben, bemutatótermekben is — a kóstolóhelyiség berendezése hagyományos ebédlő és nappali bútorcsaládokkal történik. Rendszerint előfordul, hogy a kóstoltató percekre elszalad külön helyiségekbe, mert ott van csak hűtő, bornyitó, pohár, amikor épp a pohárban lévő borról lenne szükséges mesélnie. Ezzel a kóstolás közösségi élménye megszakad. Továbbá említsük meg a borkóstolás évszázados rituális folyamatát a palackbontástól kezdve, a dekantáláson át, egészen az ízlelésig, majd fogyasztásig, aminek természetesen megvan a maga tárgyi feltételrendszere, és ami cseppet sem jelenik meg egy borkóstoló helyiség bútorvilágában, így maga a rítus is hiányérzetet kelt. Ezen gondolatok megoldására nem találni példát a bútoriparban, sem itthon, sem máshol. Ezért is választottam ezt diplomám témájául.
Elsőként fontos megemlítenem, hogy ezen munka kapcsán a pincészeti vagy kóstolótermi borkóstolással foglalkoztam (nem szakmai borkóstolás), azon belül is a kis létszámú borkóstolással, amikor a vendégül látott emberek száma nem haladja meg a 4-‐20 főt.
A terv alapgondolata azon megfigyeléseimen alapult, hogy a kóstolótermek berendezése hagyományos nappali és ebédlő bútorcsaládokkal történik.
Ennek három irányvonalát különböztethetjük meg:
1-‐ „autentikus” – ami az adott borvidékre jellemző, a paraszti kultúrából átemelt bútorok helyi hagyományok felhasználásával történő újragondolását jelenti; jellemző a padok, hosszú aszalok használata
2 -‐ „kortárs”- ‐ ami a jelenleg a piacon megtalálható katalógusáru használatát jelenti
3 -‐ „kreatív gazda” nevet adtam, hiszen ezek a bútorok a szőlőművelés során használt eszközök átgondolásával készülnek
Ezen bútoregyüttesek használata kellemetlen téri szituációkat és felbomlott közösségi élményt eredményez, hiszen:
-‐ a borásznak nincs egy központi helye, pedig ő egy prezentációt nyújt a pincészet részéről
-‐ a borkóstolásnak van egy tárgyi feltételrendszere úgy a vendégek, mint a pincészet részéről, ami nem helyezhető el, ezeken a bútorokon(ban), így ezeket a pincészet külön helyiségeiben tárolják, így a borász gyakran elmegy eszközökért, miközben épp a borról kellene beszélnie. Ez egy felbomlott közösségi élményt eredményez, miközben a borkóstolás rítusa is hiányérzetet kelt.
-‐ Mindeközben azok az eszközök, amelyek a kóstoló során a vendég részéről használatba kerülnek rendszertelenül halmozódnak az asztalon, poharak, kiöntő edények, és az abban összeöntögetett borok, pedig egy átlátható rendszerben összegezhetnék a borkóstolás folyamatát lépésről lépésre, ezzel információhoz juttatva a vendéget.
Az eddig említettek tükrében diplomamunkám célja, hogy a borkóstolás folyamatát átemeljem, és tárgyi kellékeit elhelyezzem egy bútoregyüttesben, alkalmassá téve a borkóstoló helyiségeket a tradicionális borfogyasztásra, amely termelői és fogyasztói szinten is egyaránt kiszolgálja az igényeket. Fontosnak tartottam ugyanakkor a kóstoló és kóstoltató közötti kapcsolat hangsúlyosságát és kommunikációját megjeleníteni mindamellett, hogy őket a bútorcsalád variábilis elemeinek köszönhetően egy komplex térbe helyezem.
Így a bútoregyüttes egy borbemutató pultból és egy sorolható kóstolóasztalból áll. A téri szituáció kialakításánál arra törekedtem, hogy a kommunikáció és a közösségi élmény megmaradjon, ezért a bemutató pultot, s ezzel a borászt központi, mindig jól látható helyre helyeztem, miközben az asztalok köré csoportosulva félkörív formát tartanak. A másik kiemelten fontos cél az volt, hogy az így létrejött téri szituáció egy asztallal, azaz négy emberrel is ugyanúgy működjön, mint 20 ember és öt asztal esetében.
Ezért az is meghatározásra került, hogy a borász szemből, a körön belülről tölt.
Az asztalok sorolásával létrejött legnagyobb méret nem haladja meg a 4.2 méter átmérőt.
Borbemutató pult egy faszerkezetű tároló szekrény, acéllemez borítással a fronti oldalon.
A pult tetején egy prezentációs sáv található, amelyben 8 üveg bor kaphat helyet, ezzel egy folyamatos bemutatót tartva a vendégek számára a kóstoló alatt. A palackok előtti prezentációs sáv, a kihúzott dugók bemutatására szolgál, amihez egy fém tálca kapcsolódik, amelyen a borász oda tudja vinni és helyezni a dugót a vendégek elé. Hátsó nyitott oldala tároló funkciót tölt be, ásványvíz, pohár, szalvéta, dekanter, hogy a borász a kóstoló idején végig a helyszínen tudjon maradni.
A kóstoló asztal lábszerkezetének formája funkcionálisan szorosan kapcsolódik az asztallap formájához, hiszen a lábszerkezet polca a prezentációs sáv alatt van, helyet adva ezzel a központi kiöntőknek.
Ugyanakkor a három ponton megtámasztott lábbal egy önhordó vázszerkezet alakul ki.
Az asztalon is egy prezentációs sáv kap helyet, ahol a kóstoló során használt eszközök kerülnek elhelyezésre. Fontosnak tartottam a sáv bemélyítését, hiszen a borász ezen keresztül átnyúl, miközben tölt, másfelől a pontos hely egyfajtarendszert képez a kóstoló során használt tárgyak között. Ezen tárgyakat az alábbiakban határoztam meg:
A semlegesítő falatok tálcái, amelyek a sáv közepén helyezkednek el, így mind a négy vendég számára kényelmesen elérhetők.
A központi kiöntő. Ahol egy slaggal ellátott tölcsér fut át az asztal síkján, ami egy az asztal alatti polcon elhelyezett kiöntőedénybe vezet, így az összeöntött folyadék diszkréten kezelhető, a kiöntött borok elegye nem az asztalon illatozik.
Egyéni köpőcsésze — mint lehetőséget elengedhetetlennek tartottam, mivel általában nem felkínált lehetőség, pedig rendszerint van sofőr, aki nem ihat, viszont kóstolna, másfelől gyakran előfordul, hogy a sokadik borból már nem tudjuk az egészet meginni, de megkóstolnák. Erre alkalmas a köpőcsésze, hiszen a bort a szánkban megforgatva az ízlelés örömét átélhetjük, majd a csészét a központi kiöntőbe könnyedén üríthetjük.
Szalvéta jegyzet, amely egy textilszalvétából és egy azt körbefogó jegyzetlapból áll. A szalvéta fontos kellék még, ha csak falatokat kínálnak is, másfelől a jegyzetlap lehetősége sem minden esetben adott. A jegyzetlapon a kóstoló borainak listája és pontos megnevezése szerepel, a kóstolás sorrendjében. Így a vendég az esemény végén a saját jegyzetei alapján tud dönteni az esetleges vásárlás felől. Ugyanakkor a jegyzetlap egy másik funkciót is betölt; ez szolgál fehér felületként a bor színének megvizsgálásához.
A bútoregyüttes a diplomavédés időpontjára munkamodell formájában valósult meg, hiszen ez az időpont csak egy állomása a tervezési folyamatnak. További terveim közé tartozik a prototípus legyártása és a bútoregyüttes bővítése is.
