30 ÉVES JUBILEUM

Tisz­telt Ünneplő Közönség!

Az intéz­mény­ve­zető beve­zető­jé­ben elmon­dot­tak­hoz kap­cso­lódva, isko­la­egy­sé­günk tanu­lói és mun­ka­tár­saim nevé­ben sze­re­tet­tel köszön­tök min­den ked­ves Ven­dé­get, aki elfo­gadta meg­hí­vá­sun­kat és jelen­lé­té­vel meg­tisz­telt min­ket a mai ünnepnapon.

Enged­jék meg, hogy meg­kü­lön­böz­te­tett tisz­te­let­tel köszönt­sem isko­la­egy­sé­günk volt dol­go­zóit, akik­nek egé­szen más­féle ünne­pet jelent a név­fel­vé­tel bár­mely kiemelt évfor­du­lója, mint azok­nak, akik ezen ese­mény­nek még nem vol­tak részt­vevői, köz­vet­len szereplői.

Név sze­rint is kiemelve, köszön­töm Kova­csik Ist­ván cím­ze­tes igaz­gató urat, aki 30 évvel ezelőtt, az iskola igaz­ga­tó­ja­ként első számú köz­remű­ködője volt az akkori ese­mé­nyek­nek, a továb­bi­ak­ban pedig, mint igaz­gató, a külön­le­ges évfor­du­lók meg­ün­nep­lé­sé­ben fon­tos sze­re­pet játszott.

Vala­mint köszön­töm Pappné Bánó­czi Ilona nyug­dí­jas tanító– főta­ná­csos asszonyt, aki 1981-ben taní­tó­ként dol­go­zott a név­fel­vé­telre készülő intéz­mény­ben, továbbá 2000 és 2006 között az álta­lá­nos iskola igaz­ga­tónő­je­ként az ő nevé­hez fűző­dik a név­fel­vé­tel 20. évfor­du­ló­já­nak méltó meg­ün­nep­lé­sé­nek megszervezése.

Min­den ked­ves meg­je­lent Ven­dé­günk­nek köszö­nöm, hogy időt sza­kí­tot­tak és eljöt­tek, hogy együtt ünne­pel­jük a hagyo­má­nyok­nak meg­fe­lelően a név­adás ötévente sorra kerülő, immár 30. évfor­du­ló­ját, és együtt emlé­kez­ze­nek velünk a 30 évvel ezelőtti történésekre.

Az évfor­du­lók min­dig külön­le­ges, kitün­te­tett helyet fog­lal­nak el az ünne­pek között. A nagy ese­mé­nyek, melyek velünk tör­tén­nek, nagyon fon­to­sak szá­munkra. Ami­kor évfor­du­ló­kat ünnep­lünk, ezekre a meg­ha­tá­rozó pil­la­na­tokra gon­do­lunk. Isko­la­egy­sé­günk tör­té­ne­té­ben, akkor még a köz­ség álta­lá­nos isko­lá­ja­ként, 1981. novem­ber 5-én jött el az a nagy pil­la­nat, ami­kor az akkori nevelő­tes­tü­let és diák­ság által vég­zett mun­ká­nak beérett a gyü­möl­cse: a pusz­ta­sza­bol­csi álta­lá­nos iskola hiva­ta­los neve: József Attila Álta­lá­nos Iskola lett.

- Mit jelen­tett ez akkor?

- Hogyan jutot­tak, jut­hat­tak el elő­de­ink ehhez?

Szép hosszú tör­té­net ez, mely jóval az előbb emlí­tett idő­pont előtt kezdődött.

Szép hosszú a név­sor, aki­ket fel­so­rol­ha­tunk, mert tevé­keny­sé­gük­kel hoz­zá­já­rul­tak ahhoz, hogy a név­fel­vé­telre sor kerülhetett.

Ekkor már hosszú évek óta Kova­csik Ist­ván volt az iskola igaz­ga­tója. Az általa veze­tett iskola jel­lemzői — az akkori sajtó és más doku­men­tu­mok sze­rint — a követ­kezők voltak:

• Ø Kiemel­kedő kul­tu­rá­lis– és sportélet,
• Ø Kiváló versenyeredmények,
• Ø Jól működő úttörőmozgalom,
• Ø Sok-sok nyári tábo­ro­zás: ván­dor­tá­bo­rok és állótáborok,
• Ø Meg­szám­lál­ha­tat­la­nul sok kirándulás,
• Ø A leg­kü­lön­fé­lébb sza­bad­idős tevé­keny­sé­gek, melye­ket ma tan­órán kívüli tevé­keny­sé­gek­nek nevezünk,
• Ø Embert tisz­telő, sze­rető pedagógusok,
• Ø Tettre kész, tenni akaró diákok,
• Ø Segítő szán­dékú szülők.

Ezek mind-mind szük­sé­ge­sek vol­tak ahhoz, hogy ilyen, nem min­den­napi dolog érjen egy isko­lát: Nevet választ­ha­tott, s így József Attila Álta­lá­nos Iskola lett.

A tanít­vá­nyok fel­ké­szí­tése már 1979 decem­be­ré­ben meg­kezdő­dött, ami­kor egy csa­pat Bala­ton­szár­szóra, — a költő éle­té­nek utolsó hely­szí­nére — uta­zott. József Attila Bala­ton­szár­szón, nővé­rei pan­zi­ó­já­ban sze­re­tett volna meg­erő­södni 1937 őszén. Az oda­lá­to­ga­tók jár­tak a beren­de­zett emlék­szo­bá­ban, lát­ták a sok szép tár­gyi és írá­sos emlé­ket. Döb­ben­ten áll­tak a tanu­lók az állo­má­son, ahol a tra­gi­kus bal­eset tör­tént 1937. decem­ber 3-án.

1981-ben, kora tavasszal Ferenc­vá­ros­ban vol­tak a tanu­lók, a Gát utca 3-as számú bér­la­ká­sá­ban, ahol a költő szü­le­tett. Szoba-konyhás sze­rény lakás, szürke kiet­len környékkel.

Makóra is ellá­to­gat­tak, ahová gim­ná­zi­umba járt József Attila.

Sze­ge­den meg­ko­szo­rúz­ták az egye­tem előtt álló szobrát.

Dr. Szabó Sán­dorné, az akkori igaz­ga­tó­he­lyet­tes volt a lelke ezek­nek a prog­ra­mok­nak, aki később a helyi közép­is­ko­lá­ban taní­tott. Szer­vezte és el is kísérte a tanu­ló­kat ezekre a kirán­du­lá­sokra. Saj­nos Ő már nincs közöt­tünk, emlé­két őriz­zük. Az Ő köz­ben­já­rá­sá­val talál­koz­ha­tott két diák Buda­pes­ten, a költő nővé­ré­vel, József Etel­ká­val, aki az ava­tó­ün­nep­sé­gen is jelen volt.

A név­fel­vé­teli cere­mó­niát egy pályá­zati fel­hí­vás előzte meg, mely a költő élet­út­já­val, művé­sze­té­vel fog­lal­ko­zott, így kuta­tó­mun­kára hívta a tanu­ló­kat, s köz­ben fel­hasz­nál­hat­ták az emlí­tett uta­zá­so­kon, kirán­du­lá­so­kon meg­szer­zett ismereteiket.

Az ava­tó­ün­nep­sé­get József Attila Sza­va­ló­ver­seny, József Attila Vetél­kedő, József Attila Kiál­lí­tás és egyéb szí­nes prog­ram követte.

A név­fel­vé­telt meg­előző sok-sok tevé­keny­ség­ben, az ünnep­ség elő­ké­szí­té­sé­ben, meg­szer­ve­zé­sé­ben és lebo­nyo­lí­tá­sá­ban min­den akkori kol­léga részt vett, bekapcsolódott.

Azo­kat a kol­lé­gá­i­mat emlí­tem elő­ször, akik 1981-ben részt vet­tek a nagy mun­ká­ban, jelen­leg nyug­dí­jas­ként Pusz­ta­sza­bol­cson élnek:

• Ø Bánó­czi Kálmánné
• Ø Boros­tyán Lajosné
• Ø Bor­sos Ferencné
• Ø Czompó Ist­vánné
• Ø Fülöp Mag­dolna
• Ø Gubi­cza Tibor
• Ø Gubi­cza Tiborné
• Ø Kádár Béláné
• Ø Kova­csik István
• Ø Kru­chió Mihályné
• Ø Mányi Lajosné
• Ø Nagy Imréné
• Ø Papa­csek Péterné
• Ø Pappné Bánó­czi Ilona

Meg­em­lí­tem azon kol­lé­gáim nevét is, akik 1981-ben már itt dol­goz­tak, így része­sei lehet­tek a név­adás­nak és jelen­leg is itt tanítanak:

• Ø Házi Árpádné
• Ø Kovács Dénesné
• Ø Ladá­nyi Éva

Nem gya­ko­rolja ugyan a taní­tást, de ide soro­lom Czompó Ist­ván pol­gár­mes­ter urat is.

Saj­nos dr. Szabó Sán­dornéhoz hason­lóan nincs közöt­tünk az akkori nevelők közül:

• Ø Balogh Györgyné
• Ø Boros Bálintné
• Ø Godáné Hor­váth Edit
• Ø Kolosa Ferenc
• Ø Kolosa Jánosné
• Ø Kótai Mihályné
• Ø Köve­cses Péter
• Ø Németh Ferencné
• Ø Németh László
• Ø Rédli Károly
• Ø Szabó Jenőné