(Az alábbi cik­ket az intéz­mény kéré­sére jelen­tet­jük meg, szer­kesz­tett for­má­ban — a főszerk.)

TÁMOP 3.4.3 –08/2 Isko­lai tehet­ség­gon­do­zás projekt 

Az isko­lai tehet­ség­gon­do­zás fel­té­tel­rend­sze­ré­nek fej­lesz­tése a Fejér megyei TISZK két intézményében

Bánki Donát Gim­ná­zium és Szak­kö­zép­is­kola, Duna­új­vá­ros (pro­jekt­ve­zető: Sógor Csilla)

Sza­bolcs Vezér Gim­ná­zium és Szak­kö­zép­is­kola, Pusz­ta­sza­bolcs (szak­mai vezető: Tán­czos Krisz­tina). 2010 augusz­tu­sá­tól 2011. novem­be­rig a két iskola együttmű­kö­dött a tehet­ség­gon­do­zás jegyé­ben. Ennek kere­té­ben több alka­lom­mal talál­koz­tak a diá­kok és a taná­rok: tovább­kép­zé­sek­kor, tehet­ség­na­po­kon, szín­ját­szó fesz­ti­vá­lo­kon, rend­ha­gyó iro­da­lom­órá­kon, kutató diá­kok pre­zen­tá­ci­ó­i­nak bemutatásakor.

A nyi­tó­ren­dez­vényt a Bánki Gim­ná­zi­um­ban, a zárót a pusz­ta­sza­bol­csi gim­ná­zi­um­ban tar­tot­ták, mint­egy 200–200 diák rész­vé­te­lé­vel. E nagy­sza­bású talál­ko­zó­kon bemu­tat­koz­tak egy­más előtt a diá­kok: diák­szín­padi előa­dá­sok­kal, tánc– és ének­pro­duk­ci­ók­kal, illetve kre­a­tív közös­ségi játé­kok során ismer­ked­het­tek egy­más­sal, s a két intéz­mény jellegzetességeivel.

A tehet­ség­gon­do­zás a Sza­bolcs Vezér Gim­ná­zi­um­ban a követ­kező ered­mé­nye­ket hozta:

- 4 orszá­gos ver­se­nyen a fődí­jat, azaz a leg­ered­mé­nye­sebb iskola díját sike­rült megszerezni

-  humán, reál , gaz­da­sági és művé­szeti tár­gyak­ból megyei és orszá­gos versenyeredmények

- a Kutató Diá­kok Orszá­gos Ver­se­nyén – esszép­á­lyá­za­ton és kon­fe­ren­ci­á­kon – orszá­gos 12. helyen végez­tek a közép­is­ko­lák rangsorában

- 20 diá­kot és 6 tanárt regiszt­rál­tak a Kutató Diákok-Tanárok Moz­gal­mába, illetve a Géni­usz Tehet­ség­gon­dozó Portálra

- tehet­ség­gon­dozó ver­se­nye­ket: megyei sza­va­ló­ver­senyt, tanul­má­nyi ver­se­nye­ket, szín­ját­szó fesz­ti­vált rendeztek

- taná­raik részt vet­tek több tehet­ség­gon­dozó továbbképzésen

- egyéni és cso­por­tos fej­lesz­tési ter­ve­ket dol­goz­tak ki taná­raik: Pato­nai Erika a nyelv­ta­nu­lás­ról, Törökné Király Kor­né­lia a mate­ma­tika ver­se­nyekről, Török Mária és Neikl-Ladány Ágnes a Diák Rt. mun­ká­já­ról, Tán­czos Krisz­tina a diák­szín­padi mun­ká­ról és az iro­dalmi alkotópályázatokról.

- az iskola diák­jai részt vehet­tek tehet­ség­fej­lesztő prog­ra­mo­kon, kirán­du­lá­so­kon, szín­házi előa­dá­son (Besen­czy Árpád Petőfi: A hely­ség kalapácsa)

- a Rudas Szak­kö­zép­is­ko­lá­val — mint tehet­ség­pont­tal – 5 szak­mai ren­dez­vényt szer­vez­tek diá­kok és taná­rok számára

A más­fél éves együttmű­kö­dés ered­mé­nye­ként sike­rült kiváló kap­cso­la­tot terem­teni a duna­új­vá­rosi part­ne­rin­téz­ménnyel és a tehet­ség­pont­tal. A pusz­ta­sza­bol­csi gim­ná­zium célja, hogy elin­dítsa a Tehet­ség­ponttá válás folya­ma­tát, mivel a 2010–2011. tanév bizo­nyí­totta, hogy tehet­sé­ges diák­jaik és taná­raik meg­ala­po­zottá teszik ezt az elképzelést.

A TUDÁS­TÁR előa­dás­so­ro­zat követ­kező alkal­mán Prof. Dr. Dr. Vass Csaba előa­dá­sát hall­hat­ják az érdeklődők Magyar­or­szág a globalizáció(k) puha világ­há­bo­rú­já­ban cím­mel 2011. decem­ber 13-án 17 órá­tól, a duna­új­vá­rosi evan­gé­li­kus temp­lom­ban. Az előa­dás ingye­nes. A szer­vezők min­den­kit sze­re­tet­tel várnak.

Nem ápolni kell a hagyo­mányt – nem beteg az…, — hanem gyakorolni!

Erzsé­bet nap­ján meg­nyílt az első ROZ­MA­RING Magyar Kézmű­ve­sek Boltja a duna­új­vá­rosi piac terü­le­tén lévő kis üzlet­he­lyi­ség­ben.  A Roz­ma­ring és Tátika Kft. tag­jai nem­csak üzleti, hanem kul­tu­rá­lis célo­kat is meg akar­nak való­sí­tani a bolt­há­ló­zat­tal, amely­ben míves magyar kézmű­ves ter­mé­kek­hez jut­hat­nak hozzá a vásárlók.

A vál­lal­ko­zás célja, hogy

-          a város­ban és a közeli tele­pü­lé­se­ken alkotó kézmű­ve­sek­nek állandó bemu­tat­ko­zási és érté­ke­sí­tési lehető­sé­get teremt­sen, továbbá

-          a vevők ízlé­sét és vásár­lási szo­ká­sait for­málja, egyúttal

-          a vásár­ló­kat a magas szín­vo­na­lon működő magyar őster­melők és készítők irá­nyába terelje,

-          vál­to­za­tos műsor­prog­ra­mok ren­de­zé­sé­vel gaz­da­gítsa a város kul­tu­rá­lis életét.

Érték­köz­ve­tí­tés, ma is élő hagyo­má­nyok fel­mu­ta­tása és fenn­tar­tása, min­ta­adás, a punnyadt magyar lélek ébresz­tése. Minő­ségi válasz­té­kot kínálni a több­nyire kül­földről érkező tucat­áru helyett. Meg­is­mer­tetni a nagy­kö­zön­sé­get a hazai kézmű­ve­sek mun­ká­i­val, zsű­ri­zett népmű­vé­szeti és modern alko­tá­sok bemu­ta­tása és köz­ve­tí­tése révén. Vissza a tiszta for­rás­hoz! Itt jó helyen jár, aki nem „vala­mit” akar vásá­rolni csa­lád­tag­ja­i­nak, bará­ta­i­nak, hanem szívvel-lélekkel és nagy mes­ter­ség­beli tudás­sal készí­tett, tes­tet öltött sze­re­te­tet — vall­ják a tulajdonosok.

Mun­ka­hely­te­rem­tés

A vál­lal­ko­zás (egyelőre) egy mun­ka­he­lyet terem­tett, továbbá mun­ka­le­hető­sé­get biz­to­sít a kíná­lat­ban sze­replő népmű­vé­szeti, hagyo­mányőrző, illetve modern hasz­ná­lati, dísz– és aján­dék­tár­gyak alko­tó­i­nak, akik­nek a száma folya­ma­to­san emelkedik

Az össze­fo­gás ereje

Bár a vál­lal­ko­zást ket­ten ala­pí­tot­ták, a beszál­lító PART­NE­REK nél­kül nem való­sul­ha­tott volna meg; az áru­kész­let mögött bizo­má­nyosi szerző­dé­sek van­nak. Köszö­net érte.

A (folya­ma­to­san bővülő) kínálatból:

tex­til­dí­szek sze­re­tetre han­golva — kony­hába, fürdőbe, ünnepi asz­talra, hét­köz­na­pokra — fal­védők, pár­nák, terítők, köté­nyek, leven­du­lás illat­cso­ma­gok, hím­zett tex­til hűtő­mág­ne­sek pozi­tív üzenetekkel

zsű­ri­zett népi gyöngyékszerek

fából fara­gott hasz­ná­lati tár­gyak — népi iparmű­vész műhelyéből

népi és modern hasz­ná­lati és dísz­ke­rá­miák — három alkotó, három stí­lus — kemen­cébe való két­szer ége­tett samott kacsa­sütő, főző­edény, asz­talra: leve­ses tálka, bög­rék, teás­kész­let, mécses­tartó, páro­log­tató, fali díszek,

ková­csolt­vas lakás­fel­sze­re­lési és dísztárgyak

egyedi ötvös– és ásvá­nyék­sze­rek (nem arany­ból) — négy alko­tó­tól — nyaklánc-fülbevaló szet­tek, medá­lok, gyűrűk

ter­mé­sze­tes alap­anyagú szap­pa­nok — kecs­ke­tej házi­szap­pa­nok, natúr szappanok

parajdi kősó­ból készült mécses– és gyer­tya­tar­tók (vásár­lóik most 1 órát ingyen tölt­het­nek az iván­csai Eni-Kő Sóbarlangban)

ólom­üveg dísz– és hasz­ná­lati tár­gyak — tif­fany lám­pák, tük­rök, bejá­rati ajtó üve­gek meg­ren­de­lésre is

méh­vi­asz figu­rák és gyer­tyák a kará­cso­nyi ünnepekre

hagyo­mányőrző bőr­mí­ves hasz­ná­lati és ruhá­zati tár­gyak — tar­so­lyok, övek, mobil­to­kok, pénz­tár­cák, kontytűk, haj­fo­nat korongok,

2012-es rovás­írá­sos kártyanaptár

kalo­csai hím­zett póló — piros, fehér és fekete ala­pon, több méret­ben, vala­mint fehér polár pulóverek

öntött fém dísz­tár­gyak — Szent­ko­ro­nás hűtőmágnes

mézes­ka­lács — a Népmű­vé­szet Ifjú Mes­tere műhe­lyéből, népmű­vé­szeti alkotásként

vise­let — mér­ték után, rendelésre

nép­ze­nei CD-k (Vesz­ter­gám Mik­lós táro­gató felvételei)

Kis­te­leki Mar­git kéz­zel fes­tett her­nyó­se­lyem és musz­lin kendői, sál­jai és  kere­te­zett faliképei

fajá­té­kok — nem csak óvo­dás korú gye­re­kek­nek  ;-) — kamion, úthen­ger, föld­gyalu, trak­tor, busz, lovas kocsi, kis­ágy, asz­tal és szé­kek, sorompó indó­ház­zal stb.

leven­du­lás illat­zsá­kocs­kák — a Carpe diem Ala­pít­vány javára

hagyo­má­nyos horgolt-keményített karácsonyfadíszek

kará­cso­nyi üdvözlő­la­pok, aján­dék­kí­sérők — Kaiz­ler Gitta grafikái

meg­ren­del­hető Kubí­nyi Tamás: Bar­tók I-II. könyve, vala­mint Álmos hét könyve soro­za­tá­nak kötetei

tiszta kony­hasó (98% NaCl) 1 kg-os kisze­re­lés­ben kapható

A ROZ­MA­RING MIN­IGA­LÉ­RIA lehető­sé­get nyújt a város­ban és a kör­nyező tele­pü­lé­se­ken alkotó képzőmű­vé­szek­nek a bemu­tat­ko­zásra, ezzel is gaz­da­gítva a városi kul­tu­rá­lis életet

Első­ként Nóg­rádi Kata­lin ado­nyi festő és gra­fi­kus alko­tá­sai lát­ha­tók, a művésznő Adony­ban 2011. novem­ber 19-én nyílt kiál­lí­tá­sá­val pár­hu­za­mos ren­dez­vény­ként — decem­ber 9-ig. Néhány kisebb fest­mé­nye megvásárolható!

A foly­ta­tás­ban Kaiz­ler Gitta duna­új­vá­rosi festő képe­iből nyílt kiál­lí­tás és vásár decem­ber 10-én, a duna­új­vá­rosi evan­gé­li­kus temp­lom­ban ugyan­ezen a napon nyílt kiál­lí­tá­sá­val párhuzamosan.

Ínyen­cek figyelmébe!

Baráth Gab­ri­ella festő– és szob­rászmű­vész művé­szi, szkíta hagyo­mányőrző kerá­mi­áit Önnek is lát­nia kell! A kiál­lí­tott dara­bok megvásárolhatók!

A Roz­ma­ring tulaj­do­no­sai köszö­nik a sok lel­kes támo­ga­tást. Nagy köszö­net illeti

-          Kiss Richárd gra­fi­kusmű­vészt, aki a bolt logó­ját, szó­ró­lap­ját ter­vezte és készülő web­lap­ján is dolgozik.

-          Vesz­ter­gám Mik­lós táro­ga­tómű­vészt, aki a bolt­nyi­tás előtti napon a Piac téren adott sza­bad­téri kon­cert­tel segí­tette a hírverést

-          a duna­új­vá­rosi TEXT Nyom­da­ipari Kft-t a szó­ró­la­pok gyors, igé­nyes elkészítéséért

-          min­den­kit, a kézmű­ve­sektől a szó­ró­la­pozó bará­to­kon át a médi­áig, aki segíti a bolt népszerűsítését

-          a csa­lád­ta­go­kat és a bará­to­kat, akik első szóra segí­tet­tek, ami­ben csak kel­lett (erre a jövő­ben is számítanak…)

 Köszö­net az együtt műkö­dé­sért!

Nyitva tar­tás (törzsidő)

Hét­főn zárva

Keddtől pén­te­kig reg­gel 8-tól 17 óráig

Szom­ba­ton reg­gel 8-tól 12 óráig

Vasár­nap zárva

e-mail: rozmaringestatikakft@gmail.com

ROZ­MA­RING Magyar Kézmű­ve­sek Boltja - Duna­új­vá­ros, Piac téri I. szol­gál­ta­tó­ház emelet

Itt jó helyen jár, ha nem „vala­mit”, hanem lélekkel-szívvel készült, tes­tet öltött sze­re­te­tet aján­dé­kozna csa­lád­tag­ja­i­nak, bará­ta­i­nak, akár ünnepi alka­lom­ból, akár csak úgy…

Egy kiál­lí­tás a duna­új­vá­rosi Mun­kásmű­velő­dési Köz­pont­ban, ahol az ép látá­súak meg­ta­pasz­tal­hat­ják, milyen fény nél­kül élni. A kiál­lí­tás 2011. novem­ber 28-tól decem­ber 16-ig látható

ROZ­MA­RING Magyar Kézmű­ve­sek Boltja nyí­lik Duna­új­vá­ros­ban, a Piac téri I.Szolgáltatóház eme­le­tén 2011. novem­ber 19-én, szom­ba­ton 8 óra­kor. A nyi­tás előtti napon 10 órá­tól Vesz­ter­gám Mik­lós táro­ga­tómű­vész segíti kon­cert­jé­vel a bolt hír­ve­ré­sét a piac láto­ga­tó­i­nak körében.

Az üzlet­ben kiváló minő­ségű, több­sé­gük­ben zsű­ri­zett, egyedi, de árfek­vé­sük­ben a magyar zse­bek­nek ked­vező kézmű­ves ter­mé­ke­ket kínál­nak a vásár­lók­nak tex­tilből, bőrből, fából, kerá­mi­á­ból, gyöngy­ből, ková­csolt­vas­ból, üveg­ből stb. Kiváló minő­ségű ter­melői méz, mézes­ka­lács, ter­mé­sze­tes anya­gok­ból készülő szap­pa­nok, méh­vi­asz gyer­tyák és kará­cso­nyi figu­rák, só és kősó­ból készült mécse­sek, nem nemes­fémből készülő egyedi, külön­le­ges éksze­rek mel­lett fest­mény­ga­lé­ria, köny­vek, CD-k is vár­ják leendő új tulajdonosaikat.

Nyitva tar­tás (a Piac műkö­dé­sé­hez igazodva)

Hét­főn zárva, keddtől pén­te­kig 8–17 óráig, szom­ba­ton 8–16 óráig, advent­ben vasár­na­pon­ként 8–14 óráig.

Min­den­kit sze­re­tet­tel vár a ROZ­MA­RING Magyar Kézmű­ve­sek Boltja, ahol jó helyen jár, ha nem “vala­mit”, hanem szívvel-lélekkel, kézi mun­ká­val készült, tes­tet öltött sze­re­tet­tel kívánja meg­aján­dé­kozni csa­lád­tag­jait, bará­tait, ünnepi alkal­makra vagy csak úgy…

2011. DECEM­BER

Ked­ves Nézőink!

Áldott, békés kará­cso­nyi ünne­pe­ket kíván Önök­nek és Sze­ret­te­i­nek szín­há­zunk min­den dolgozója!

2-án, pén­te­ken 9.30 és 10.30 óra­kor                                                                  a stúdióteremben

“ Baba­szín­ház” 

A kíván­csi kiscsikó

játék a han­gok­kal, moz­gás­sal, rit­mu­sok­kal 3 éves korig 

“Kis­csikó, kiscsikó,

Az én Ráróm hintaló,

Felü­lök rá, hoppla-hó!

Úgy repü­lünk, mint az álom

Messzi  heted­hét határon.”

                                     (Palo­tay Gyöngyvér)

A Meseb­olt Báb­szín­ház vendégjátéka

A jegyek ára:500 Ft

2-án, pén­te­ken 19 óra­kor                                                                                 a szín­ház­te­rem­ben  

Ronald Har­wood

A NAGY NÉGYES 

For­dí­totta: Zöldi Gergely

Ünne­pelt ope­ra­éne­ke­sek vol­tak. Mára vissza­vo­nul­tak. Egy békés művész­ott­hon­ban él a tenor, a basszus és az alt – ami­kor egy nap várat­la­nul beköl­tö­zik a szop­rán is. Tel­jessé vált az egy­kori legen­dás Nagy Négyes. Min­den sze­rep vál­to­zat­lan: a kama­szo­san túlfű­tött Rigo­letto, a kacér Mad­da­lena, az érzé­keny Her­ceg, a kiszá­mít­ha­tat­lan Gilda. Sérel­mek, von­zal­mak mintha teg­nap tör­tén­tek volna, véd– és dac­szö­vet­sé­gek mintha teg­nap köt­tet­tek volna. És előt­tük a nagy fel­adat: egy Verdi-gála, hosszú évek után újra a közön­ség előtt. De olyan-e ma is a hang­juk, mint fény­ko­ruk­ban? Egy­ál­ta­lán: hol ér véget a magán­em­ber és hol kezdő­dik a művész?

Ronald Har­wood (Az öltöz­tető, illetve A zon­go­rista Oscar-díjas szerzője) szín­da­rab­já­ban az

örök­if­jú­ság­ról és a művé­szet hatal­má­ról mesél iró­ni­á­val, sok humorral.

Sze­replők:

CECILY ROB­SON: Mol­nár Piroska

JEAN HOR­TON:      Vári Éva

REGI­NALD PAGET:  Szacs­vay László

WILF­RED BOND:   Bene­dek Miklós

Dísz­let: Khell Zsolt                                                   Jel­mez: Tor­dai Hajnal

Vilá­gí­tás: Bányai Tamás                                                Gra­fika: Szöllősi Géza

Videó, ani­má­ció: Magic Hand Film                                Ren­dező mun­ka­társa: Jánoska Zsuzsa

Ren­dező: Gálffi László 

Pro­du­cer: Orlai Tibor

A Bar­tók Kama­ra­szín­ház és az Orlai Pro­duk­ciós Iroda közös előadása

 A jegyek ára2000 Ft,1800 Ft.

4-én, vasár­nap                                                                                                    a stúdióteremben

10-én, szom­ba­ton

13-án, ked­den

19 óra­kor

Maros And­rás

HUL­LA­DÉK

- színmű két részben –

Húsz­éves fiút, Ben­cét, apja nem­zet­kö­zi­leg jegy­zett profi kosár­lab­dá­zó­nak szánja. A huszonöt éves lány, Márti, a bör­tönből fris­sen sza­ba­dult vőle­gé­nye uralma alatt áll, nap­jai a kiszol­gál­ta­tott­ság jegyé­ben, a férfi kiszá­mít­ha­tat­lan visel­ke­dé­sé­nek, agresszi­ó­já­nak hatása alatt telnek..

A két fia­tal, Bence és Márti, a városi park­ban, a sze­lek­tív hul­la­dékgyűjtő­nél talál­ko­zik össze, és elha­tá­roz­zák, hogy egy este, ott, a park­ban, a sze­lek­tív hul­la­dékgyűjtőbe kidob­nak min­dent, ami a múltra emlé­kez­teti őket, hogy e tár­gyak­tól, szim­bó­lu­mok­tól meg­sza­ba­dulva meg­kezd­hes­sék új éle­tü­ket. Szép elha­tá­ro­zá­sok… azon­ban a sors­for­dí­tás nem ennyire egyszerű…

Sze­replők:

Apa                                                    JAKAB CSABA

Fiú (Bence)                                        GAS­PA­RIK GÁBOR

Lány (Márti)                                      TŐKÉS NIKOLETT

Férfi (Márti vőle­gé­nye)                     KISS ATTILA

Nő (Szö­vet­ségi szak­fel­ügyelőnő)      VÁN­DOR ÉVA m.v.

Dísz­let– és jel­mez­ter­vező: LIBOR KATA­LIN                     Dra­ma­turg: DOBÁK LÍVIA

 Ren­dező: LEND­VAI ZOLTÁN

A jegyek ára felnőtteknek1800 Ft, diákoknak1400 Ft.

Az előa­dást támo­gatja: NKA

5-én, hét­főn 10 óra­kor                                                                                     a színházteremben

8-án, csü­tör­tö­kön

10-én szom­ba­ton

15 óra­kor

Mol­nár Ferenc

A PÁL UTCAI FIÚK

- színmű két részben -

A szín­padi vál­to­za­tot írta: Török Sándor

Miért érde­mes „A Pál utcai fiú­kat” elol­vasni, színre vinni, meg­nézni? Mert ezek a fiúk tud­ják, mit jelent a szó: haza. Táguló körö­ket, melyek köze­pén egy hely van, ahová haza lehet menni, aztán tágítva azt grun­dot, isko­lát is jelent, majd tovább szé­le­sítve egy egész nem­zet élet­kö­ze­gét. A köz­tük lévő hatá­rok pedig átjár­ha­tók. Akkor élhető, ha tar­to­zunk egy csa­pat­hoz, van­nak közö­sen elfo­ga­dott, betar­tott játék­sza­bá­lyok, ami­ket halá­los komo­lyan veszünk.

Sze­replők:

HOR­VÁTH AND­RÁS, DEDE­CSIK FERENC, JAKAB MÁRK, DUBAI PÉTER, VARGA ZOL­TÁN, SZABÓ ZOL­TÁN, KÁR­MÁN NOÉ, KÖRÖSZTÖS GERGŐ, HANÁK NOR­BERT, TIL­LIN­GER MAR­CELL, TER­NEKI TAMÁS, JAKODA BENE­DEK, JÓNA ÁDÁM, SZEN­TIR­MAI TAMÁS, HOR­VÁTH JÁNOS ATTILA, HOR­VÁTH IST­VÁN, JAKAB CSABA, BAK­SAY ERIKA, FAR­KAS ERIK, KISS ATTILA, SZE­KE­RES PETRA

Díszlet-és jel­mez­ter­vező: KALÁCSKA GÁBOR               Zene: BALOGH ZOLTÁN

Moz­gás: TÓTH BOG­LÁRKA                                 Asszisz­tens: SIEG­RIST CECÍLIA

Ren­dező: KISS ATTILA 

A jegyek ára1000 Ft

Az előa­dást támo­gat­ták: 

Duna­új­vá­ros Szín­há­zá­ért Alapítvány

6-án, ked­den 10 és 15 óra­kor                                                                          a színházteremben

13-án, ked­den 10 és 15 órakor

 Zalán Tibor

KABULE KIN­CSE

régi tibeti nép­mese nyomán

–5 éves kortól –

A tibe­tiek, réges-régen, nem ismer­ték a gabo­nát.   A legenda sze­rint a cso­dá­la­tos árpa­sze­met, mely­nek ter­mése az egész népet táp­lálja majd,az ifjú Acsu­nak kel­lett ellop­nia a gonosz kígyó­ki­rály Kabule bar­lang­já­ból. Vajon sikerül-e a vak­merő vál­lal­ko­zás? Sikerül-e Acsu­nak meg­sze­rezni az arany­ár­pát, és meg­ta­lál­nia élete párját.

Sze­replők:

Csadi Zol­tán, Sup­licz Mihály, Gas­pa­rik Gábor, LAPIS ERIKA, Pataki Dezső, Tóth Bog­lárka, KEL­LER LINCA, Kiss Ale­xandra, MÓRI CSABA

Buló­iak, ludzsóföldiek:

A Bar­tók Tánc­szín­ház Táncművészei

 Díszlet-jelmeztervező: Libor Kata­lin              Művé­szeti kon­zul­táns: Zalán Tibor

Zene­szerző: Ács Gyula

 Rendező-koreográfus: Éne­kes István

 Az előa­dást támo­gatja:     NEFMI (logo)

Duna­új­vá­ros Szín­há­zá­ért Alapítvány

 A jegyek ára800 Ft

Fotó: Ady Géza

10-én, szom­ba­ton 18 óra­kor                                                              az evan­gé­li­kus templomban

 Adventi Kon­cert 

A Via­dana Kama­ra­kó­rus hagyo­má­nyos adventi hang­ver­se­nyén Vik­to­ria, Kodály Zol­tán, Bár­dos Lajos, Mor­ten Lau­rid­sen és Tóth Péter művei hang­za­nak el. 

A belé­pés ingyenes!

11-én, vasár­nap                                                                                                a színházteremben

BAR­TÓK BÉR­LET 2.

12-én, hét­főn

KODÁLY BÉR­LET 2.

19 óra­kor

 Daniel Glattauer

Gyógyír északi szélre 

For­dí­totta: Kaj­tár Mária

Sze­replők:

Emmi Roth­ner – Ful­laj­tár Andrea

Leo Leike– Őze Áron

Dísz­let, jel­mez: Sebő Rózsa                          Gra­fika: Szöllősi Géza

Ren­dező: Göt­tin­ger Pál

Pro­du­cer: Orlai Tibor

Emmi Roth­ner e-mailben sze­retné lemon­dani a Like maga­zin elő­fi­ze­té­sét, de fél­reüt egy betűt, és levele vélet­le­nül Leo Lei­ké­nél köt ki. Mint­hogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kény­te­len fel­vi­lá­go­sí­tani őt a téve­dé­séről. Így veszi kez­de­tét a külön­le­ges levél­vál­tás, mely­nek során a tel­jes isme­ret­len­ség és ked­ves benső­sé­ges­ség közti kes­keny mezs­gyé­jén egyen­sú­lyozva egyre köze­lebb kerül­nek egy­más­hoz, míg végül kény­te­le­nek fel­tenni maguk­nak a kér­dést: vajon a leve­lek­ben kife­je­zett, egy­más iránti egyre erő­sebb érzé­seik kiállják-e a sze­mé­lyes talál­ko­zás pró­bá­ját? És ha igen, hogyan tovább?

„Írjon nekem Emmi, Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nél­kül. Az írás annyi, mint csó­kolni, de ésszel.”

A jegyek ára 3000 Ft, 2500 Ft

 Az Orlai Pro­duk­ciós Iroda vendégjátéka

 Fotó: Rick Zsófia

16-án, pén­te­ken 10 és 15 óra­kor                                                                        a stúdióteremben

Ten­ger­tánc

- tánc­köl­te­mény gye­re­kek­nek és szü­le­ik­nek Sza­lóki Ági dalaival

A gyer­meki lét cso­dá­la­tos vilá­gát őrzi, ébreszti újra a Bar­tók Tánc­szín­ház művé­sze­i­nek játéka a Ten­ger­tánc című pro­duk­ci­ó­ban. Derűs, lírai tánc­ké­pek soro­zata gye­rek­ver­sek­kel, mon­dó­kák­kal. Ten­ger­nyi lehető­ség az öröm­teli együtt­létre néző­nek, előa­dó­nak egyaránt.

Az előa­dás leg­főbb szán­déka, hogy meg­mu­tassa a hét­köz­na­pok­ban rejlő ünnepeket.

Előad­ják:

Anko­vics Zsu­zsanna, KISS Ale­xandra, Mik­lián Richárd, Móri Csaba, Sup­licz Mihály, SZA­UER Szil­via, SZÁ­RAZ DÁVID, Thiard-Laforest Csaba, TISZOL­CZI LILLA, TÓTH Boglárka

 Dísz­let és jel­mez­ter­vező: Neder­mann Magdó

Koreo­grá­fus:   Hor­váth Zsó­fia Haran­gozó – díjas

A jegyek ára 800 Ft

Fotó: Németh Tamás

22-én, csü­tör­tö­kön 19 óra­kor                                                                          a színházteremben

 kará­cso­nyi koncert

Ünneplőbe öltö­zött dallamok

Sze­ke­res Adrien koncertje

Immár hagyo­mány, hogy év végén igazi ünnepi han­gu­lat­ban útra kél a varázs­la­tos hangú magyar éne­kesnő, Sze­ke­res Adrien, hogy adventi tur­né­ján dala­i­val min­denki szá­mára aján­dékba adja az ünnep­vá­rás cso­dá­ját. A kon­cer­te­ken Sze­ke­res Adrien sike­res dalai az “Olyan mint te”, “Híd a folyó” mel­lett a kará­cso­nyi kon­cer­tek elma­rad­ha­tat­lan dalai az “Ave Maria”, “Csen­des éj”, “Menny­ből az angyal” is elhangzanak.

Sze­ke­res Adrien — szóló ének

Sze­ke­res Anita — vokál

Kiss Gábor — zongora

Csi­szár Ferenc — gitár

Gátos Bálint — basszus gitár

Bar­dó­czi Gábor – dob

A jegyek ára2000 Ft

A meg­hitt kará­cso­nyi ünne­pek után han­go­lód­jon szín­ház­zal a szilveszterre!

28-án, szer­dán 19 óra­kor                                                                                   a stúdióteremben

 A FAJOK EREDETE

A szí­né­szek imp­ro­vi­zá­ci­ó­i­nak fel­hasz­ná­lá­sá­val írta: Tas­nádi István

Dar­win azo­nos című művéből kiin­dulva egy olyan for­mai kísér­letre vál­lal­ko­zunk, mely ötvözni pró­bálja a tudo­má­nyos isme­ret­ter­jesz­tést a köl­té­szet­tel. A emberi faj kez­det­ben mole­ku­lá­ris szin­ten léte­zik, majd egyre maga­sabb anyagi szin­ten szer­vező­dik, míg­nem röpke néhány mil­li­árd év eltel­té­vel lét­re­jön a Szel­lem és köz­ve­títő anyaga, a Nyelv, mely­nek segít­sé­gé­vel az addig gesz­ti­kus tör­té­net­me­sé­lést fel­váltja az élet lét­re­jöt­té­nek ver­bá­lis elbe­szé­lése. “A Tas­nádi Ist­ván kel­tető­jé­ben most szü­le­tett opusz evo­lú­ciós prob­lé­má­kat fesze­get a csirke-lét szem­szö­géből. Lele­mé­nyes jele­ne­tek mutat­ják be az emberré válás stá­ci­óit, a tár­sas együttmű­kö­dés, a nyelv– és mítosz­te­rem­tés, a táp­lál­ko­zás ala­ku­lá­sát. Van cir­ku­szi att­rak­ció, állat­szám és bör­leszk szi­tu­á­ció is, de a per­ma­nens haho­tá­zás köz­ben időn­ként csak elszo­rul a szív. Jutalom-játék három szí­nész­nek, szó­ra­koz­tató aján­dék a néző­nek, a mély­ben azon­ban fenye­getően lesel­ke­dik a félel­me­tes valóság.”

(rész­let egy kritikából)

Játsszák:

MUCSI ZOL­TÁN, SCHE­RER PÉTER, THU­RÓ­CZY SZABOLCS

Mun­ka­tár­sak

PAP JANÓ, GYU­LAY ESZ­TER, MÁTIS INEZ, MER­VEL MIKLÓS,

KÁL­MÁNCZ­HE­LYI ZOLTÁN

 Ren­dezte: DÖMÖ­TÖR TAMÁS

 Az előa­dás a 2011. évi Vidor Fesz­ti­vá­lon elnyerte a leg­jobb kama­ra­szín­házi előa­dás­nak járó DOTTORE-DÍJAT, továbbá a Port.hu különdíját

 A Nézőmű­vé­szeti Kft vendégjátéka

A jegyek ára felnőtteknek2000 Ft, diákoknak1800 Ft

29-én, csü­tör­tö­kön 19 óra­kor                                                                            a stúdióteremben

 Alfonso Paso

MENNY­BŐL A HULLA

- bűn­ügyi komé­dia két részben -

 For­dí­totta: Hor­vát János

 Szereplők:

LAPIS ERIKA, CSADI ZOL­TÁN, FAR­KAS ERIK, POL­GÁR LILLA, KEL­LER LINDA, GAS­PA­RIK GÁBOR, HOR­VÁTH IST­VÁN, KISS ATTILA

Zene: Kurucz Ger­gely            Jel­mez: Balogh Adri­enn           Dísz­let: Smuk Imre

 Ren­dező: KISS ATTILA

 Kará­csony este van. Car­los és Julia, a fia­tal házas­pár barát­juk­kal Loren­zo­val egy kel­le­mes vacso­rára készülőd­nek, egy ele­gáns étte­rembe.  A ház­ban csak a szol­gá­lat­kész szo­ba­lány, Elisa  marad…  Ekkor meg­szó­lal a bejá­rati csengő hangja…
A foly­ta­tás már egy for­du­la­tok­ban és meg­le­pe­té­sek­ben bővel­kedő, szel­le­mes és mulat­sá­gos bűn­ügyi komé­dia sza­bá­lyai sze­rint tör­té­nik. És ezt — ugye meg­ér­tik — előre  nem árul­hat­juk el.

A jegyek ára felnőtteknek1800 Ft, diá­kok­nak és nyugdíjasoknak1400 Ft

Fotó: Hor­váth László

KIÁL­LÍ­TÁS AZ AULA GALÉRIÁBAN

decem­ber végéig

Erdé­lyi és Alföldi tájak

Amb­rus Imre festőmű­vész kiállítása

Műsor­nap­tár

decem­ber

2.         A KÍVÁN­CSI KIS­CSIKÓ               9.30, 10.30 óra           stúdióterem

4.         HUL­LA­DÉK                                    19 óra                         stúdióterem

5.         A PÁL UTCAI FIÚK                                   10 óra                         színházterem

5.         KABULE KIN­CSE                          10 és 15 óra                színházterem

8.         A PÁL UTCAI FIÚK                                   15 óra                         színházterem

10.       A PÁL UTCAI FIÚK                                   15 óra                         színházterem

ADVENTI KON­CERT                    18 óra                         evan­gé­li­kus templom

HUL­LA­DÉK                                    19 óra                         stúdióterem

11.       GYÓGYÍR ÉSZAKI SZÉLRE        19 óra                         színházterem

12.       GYÓGYÍR ÉSZAKI SZÉLRE        19 óra                         színházterem

13.       KABULE KIN­CSE                          10 és 15 óra                színházterem

HUL­LA­DÉK                                    19 óra                         stúdióterem

16.       TEN­GER­TÁNC                                10 és 15 óra                stúdióterem

22.       SZE­KE­RES ANDRIENN

kará­cso­nyi kon­certje                          19 óra                         színházterem

28.       A FAJOK ERE­DETE                                   19 óra                         stúdióterem

29.       MENNY­BŐL A HULLA                 19 óra                         stúdióterem

           TÁJELŐADÁSOK

14.       TEN­GER­TÁNC                    Keszthely

SZÍN­HÁZ­JE­GYET KARÁCSONYRA!

 Nyak­kendő, zokni vagy tur­mix­gép helyett aján­dé­koz­zon szín­ház­je­gyet vagy aján­dék­utal­ványt karácsonyra!

Lepje meg sze­ret­teit szín­házi élménnyel!

A meg­vá­sá­rolt jegyek mellé szín­há­zunk dísz­cso­ma­go­lást ad ajándékba.

 Duna­új­vá­rosi Kis­tér­ségi Inno­vá­ciós Díj - III. alka­lom­mal

2010-ben osz­totta ki másod­jára a Duna­új­vá­rosi Kis­tér­ségi Inno­vá­ciós Tanács a Duna­új­vá­rosi Kis­tér­ségi Inno­vá­ciós Díjat. Három kate­gó­ri­á­ban kilenc benyúj­tott pályamű közül négy pályázó mun­ká­ját ismer­ték el 2010 novem­be­ré­ben a Duna­új­vá­rosi Főis­kola “Tudo­mány hete” c. ren­dez­vény­so­ro­zat nyitó ple­ná­ris ülé­sén. A díjat hagyo­mány­te­remtő szán­dék­kal ala­pí­totta az Inno­vá­ciós Tanács, ennek meg­fe­lelően az idei évben is lehető­ség volt inno­va­tív pályá­za­tok benyúj­tá­sára; diák és vál­lal­kozó kate­gó­ria mel­lett intéz­mé­nyi kate­gó­ri­ára is vár­ták a pályázatokat.

A Duna­új­vá­rosi Kis­tér­ségi Inno­vá­ciós Tanács 2011 szep­tem­be­ré­ben ismé­tel­ten meg­hir­dette a Duna­új­vá­rosi Kis­tér­ségi Inno­vá­ció Díjat, három kategóriában.

A beér­ke­zett pálya­mun­ká­kat három szakértő vizs­gálta meg és előér­té­kelte a

-        pályá­zati célok­nak való megfelelés

-       a  pro­jekt ere­de­ti­sége, újszerűsége

-        elért/elérhető gaz­da­sági eredmény

-        fenn­tart­ha­tó­ság

-        kis­tér­ségi hasznosulás

szem­pont­já­ból.

Az előér­té­ke­lés ered­mé­nye­ként átlag­pont­szá­mok ala­kul­tak ki. Követ­kező lépés­ként a Kis­tér­ségi Inno­vá­ciós Tanács által ala­pí­tott, Rácz Mária által veze­tett  öttagú szak­mai bíráló bizott­ság — az előér­té­ke­lés is figye­lembe véve — készí­tett javas­la­tot a Tanács szá­mára. A Tanács végül októ­ber 27-ei ülé­sén dön­tött a díjakról.

DÍJA­ZOT­TAK

VÁL­LAL­KO­ZÓI KATEGÓRIA

Díj­áta­dók

-        Dr. Grei­ner Ist­ván a MISZ álta­lá­nos elnökhelyettese

-        dr. Lukács Péter, a Duna­új­vá­rosi Kis­tér­ségi Inno­vá­ciós Tanács társelnöke

Vál­lal­ko­zói kate­gó­ria győztes

Momert Zrt. — “FIXI — Momert WI-FI body scale” c. pro­jekt

Néhány gon­do­lat a nyer­tes projektről:

A pályá­zó­ról:

Az 1967-ben ala­pí­tott Momert a kez­de­tek óta Duna­új­vá­ros­ban műkö­dik, itt talál­ha­tók gyár­egy­sé­gei, rak­tá­rai és iro­dái egy­aránt. A vál­la­lat tel­jes egé­szé­ben magyar tulajdonú.

A külön­böző gyár­tási tevé­keny­sé­gek mel­lett a hazai nagy­kö­zön­ség első­sor­ban kis­gé­pe­iről ismeri a Momert márkanevet.

A nyer­tes projektről:

Az egész­ség­ügyi pia­con, vala­mint a magán­célra fel­hasz­nált mér­le­gek­nél egyre nagyobb igény van a több­funk­ciós, veze­ték nél­küli tech­no­ló­gián ala­puló beren­de­zé­sekre. Ebben a pro­jekt­ben egy egész­ség­ügyi több­funk­ciós mér­leg fej­lesz­tési kon­cep­ci­ó­ját fej­lesz­tet­ték ki, jelen­leg a prototípus-modell kez­deti fej­lesz­tési fázi­sá­ban van.

DIÁK KATE­GÓ­RIA 

Díj­áta­dók

 -        dr. Niko­dé­mus Antal, NGM főosztályvezetője,

-        dr. Kado­csa László, a Duna­új­vá­rosi Kis­tér­ségi Inno­vá­ciós Tanács társelnöke

Diák kate­gó­ri­á­ban emlék­la­pot kapott:

Katona József

A pro­jekt címe: KVAN­TI­TA­TÍV EEG ALKAL­MA­ZÁSA MOBI­LESZ­KÖ­ZÖK GONDOLATVEZÉRLÉSÉRE 

Diák kate­gó­ri­á­ban győztes:

Hor­váth Botond – „Vírus­ir­tók nagy­számú és gyor­san vál­tozó inter­ne­tes kár­tevői kör­nye­ze­té­nek off-line szi­mu­lá­lása című pályá­zata

Néhány gon­do­lat a nyer­tes projektről:

A pályá­zó­ról:

Hor­váth Botond jelen­leg a Duna­új­vá­rosi Főis­kola mérnök-informatikus sza­ká­nak hall­ga­tója. Részt vett a főis­kola infor­ma­tika inté­ze­té­ben működő vírus­vé­delmi kuta­tó­la­bo­ra­tó­rium kiala­kí­tá­sá­ban, és jelen­leg is itt végzi kuta­tá­sait. Kuta­tási terü­lete a szá­mí­tó­gé­pes kár­tevők ter­je­dé­sé­nek elem­zése, infor­ma­ti­kai rend­sze­rek és háló­za­tok biz­ton­sági vizs­gá­lata, vala­mint önsza­bályzó biz­ton­sági mód­sze­rek fejlesztése.

A pro­jektről:

Manap­ság a leg­több szá­mí­tó­gé­pes kár­tevő (vírus) kár­té­kony URL-ken, kár­té­kony olda­la­kon keresz­tül ter­jed. Ezek­nek az olda­lak­nak a tar­talma folya­ma­to­san vál­to­zik: meg­je­len­nek, eltűn­nek, eset­leg meg­vál­to­zik a tar­tal­muk. A kár­tevők akti­vi­tá­sát így nagyon nehéz követni, ese­ten­ként csak néhány hétig, napig vagy óráig elér­hetőek. A tudo­má­nyos diák­köri tevé­keny­ség kere­té­ben meg­va­ló­suló pro­jekt célja egy úgy­ne­ve­zett “mal­ware proxy szer­ver” fej­lesz­tése és haté­kony­sá­gá­nak javítása.

INTÉZ­MÉ­NYI KATEGÓRIA

Díj­áta­dók:

-        Koloss­vá­ryné Dr. Juhász Györ­gyi, a NIH főosztályvezető-helyettese

-        dr. Lukács Péter, a Duna­új­vá­rosi Kis­tér­ségi Inno­vá­ciós Tanács társelnöke

Intéz­mé­nyi kate­gó­ri­á­ban emlék­la­pot kapott:

Bánki Donát Gim­ná­zium és Szakközépiskola

A pro­jekt címe: “eTool CNC (CNC-berendezés-karbantartó tech­ni­kus eLe­ar­ning kép­zés)” 

Intéz­mé­nyi kate­gó­ri­á­ban győztes

Egész­ség­megőr­zési Központ

A pro­jekt címe: “Inno­va­tív eljá­rá­sok a gyer­mek­vé­de­lem területén”

Néhány gon­do­lat a nyer­tes projektről:

Az intéz­ményről:

Az Egész­ség­megőr­zési Köz­pont 1992 óta önkor­mány­zati intéz­mény­ként egész­ség­fej­lesz­tési és men­tál­hi­gi­é­nés fel­ada­to­kat lát el Duna­új­vá­ros okta­tási, egész­ség­ügyi és szo­ci­á­lis intéz­mé­nye­i­ben, és nyújt ala­csony küszöbű szol­gál­ta­tá­so­kat a város lakó­i­nak.
Az intéz­mény­ben dol­gozó team pszi­cho­ló­gu­sok­ból, szo­ci­ál­pe­da­gó­gu­sok­ból, védőnők­ből, men­tál­hi­gi­é­nés szak­em­be­rek­ből áll. A duna­új­vá­rosi isko­lák­ban ismer­tek és kere­set­tek prog­ram­ja­ink, melyek­nek célja a prevenció.

A pro­jektről:

A pro­jekt során az Egész­ség­megőr­zési Köz­pont work­sho­pok kere­té­ben, duna­új­vá­rosi ille­té­kes­ségi terü­le­tén, a bölcső­détől az álta­lá­nos isko­lai kor­osz­tá­lyig — min­den érin­tett intéz­ményt bevonva — fel­tárta a gyer­me­ke­ket veszé­lyez­tető tényező­ket, szak­em­be­rek segít­sé­gé­vel meg­ha­tá­rozta azok konk­rét tar­tal­mát, lét­re­ho­zott egy egy­sé­ges veszé­lyez­te­tett­sé­get fel­mérő rend­szert, mint a jelző­rend­szer érzé­ke­lési küszöb­szint standardját.

Kor­társ Művé­szeti Inté­zet – Dunaújváros

Nehéz Ipar - A rend­szer­vál­tás vizu­á­lis nyo­mai című kiállítás

A kiál­lí­tás kurá­tora: Hor­nyik Sán­dor, a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia Művé­szet­tör­té­neti Kuta­tó­in­té­ze­té­nek munkatársa

Meg­nyitó: 2011. novem­ber 4., 18.00 óra

Meg­nyitja: And­rási Gábor művészettörténész

Nyitva: 2011. decem­ber 9-ig, vasár­nap kivé­te­lé­vel naponta 10.00–18.00 óráig

A Nehéz Ipar - A rend­szer­vál­tás vizu­á­lis nyo­mai című kiál­lí­tás célja az, hogy újra meg­je­le­nítse, és kora­beli doku­men­tu­mok (meg­hí­vók, pla­ká­tok, fotók, kri­ti­kák) segít­sé­gé­vel értel­mezze is a legen­dás, 1989-es Kék Acél kiál­lí­tást, amely a Buda­pest Galé­ria Lajos utcai Kiál­lí­tó­há­zá­ban jött létre (Török Tamás ren­de­zé­sé­ben) Gábor Imre, Ger­ber Pál, Ger­hes Gábor, Július Gyula, Kicsiny Balázs, Kungl György, Tho­mas Mul­li­gan, Sugár János és a Hejet­tes Szomlyazók részvételével

Maga a Nehéz Ipar cím egy­részt utal arra a poli­ti­kai és kul­tu­rá­lis hely­zetre, vagyis a rend­szer­vál­tás korára és a poszt­szo­ci­a­lista vizu­á­lis kul­tú­rára, amely­ben a kiál­lí­tott művek a nyolc­va­nas évek máso­dik felé­ben lét­re­jöt­tek, más­részt viszont kife­jezi a rekonst­ruk­ció és az interp­re­tá­ció nehéz­sé­geit is. A Nehéz Ipar „másod­la­gos”, kul­túr­tör­té­neti célja ezzel össz­hang­ban éppen az, hogy konk­rét műal­ko­tá­so­kon keresz­tül mutassa be a rend­szer­vál­tás idő­sza­kát a magyar­or­szági szel­lemi és tár­gyi kul­túra egy jelentős képzőmű­vé­szeti szeg­men­sén keresztül.

Hor­nyik Sándor

Bódy Gábor Ifjú­sági Filmklub

Kor­társ Művé­szeti Inté­zet – Dunaújváros

Nehéz Ipar - A rend­szer­vál­tás vizu­á­lis nyo­mai című kiállítás

A kiál­lí­tás kurá­tora: Hor­nyik Sán­dor, a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia Művé­szet­tör­té­neti Kuta­tó­in­té­ze­té­nek munkatársa

Meg­nyitó: 2011. novem­ber 4., 18.00 óra

Meg­nyitja: And­rási Gábor művészettörténész

Nyitva: 2011. decem­ber 9-ig, vasár­nap kivé­te­lé­vel naponta 10.00–18.00 óráig

A Nehéz Ipar - A rend­szer­vál­tás vizu­á­lis nyo­mai című kiál­lí­tás célja az, hogy újra meg­je­le­nítse, és kora­beli doku­men­tu­mok (meg­hí­vók, pla­ká­tok, fotók, kri­ti­kák) segít­sé­gé­vel értel­mezze is a legen­dás, 1989-es Kék Acél kiál­lí­tást, amely a Buda­pest Galé­ria Lajos utcai Kiál­lí­tó­há­zá­ban jött létre (Török Tamás ren­de­zé­sé­ben) Gábor Imre, Ger­ber Pál, Ger­hes Gábor, Július Gyula, Kicsiny Balázs, Kungl György, Tho­mas Mul­li­gan, Sugár János és a Hejet­tes Szomlyazók részvételével

Maga a Nehéz Ipar cím egy­részt utal arra a poli­ti­kai és kul­tu­rá­lis hely­zetre, vagyis a rend­szer­vál­tás korára és a poszt­szo­ci­a­lista vizu­á­lis kul­tú­rára, amely­ben a kiál­lí­tott művek a nyolc­va­nas évek máso­dik felé­ben lét­re­jöt­tek, más­részt viszont kife­jezi a rekonst­ruk­ció és az interp­re­tá­ció nehéz­sé­geit is. A Nehéz Ipar „másod­la­gos”, kul­túr­tör­té­neti célja ezzel össz­hang­ban éppen az, hogy konk­rét műal­ko­tá­so­kon keresz­tül mutassa be a rend­szer­vál­tás idő­sza­kát a magyar­or­szági szel­lemi és tár­gyi kul­túra egy jelentős képzőmű­vé­szeti szeg­men­sén keresztül.

Hor­nyik Sándor

Weixl-Várhegyi László vizet pré­di­kál és vizet iszik — jó sokat!
Ha hite­les embertől akar­ják hal­lani, hogyan őriz­het­jük meg az egész­sé­gün­ket, a fitt­sé­gün­ket az ötö­dik, sőt, a hato­dik iksz után is, akkor hall­gas­sák meg Weixl-Várhegyi Lász­lót! Elve: Nincs gyó­gyít­ha­tat­lan beteg­ség, csak gyó­gyít­ha­tat­lan beteg!

A TUDÁS­TÁR előa­dás­so­ro­zat követ­kező ven­dége a duna­új­vá­rosi evan­gé­li­kus temp­lom­ban tar­tott egy remekbe sza­bott, meg­döb­bentő infor­má­ci­ók­kal tar­kí­tott előa­dást 2011. novem­ber 4-én és novem­ber 17-én lesz a foly­ta­tás! Az előa­dás 18 óra­kor kezdő­dik és vár­ha­tóan 3 órás idő­tar­tamú lesz ez alka­lom­mal is.

Az elő­szál­lási gyö­ke­rek­kel bíró neves ter­mé­szet­gyó­gyász (és mér­nök, peda­gó­gus, rend­vé­delmi, köz­le­ke­dés­pszi­cho­ló­gusi, egész­ség­ügyi felső­fokú vég­zett­ség­gel is ren­del­kező szak­em­ber), ötven­két­sze­res magyar baj­nok. Hat­va­nas éve­i­ben járó vete­rán spor­to­ló­ként idén május­ban dobó­at­lé­ta­ként világ­baj­nok­sá­got nyert. Dina­mi­kus sze­mé­lyi­sége nem min­den­napi pél­da­ként áll­hat előt­tünk, taní­tá­sai, taná­csai nagy hasz­nunkra válnak!

Min­den­kit sze­re­tet­tel vár­nak a szervezők.

Tech­ni­kai okok­ból egyelőre Kubí­nyi Tamás bösz­tör­pusz­tai előa­dá­sát lát­hat­ják a kezdő­lap alján, jobbra lent lévő Link­ajánló MAGYAR VAGYOK rova­tá­ban lévő linkre kattintva.

Bar­tók Kama­ra­szín­ház és Művé­sze­tek Háza, Dunaújváros

2011. októ­ber havi műsor:

http://www.bartokszinhaz.hu/index.php?p=musorok&ho=2011–10

A Duna­új­vá­rosi Keres­ke­delmi és Ipar­ka­mara Kamara Galé­ri­á­já­ban kiál­lí­tás nyí­lik Nőt aka­rok cím­mel Hol­hos Tamás, Kiss Gábor, Móder Rezső, ROHO, tábori csaba és Vár­nai Gyula alko­tá­sa­i­ból 2011. októ­ber 14-én 18 óra­kor. A kiál­lí­tás meg­nyitja: Ordas Ist­ván műgyűjtő, mode­rá­tor dr. Mar­ko­vics György

Keszi Vik­tó­ria arany­ér­met nyert a hagyo­má­nyos íjá­szok dél-koreai Incson­ban ren­de­zett világ­baj­nok­sá­gán, ahol a magyar férfi csa­pat ezüst­ér­met szerzett.

Posta Pál, a Hagyo­má­nyos Íjá­szok Világ­szö­vet­sé­gé­nek alel­nöke — akit a vb-n újra­vá­lasz­tot­tak — csü­tör­tö­kön arról tájé­koz­tatta az MTI-t, hogy a Laka­tos Ist­ván, Mónus József, Oláh Tibor, Rácz Attila össze­té­telű gárda a 100 lövésből álló via­da­lon csu­pán két pont­tal maradt le a győz­tes japán alakulattól.

A témára vissza­té­rünk képes beszá­mo­ló­val, inter­júk­kal — ígér­tük reg­gel, és máris meg­ér­ke­zett Laka­tos Ist­ván beszámolója:

Szep­tem­ber 23–28-ig Incson­ban, Dél-Koreában ren­dez­ték meg ötö­dik alka­lom­mal a Tra­di­ci­o­ná­lis Íjász Világbajnokságot.

Magyar­or­szág­ról 12 embert válo­gat­tak össze, ebből 6 fő a Duna­ferr Ifjú­sági Szer­ve­zet Kere­csen Íjász Klub tag­jai közül került ki.

Név sze­rint:

Laka­tos Ist­ván, Rácz Attila, Sch­warc­zen­barth Zol­tán, Ska­liczky And­rea, Keszi Vik­tó­ria, Sümegi Márta.

Ered­mé­nyes rész­vé­telt tud­ha­tunk magunk mögött:

Keszi Vik­tó­ria Ifjú­sági Baj­nok, míg a csa­pat­ver­seny­ben ezüst­ér­mes lett a csapat.

A csa­pat­ver­se­nyen négy fő kép­vi­selte hazán­kat: Rácz Attila, Laka­tos Ist­ván, Oláh Tibor, Mónus József (két fő a DIKIK sora­i­ból került ki).

Négy cso­port­ban díjaztak:

Felnőtt férfi: I. mon­gol, II.- III. japán versenyző

Felnőtt női: mind­há­rom helye­zett mon­gol versenyző

Ifjú­sági: I. Keszi Vik­tó­ria (Magyar­or­szág), II. svájci, III. maláj versenyző

Csa­pat: I. Japán, II. Magyar­or­szág, III. Mongólia.

„Magya­rok­kal a világ min­den pont­ján talál­koz­ha­tunk”- szok­ták mon­dani. Hol nagyobb, hol kisebb koló­ni­ák­ban, szór­vány­ban élnek a Föld leg­kü­lön­bözőbb pont­jain. Nincs ez más­hogy Dél-Amerikában sem, ahol nem jelen­ték­te­len számú magyar kiván­dorló tele­pe­dett le, és őrzi kisebb-nagyobb siker­rel magyar­sá­gát – nyel­vét, nép­da­lait, nép­tán­cait, művelt­sé­günk egyedi vonásait.

A Duna­új­vá­ros­ban élő kézműves-pedagógus, dr. Gubánné Pin­tér Anna­má­ria lel­kes beszá­mo­ló­já­ból meg­tud­hat­juk, hogy a Vene­zu­e­lá­ban élő magya­rok­nak milyen sokat jelent az élő kap­cso­lat az óha­zá­val, és hogy hogyan járult hozzá három duna­új­vá­rosi – Jan­ko­vicsné Ádám Judit zene­pe­da­gó­gus, dr. Gubánné Panni kézmű­ves és Mol­nár Erik Arnold nép­tán­cos — a cara­casi magya­rok magyar­ság­tu­da­tá­nak meg­erő­sí­té­sé­hez, az érke­zé­sü­kig alig láto­ga­tott Magyar Ház élet­tel való megtöltéséhez:

Az elmúlt néhány évben tett ame­ri­kai útjaim során talál­koz­tam és taní­tot­tam har­mad– és negyed­ge­ne­rá­ciós magya­ro­kat is – tud­tuk meg Pannikától.

- Itt hal­lot­tam, hogy a vene­zu­e­lai magya­rok van­nak a leg­ne­he­zebb hely­zet­ben, hiszen oda keve­sebb „újma­gyar” érke­zik, így a beol­va­dás veszé­lye a leg­na­gyobb. Ettől a gon­do­lat­tól indít­tatva keres­tem meg a KMCSSZ — Kül­földi Magyar Cser­kész­szö­vet­ség – tag­ja­i­val meg­lévő kap­cso­la­ta­i­mon keresz­tül a Caracas-iakat.

Elkép­ze­lé­seim – kézmű­ves fog­lal­ko­zá­so­kon keresz­tül erő­sí­teni magyar­ság­tu­da­tu­kat — és az ő készülő­dé­sük a X. Dél-amerikai Magyar Nép­tánc­fesz­ti­válra (Uru­guay, Mon­te­vi­deo) sok pon­ton talál­ko­zott, így meg­hí­vá­suk­nak ele­get téve, októ­ber ele­jén elin­dul­tam Venezuelába.

Nagyon szép fel­ada­tot kaptam!

A Magyar Ház Caracas-ban igazi bázis – lehetne — ha a magya­rok száma nem fogyna roha­mo­san. Pró­bál­jam meg (népmű­vé­szeti fog­lal­ko­zá­sok­kal) bevon­zani a magya­ro­kat és gyer­me­ke­i­ket a Házba. A közö­sen elké­szí­tett kézmű­ves alko­tá­so­kat jóté­kony célú „magyar vásá­ro­kon” érté­ke­sítve, segít­sük a Caracas-i cser­ké­szek Gyön­gyös­bok­réta tánc­cso­port­já­nak Uruguay-ba utazását!

Érke­zé­sem híre, majd az első fog­lal­ko­zá­sok sikere futótűz­ként ter­jedt a magyar csa­lá­dok köré­ben, és pár nap alatt egy lel­kes csa­pat állt össze a caracas-i magyar szár­ma­zású lányok­ból és asszo­nyok­ból, akik öröm­mel sajá­tí­tot­ták el tőlem a külön­féle magyar népi kézmű­ves tech­ni­ká­kat. Irá­nyí­tá­som­mal a Magyar Ház kony­há­já­ban több ezer mézes­ka­lács készült, ami­nek az érté­ke­sí­té­séből három repülő­je­gyet tud­tak vásá­rolni a tán­co­sok­nak. Kará­csony köze­led­té­vel az álta­lunk készí­tett és igen jó áron elkelt csuhé bet­le­he­mek és szal­ma­dí­szek még két jegy árát meg­ter­mel­ték a cso­port­nak a „magyar vásárokon”.

A másik fel­adat egy kará­cso­nyi bet­le­he­mes előa­dás meg­va­ló­sí­tása volt. Mivel a fia­ta­lok nagy része — saj­nos — már alig, vagy sem­mit nem beszél magya­rul, így a zene és a dalok hatá­sá­ban bízhattunk.

Ven­dég­lá­tó­ink meg­hí­vá­sára novem­ber ele­jén meg­ér­ke­zett Caracas-ba a szin­tén duna­új­vá­rosi Jan­ko­vicsné Ádám Judit, aki tapasz­talt, kiváló zene­pe­da­gó­gus. Fel­adat jutott neki is min­den napra. Az általa szer­ve­zett Zeneovi fog­lal­ko­zá­sok és a tán­co­sok éne­ké­ké­nek csi­szo­lása mel­lett nagy lel­ke­se­dés­sel készül­tünk a kará­cso­nyi előa­dásra. A szín­pa­don három gene­rá­ci­óba tar­tozó magyar ját­szott együtt! Ilyen még soha, sehol nem volt Vene­zu­e­lá­ban – mond­ták elér­zé­ke­nyülve az ottaniak.

Az előa­dá­son nézők és sze­replők (kb. már 200 fő!) a meg­ha­tott­ság­tól könnyezve, együtt éne­kel­ték a kará­cso­nyi éne­ke­ket — MAGYARUL!

A pró­bák köz­ben, még novem­ber ele­jén, fel­me­rült egy prob­léma: nem tud jönni a fel­ké­szítő tánc­ta­nár. Mi, Judit­tal, azon­nal aján­lot­tuk, hogy Duna­új­vá­ros­ban kiváló tán­co­sok van­nak! – Jöj­jön akkor onnan! – hang­zott a válasz.

Mol­nár Erik Arnold volt, aki tudott egy hónapra időt sza­kí­tani a fel­adatra, és egye­temi vizs­gáit elha­lasztva, novem­ber 14-én meg­ér­ke­zett Caracas-ba.

Szak­mai hoz­zá­ál­lása, inten­zív tánc­órái hamar ered­ményt mutat­tak, és nagy elis­me­rést kapott a tán­co­sok­tól és a ven­dég­lá­tók­tól egyaránt.

A három fősre bővült duna­új­vá­rosi csa­pat min­dent meg­tett, hogy a távoli Vene­zu­e­lá­ban élő hon­fi­tár­sa­ink eljut­has­sa­nak a dél-amerikai magya­rok tánc­fesz­ti­vál­jára, Montevideo-ba, és kép­vi­sel­hes­sék a vene­zu­e­lai magya­ro­kat. Sike­rült! Január 10-én 8 tánc­cso­port 160 tán­cosa (Argen­tína, Bra­zí­lia, Uru­guay, Vene­zu­ela magyar tánc­cso­port­jai, vala­mint a száz­ha­lom­bat­tai For­rás együt­tes és a Bara zene­kar) egy­szerre lépett szín­padra Uru­guay leg­na­gyobb szín­há­zá­ban, a Teatro Solis-ban. A közön­ség ujjongva, állva tap­solta és ünne­pelte a magyar tán­cot, zenét és éne­ket, Dél– Ame­ri­ká­ban – MAGYARUL!

A tör­té­net – egyelőre – ennyi. Hiszen – Pan­ni­kát és Judi­tot ismerve – ez még csak a kez­det. Per­sze az álmok­nak gátat szab­hat­nak az anyagi lehető­sé­gek – a duna­új­vá­ro­siak az uta­zá­su­kat saját maguk finan­szí­roz­ták és tudo­má­sunk sze­rint a For­rás együt­tes is csak nagyon kevés támo­ga­tást tudott sze­rezni a minisz­té­ri­um­tól a tánc­fesz­ti­vá­lon való szerepléshez.

Kul­tú­ránk lel­kes duna­új­vá­rosi köve­te­i­nek nem kis anyagi áldo­zata, viszont határ­ta­lan lel­ke­se­dése révén meg­va­ló­sult a csoda: újra pezseg az élet a Caracas-i Magyar Házban!

Ennek bizony­sá­gául áll­jon itt a fenti ese­mé­nyek egy fő moz­ga­tója, a caracas-i Die­goné Fedor Aliz írása, amit Gubánné Panni jut­ta­tott el hoz­zánk, és amely még rész­le­te­seb­ben idézi fel a Pan­nika által elme­sélt tör­té­ne­tet, a vene­zu­e­lai magya­rok szem­üve­gén át nézve az eseményeket:

(a beszá­moló meg­je­lent a Duna­új­vá­rosi Hír­lap­ban, de Gubánné Pan­nika jóvol­tá­ból a Mező­földi Élet olva­sói is meg­is­mer­he­tik azt – a szerk.)

Dunaújváros-Caracas oda-vissza: egy magyar-magyar sikerélmény

Egy janu­ári várat­lan tele­fon­hí­vás­sal kezdő­dött min­den. A vonal másik olda­lán egy ked­ves női hang jelentkezett….Dunaújvárosból! Bemu­tat­ko­zott és elmondta hívása miért­jét: Dr. Gubánné Pin­tér Anna­má­ria (Panni) a neve, mes­ter­sé­gére nézve népművelő-tanár. Cara­casi tele­fon­szá­munk­hoz a Kül­földi Magyar Cser­kész Szö­vet­sé­gen keresz­tül jutott, ugyanis – ahogy mondta — már több alka­lom­mal vett részt Ame­ri­ká­ban a Fillmore-i isko­la­tá­bor­ban, ahol magyart taní­tott és kéz­ügyes­ségi fog­lal­ko­zá­so­kat tar­tott a gye­re­kek­nek. Refe­ren­ci­a­ként a Szö­vet­ség jól ismert és tisz­telt cser­kesz­tiszt­jeit emlí­tette, tehát azon­nal kép­ben vol­tam hite­les­sé­gét illetően. Meg­kér­dezte, hogy el tudunk-e kép­zelni egy olyan pro­jek­tet, amely­ben ő saját költ­sé­gére Cara­casba utazna és szál­lás és ellá­tás fejé­ben fog­lal­kozna a koló­nia apraja-nagyjával, kor­hoz sza­bott kéz­ügyes­ségi fog­lal­ko­zá­so­kat tartva: csuhé babák készí­té­sétől kezdve, a mézes­ka­lács díszí­té­sén keresz­tül a kará­cso­nyi díszek gyár­tá­sáig meg­annyi ötle­tet sorolt fel. Az terv nem tűnt kivi­te­lez­he­tet­len­nek, de abban marad­tunk, hogy majd meg­be­szé­lem a koló­nia dön­tés­ké­pes tag­ja­i­val és vissza­szó­lunk. A cara­ca­siak nyom­ban szí­ve­sen vet­ték az ötle­tet és így nyá­ron már sor is kerül­he­tett a sze­mé­lyes talál­ko­zásra. A sors éppen úgy hozta, hogy azok­ban a hetek­ben több „rás­kai” (a cara­casi „Rás­kai Lea” Felnőtt Cser­kész­csa­pat tag­jai) tar­tóz­kod­tunk Magyar­or­szá­gon és így ötöd­ma­gam­mal láto­gat­hat­tam el Panni ott­ho­nába Duna­új­vá­ros­ban. Elég volt Panni sze­mébe nézni és meg­cso­dálni kézmű­ves remekmű­veit: azon­nal tud­tuk, hogy jól dön­töt­tünk, ami­kor elfo­gad­tuk aján­la­tát. Rög­tön elkezd­tük szer­vezni az eset­le­ges prog­ra­mo­kat, és arra a fel­fe­de­zésre jutot­tunk, hogy Panni cara­casi tar­tóz­ko­dása egy­ben két célt is szol­gál­hatna: a gyár­tott népmű­vé­szeti tár­gyak eladá­sá­val anyagi fede­ze­tet biz­to­sít­hat­nánk a Gyön­gyös­bok­réta Nép­tánc­együt­tes szá­mára, hogy 2010 janu­ár­já­ban minél töb­ben részt vehes­se­nek az Uruguay-i X. Dél-amerikai Magyar Nép­tánc­ta­lál­ko­zón, majd egy iga­zán szép, magyar, népies kará­cso­nyi műsort ter­vez­het­nénk a Magyar Ház­ban, a cser­ké­szek ren­de­zé­sé­ben, hiszen az már nálunk nagyon régen nem volt!

Ez az elkép­ze­lés nyom­ban új ágat haj­tott: Panni mellé elkel­lene egy zene-ének sza­kos kol­lega is, aki fel­fris­sí­tené a cara­ca­siak ugyan­csak meg­csap­pant nép­dal– és népzene-repertoárját és ismét fel­buz­dí­taná a koló­nia apraját-nagyját a magyar nép­zene és nép­dal gya­kor­la­tára. Jan­ko­vicsné Ádám Judit sze­mé­lyé­ben aligha tudott volna Panni meg­fe­lelőbb sze­mélyt aján­lani. Már nyári meg­is­mer­ke­dé­sünk­nél meg­nyerte sze­rény, de hatá­ro­zott ter­mé­sze­té­vel, gyö­nyörű hang­já­val és magasszintű hegedű­já­té­ká­val a szí­vün­ket. Judit zene­pe­da­gó­gus, ked­venc terü­lete a zene­bölcsőde  és zene­óvoda, de fog­lal­ko­zik kórus­ve­ze­tés­sel és tagja egy duna­új­vá­rosi vonós­né­gyes­nek is. Szinte sugár­zik belőle, hogy a zene szá­mára nem­csak hiva­tás, hanem hit­val­lás is. Jöj­jön tehát Judit is Caracasba!

Meg is érkez­tek mind­ket­ten sze­ren­csé­sen, Panni októ­ber, Judit egy novem­ber eleji napon. Mon­da­nom sem kell, hogy hagyo­má­nyá­hoz híven, a koló­nia nagy sze­re­tet­tel fogadta az ott­hon­ról jövő­ket, meg­nyíl­tak szá­mukra a csa­ládi ott­ho­nok,  a baráti körök, az emberi szívek.

Hamar bein­dul­tak a keddi és a szer­dai kézi­munka fog­lal­ko­zá­sok az idő­sebb gene­rá­ci­ó­val. Az ott szü­le­tett csuhé babák kezd­tek igé­nyes beth­le­he­mes jele­ne­tekké össze­állni, a szal­ma­fo­na­tok­ból kará­cso­nyi dísze­ket vará­zsol­tak Panni hihe­tet­len ügyes veze­té­sé­vel. A mézes­ka­lács­gyár­tás kez­dett ipari mére­te­ket ölteni, miután a Loránt­ffy Zsu­zsanna Pro­tes­táns Nőegy­let – immár 57-ik!!- jóté­kony­sági Őszi Vásá­rán min­den eladásra bocsá­tott mézes­ka­lács elfo­gyott!! Pén­tek dél­utá­non­ként a picik játszva meg­ta­nul­ták a kék­fes­tés és az ori­gami tit­kait, készül­tek a népi nád­hang­sze­rek, majd Judit vezette be őket a mon­dó­kák, a gyer­mek­da­lok vilá­gába. Anyu­kák­kal, apu­kák­kal együtt  mun­kál­kod­tak, éne­kel­tek és tán­col­tak a csöpp­sé­gek, öröm volt hal­lani kaca­gá­su­kat a (saj­nos csak) volt magyar óvoda ter­me­i­ben. Szerda estén­ként a Gyön­gyös­bok­réta pró­bá­kon Judit a lányok éne­két csiszolta.

Meg­kezdőd­tek a pró­bák a cser­ké­szek kará­cso­nyi műso­rára. Az alap­anya­gok és más kel­lé­kek majd­nem tel­jes­sége Panni és Judit „fene­ket­len” bőrönd­je­iből kerül­tek elő, azaz hogy Magyar­or­szág­ról hoz­ták maguk­kal: csuhé, szal­ma­fo­nat, dró­tok, pál­ci­kák, mézessütemény-fűszer, sütő­for­mák, gyer­mek­hang­sze­rek, kot­ták, szö­ve­gek, de még tű és cérna is, ha éppen az kellett!

Még akkor is akadt Magyar­or­szág­ról hozott osz­to­gat­ni­való, ami­kor Panni és Judit kézimunka-, ill. zene­fog­lal­ko­zást tar­tott Cara­cas egyik leg­szín­vo­na­la­sabb isko­lá­já­ban, a Cole­gio Emil Friedman-ban,  egy  cseh-magyar szár­ma­zású zene­pe­da­gó­gus által 1950-ben ala­pí­tott művészeti-zene-hangsúlyos isko­lá­ban. Ott is nyom­ban elnyer­ték az igaz­ga­tó­ság, a tanári kar és a gye­re­kek sze­re­te­tét és tisz­te­le­tét. Bebi­zo­nyí­tot­ták, hogy nyelv­tu­dás nél­kül is lehet a gyer­me­kek­kel a zenén és a művé­sze­ten keresz­tül kom­mu­ni­kálni!! Itt­lé­tük fel­vil­la­nyozta a koló­niát! Gomba módra sza­po­rod­tak a tevé­keny­sé­gek, prog­ra­mok, ren­dez­vé­nyek. Judit gyö­nyörűen csengő szop­ránja és hegedű­já­téka min­den  vasár­nap egy­aránt gaz­da­gí­totta a magyar kato­li­kus misé­ket és a pro­tes­táns isten­tisz­te­le­te­ket. Az öre­gott­ho­nok­ban élő magyar idő­se­ink­nek is elvit­ték a zene és az ének aján­dé­kát, fris­sen sütött mézes­ka­láccsal idézve fel szá­mukra a gyer­mek­kori ízeket.

Köz­ben, az uru­guayi fesz­ti­válra való készülő­dés lázá­ban fel­me­rült az igény egy gya­kor­lott, komoly szak­tu­dás­sal ren­del­kező nép­tán­cos sürgős jelen­lé­tére. Panni és Judit azon­nal akci­óba lépett. Egy hét múlva már men­tünk is a repülő­térre Mol­nár Erik Arnol­dért, egy neves  duna­új­vá­rosi nép­tánc­együt­tes volt tag­já­ért,  aki jelen­leg utolsó éves egye­temi hall­gató Pécsett. Készen volt tehát a duna­új­vá­rosi trió Caracas-ban! Erik már követ­kező nap be is mutat­hatta tudo­má­nyát a Szent Erzsé­bet Kato­li­kus Nőegy­let Erzsébet-napi ren­dez­vé­nyén: kalo­ta­szegi szóló legé­nyese tel­je­sen lenyű­gözte a nagy­számú közön­sé­get, a gyön­gyös­bok­ré­tá­sok pedig azon­nal tud­ták, hogy Erik­ben mes­te­rükre találtak.

A csúcs­pont viszont min­den két­ség nél­kül a kará­cso­nyi beth­le­he­mes játék volt, mely­nek sikere mind a sze­replő­ket, mind az összegyűlt nagy­számú közön­sé­get várat­la­nul érin­tette. Már csak az a tény sem min­den­na­pos, sem itt, sem más­hol, sem ma, sem régen, hogy egy közel 60 éves emig­rá­ciós közös­ség­ben három gene­rá­ció lép­jen szín­padra egy­szerre! Nagy­szülők, szülők és uno­kák töké­le­tes szink­ron­ban ját­szot­ták el sze­re­pü­ket  a Magyar Ház nagy­ter­mé­ben. A közön­ség síri csend­ben várta az előa­dás kez­de­tét (ami magá­ban véve már egy tel­je­sít­mény ebben az örökké vidám-zajos karibi tár­sa­da­lom­ban), amelyre han­gos, de meleg hangú harang­já­ték hívo­ga­tott min­den­kit. A picik angyal­kó­rusa csengő han­gon követte Judit nagy­szerű Glória-ját! És utána mintha 100-szor elpró­bál­tunk volna min­den jele­ne­tet: Gáb­riel ark­an­gyal üdvöz­lete, Mária és József pár­be­széde, a pász­to­rok mon­dó­kája, a nap­ke­leti három bölcs üze­nete, a kórus, a zenés beté­tek, a tán­co­sok,  egy­szó­val: min­den per­gett, se las­sab­ban, se gyor­sab­ban a kel­lett­nél, töké­le­tes szink­ron­ban a pál­ma­fás bet­le­hemi istálló szín­padi ambi­en­tá­ci­ó­já­val. Pedig a sze­replők közül sokan vajmi keve­set, vagy éppen sem­mit se beszél­nek már magya­rul. De tisz­tes­sé­ge­sen meg­ta­nul­ták szö­ve­gü­ket, és nagy oda­adás­sal igye­kez­tek azt leg­jobb tudá­suk sze­rint előadni.

Nem is annyira a kitörő taps, mint a koló­nia plé­bá­nosa és lel­ké­sze, ill. a cser­ké­szek kör­zeti meg­bí­zott­já­nak köszönő sza­vai döb­ben­tet­tek rá, hogy itt valami nagyot sike­rült adni ezek­nek a gye­re­kek­nek. Őszinte meg­ha­tott­ság­gal, szó sze­rint sírás­sal küsz­ködve köszön­ték meg ezt a cara­casi Magyar Ház­ban már régen, nagyon régen nem tapasz­tal­ható ese­ményt: a bet­le­hemi csoda tör­té­nete ismét magya­rul volt hall­ható gyer­me­ke­ink és fia­tal­ja­ink ajká­ból. A közön­ség­ben is sokak­nak könnybe lábadt a szeme, mikor fel­állva tapsoltak!

Ter­mé­sze­te­sen a koló­nia tag­jai és intéz­mé­nyei is min­den lehetőt meg­tet­tek, hogy a „duna­új­vá­rosi trió” jól érezze magát Cara­cas­ban. Majd­nem­hogy ver­se­nyez­tek, hogy ki, hova, mikor hív­hatja, viheti őket. Meg­is­mer­ték Cara­cas neve­ze­tes­sé­geit, bele­értve ter­mé­sze­te­sen a nor­mál turis­ták szá­mára hoz­zá­fér­he­tet­len tit­kos szép­sé­ge­ket, fel­fe­dez­ték az Avila hegy tit­kait, a venéz gaszt­ro­nó­mia reme­keit, élvez­ték a koló­nia ven­dég­sze­re­te­tét szá­mos baráti ebé­den és vacso­rán, és min­de­nek­fe­lett gyö­nyör­köd­het­tek ked­vükre a tró­pus ezer­színű, verő­fé­nyes vilá­gá­ban, a karibi ten­ger bár­so­nyo­san meleg vize­i­ben, egzo­ti­kus partjaiban.

Jog­gal kér­dez­hetné valaki, hogy miért kel­lett mind­ezt ilyen rész­le­te­sen elme­sélni, meg­írni. Nos, úgy vélem, ill. vél­jük itt Cara­cas­ban, hogy ez az epi­zód egy magyar-magyar siker­él­mény! Példa arra, hogy így is lehet, min­den állami vagy más hiva­ta­los intéz­mény köz­be­já­ru­lása, ill. segít­sége nél­kül. A kül­honi magya­rok és az ott­honi magya­rok töké­le­tes szi­ner­gi­á­val szé­pet és nagyot tudunk terem­teni mind sze­mé­lyes, mind közös­ségi vonat­ko­zás­ban. Tudunk egy­más­nak adni, önzet­le­nül, jókedv­vel, béké­ben! Magyar a magyar­nak, szimpla pol­gári mivol­tunk­ban!  Ha akar­juk, meg­ha­zud­tol­juk a „magyar átkot”, misze­rint a szét­hú­zás, az egy­más elleni acsar­ko­dás a magya­rok virtusa.

Duna­új­vá­ros és Cara­cas (Magyar­or­szág és Vene­zu­ela), milyen messze vol­tak egy­más­tól két hónap­pal ezelőtt – és milyen közel van­nak egy­más­hoz most!! Még nem is tud­hat­juk, de sejt­jük, hogy ennek az kap­cso­lat­nak foly­ta­tása lesz, egy magá­tól adódó, egy nem hiva­ta­los szer­vektől függő, csu­pán emberi aka­ra­ton múló, mind­két fél­nek szép, jó és hasz­nos kapcsolat.

Ezt gon­dol­tuk, ezt érez­tük, miköz­ben  új bará­ta­ink segít­sé­gé­vel ismét „Ének zen­dült, harang csendült”.…Caracasban!

Fedor Aliz

Caracas-Venezuela

2010

Az Utolsó vacso­rá­tól a HOOP!-ig

Duna­új­vá­ros díját nyerte el Kiss Mik­lós rác­al­mási képzőmű­vész a duna­új­vá­rosi Kor­társ Művé­szeti Inté­zet­ben 2010. októ­ber 22-éig lát­ható Együtt­ál­lás című tár­la­ton kiál­lí­tott munkáival.

Mivel fog­lal­ko­zik mos­ta­ná­ban a fia­tal művész?Aki figye­lem­mel kíséri a ma Buda­pes­ten élő rácalmási-dunaújvárosi Kiss Mik­lós képzőmű­vész pálya­fu­tá­sát, lát­hatja, hogy tágul a fia­tal művész látó­tere, miként méreti meg magát gra­fi­kus­ként, festő­ként, per­for­man­cer­ként, mélyed el a szak­ra­li­tás­ban, a rovás­írás rej­tel­me­i­ben, a tér­for­má­lás­ban és a belsőé­pí­té­szet­ben s leg­újab­ban a kör­nye­zet­ba­rát tech­no­ló­gi­á­kat alkal­mazó for­ma­ter­ve­zés­ben, a design külön­féle ága­i­ban s kacsin­gat az épí­té­szet felé. Most, hogy egy elis­me­rés­ben része­sült az Együtt­ál­lás című, a duna­új­vá­rosi képző– és iparmű­vé­szek mun­káit bemu­tató kiál­lí­tás meg­nyi­tó­ján, szep­tem­ber 10-én, néz­zük meg, mivel fog­lal­ko­zik mos­ta­ná­ban és mivel érde­melte ki a díjat!

Még tavaly kezdő­dött Kiss Mik­lós HOOP fan­tá­zi­a­nevű for­ma­ter­ve­zett bútor­já­nak kar­ri­erje, amely­nek alap­anyaga újra­hasz­no­sí­tott gumi­ab­roncs. A HOOP autógumi-abroncsok újra­hasz­no­sí­tá­sá­val előál­lí­tott pro­mó­ciós és design ter­mék, amely ülő­bú­tor­ként tár­sa­sági össze­jö­ve­te­lek­hez, fesz­ti­vá­lok­hoz, bulik­hoz, anya­gá­tól függően, kül– és bel­téri alkal­ma­zásra. A HOOP külön­böző for­mákba és mére­tekbe ren­dez­hető, üveg­lap­pal asz­tallá is ala­kít­ható.
2009-ben a Magyar For­ma­ter­ve­zési Tanács meg­hívta a Magyar For­ma­ter­ve­zési Díj kiál­lí­tá­sára, 2010-ben pedig a GreenExpo-n saját stand­ján mutatta be. A HOOP-ot szimpla, dupla magas kivi­tel­ben állí­totta ki a duna­új­vá­rosi tár­la­ton, sőt, mel­lé­kelt fotón­kon is sze­re­pel a mű: a művész azon ül.

Kiss Mik­lós Duna­új­vá­ros Megyei Jogú Város Önkor­mány­za­tá­nak díját érde­melte ki a Duna­új­vá­ros és a Duna­új­vá­ros meta­mor­fó­zisa című alko­tá­sok­kal. Ez utóbbi egy vászonra prin­telt alko­tás, a Duna­új­vá­ros című mű pedig vászonra, akril­lal fes­tett több rétegű fest­mény. Érde­kes­sége egy – Mik­lós­tól nem ide­gen, már meg­szo­kott – játé­kos ötlet: a hely, ahol a mai Duna­új­vá­ros áll, a külön­böző korok­ban külön­böző néven volt ismert, s Mik­lós pont ezt emeli ki, ezút­tal a tipo­grá­fia esz­kö­zeit is hasz­nálva. A fest­mé­nyen meg­je­lenő Inter­cisa fel­irat Tra­jan betű­tí­pus­sal készült, a Pen­tele fel­irat­hoz Közép­kori script, a Dunapen­tele név­hez Tót­fa­lusi antikva, a Sztá­lin­vá­ros­hoz Kora­beli blokk­betű, a Duna­új­vá­ros fel­irat­hoz Dax betű­tí­pust hasz­nál. Mind­két mű rész­lete lát­ható fotón­kon az alkotó mögött, a falon.

Több nagy meg­ren­de­lé­sen dol­go­zik jelen­leg is, töb­bek között Feri­hegy II. A és B ter­mi­nál eliga­zító táb­lá­i­nak ter­ve­zé­sét is elnyerte a ten­de­ren. Mos­ta­ná­ban épí­té­szeti fel­ada­tok, külön­le­ges meg­ol­dá­sok izgat­ják a fan­tá­zi­á­ját, nem is ok nél­kül. Rövi­de­sen hal­lunk róla egy ilyen jel­legű mun­kája kapcsán.

Az első duna­új­vá­rosi rovás­írá­sos hely­ség­név­tábla fel­ava­tá­sára került sor augusz­tus 20-án, szom­ba­ton dél­előtt, a Job­bik szer­ve­zé­sé­ben. Ugyan­ezen a napon Han­to­son (és Ercsi­ben, Nagy­ló­kon, Szé­kes­fe­hér­vá­rott, Sopo­nyán és Pol­gár­di­ban is) sor került ilyen tábla felavatására.

A Buda­pest irá­nyá­ból a 6-os úton az Óvá­ros felé a városba érkezők a volt szov­jet lak­ta­nyá­nál immár nem­csak latin-, hanem egy székely-magyar rovás­írá­sos táb­lá­ról is jel­zést kap­nak: elér­ték a tele­pü­lés hatá­rát, a többi rovás­írá­sos táb­lát pedig a jövő héten helye­zik ki a város vala­mennyi bejá­ra­tá­hoz. A Job­bik révén így Duna­új­vá­ros is csat­la­ko­zott Rovás Ala­pít­vány egy évvel ezelőtt indult moz­gal­má­hoz, amely rovás­írá­sos hely­ség­név­táb­lák állí­tá­sát tűzte célul ország­szerte. A ren­dez­vé­nyen több hagyo­mányőrző civil szer­ve­zet, a 64 Vár­me­gye Ifjú­sági Moz­ga­lom, a gár­dis­ták, a Job­bik duna­új­vá­rosi, pusz­ta­sza­bol­csi és más kör­nyék­beli szer­ve­ze­te­i­nek, illetve ifjú­sági tago­za­tá­nak akti­vis­tái és néhány érdeklődő vett részt. Egy rendő­rautó is jelen volt, a benne ülők az egyik bekötőút­ról figyel­ték a béké­sen zajló eseményeket.

Pin­tér Tamás, a Job­bik  duna­új­vá­rosi önkor­mány­zati kép­vi­selője mel­lett Árgye­lán János megyei elnök és Sze­gedi Csa­nád EP kép­vi­selő is részt vett a székely-magyar rovás­írá­sos hely­ség­név­tábla ava­tá­sán. A lovas hagyo­mányőrzők és a gár­dis­ták veze­té­sé­vel, kari­kás ostor cser­reg­te­tés mel­lett (néhány riasztó bekap­csolt a dur­ro­gásra) a csa­ládi házas öve­zet­ben tett  rövid fel­vo­nu­lás után a táb­lá­nál gyü­le­kez­tek, majd az ünnepi beszé­dek után Sze­gedi Csa­nád és Pin­tér Tamás lelep­lezte a latin betűs hely­ség­név­tábla köze­lé­ben fel­ál­lí­tott, szab­vá­nyos, de rovás­írás­sal készült köz­úti táblát.

Pin­tér Tamás sze­rint ha nem is egy hajó­ban, de egy nagy közös flot­tá­ban, ugyan­azo­kon a vize­ken hala­dunk, egy­azon cél felé. A székely-magyar rovás­je­lek nem csu­pán egy abc, hanem egy rend­szer, amely a magyar szel­lemi örök­ség további része­i­vel is kap­cso­lat­ban van, új isme­re­tek meg­szer­zé­sét, nyel­vün­kön keresz­tül a magya­rul tör­ténő gon­dol­ko­dást teszi lehetővé. A székely-magyar rovás­írás meg­is­me­rése és hasz­ná­lata nem­csak hagyo­mány­ápo­lás, hanem a nem­zet össze­tar­to­zá­sá­nak meg­je­le­ní­tése is, tám­pont a magyar­ság meg­úju­lá­sá­hoz. Meg kell tanulni, hasz­nálni kell a rovás­írást, mert az út a magyar rovásmű­velt­sé­gen keresz­tül vezet. A rovás­írá­sos hely­ség­név­táb­lák duna­új­vá­rosi fel­ál­lí­tá­sá­hoz Cserna Gábor fide­szes pol­gár­mes­ter mint tör­té­ne­lem tanár is öröm­mel járult hozzá.

Árgye­lán János arról beszélt, hogy táma­dá­sok érik a Job­bi­kot e kez­de­mé­nye­zése miatt, és bár nem is vár­tak mást az ult­ra­li­be­rá­li­sok­tól és szélső­ba­lo­sok­tól, de azt elvár­ták volna, hogy leg­alább néz­ze­nek utána, mennyire szer­ves része a rovás­írás a magyar kul­tú­rá­nak. „Az olyan nekünk, mint az ame­ri­ka­ik­nak a Füg­get­len­ségi Nyi­lat­ko­zat, mint az egyip­to­mi­ak­nak a hie­rog­li­fák, mint az ango­lok­nak Stone­henge. Mi tud­juk, a rovás­írás mit kép­vi­sel és azt sze­ret­nénk, hogy legyen része min­den­nap­ja­ink­nak! Ünne­pel­jük az újon­nan fel­ava­tott táb­lát, Duna­új­vá­rost, a helyi szer­ve­ze­tet, amely Pin­tér Tamás segít­sé­gé­vel, össze­fo­gás révén fel­vál­lalta a magyar kul­túra kép­vi­se­le­tét, a nem­zeti érdek meg­nyil­vá­nu­lá­sát.” – mondta.

Sze­gedi Csa­nád öröm­mel köszön­tötte a részt­vevő­ket az immár soka­dik rovás­írá­sos hely­ség­név­tábla fel­ava­tá­sán. Mint mondta, mis­kolci lévén pon­to­san tudja, milyen az, ami­kor meg­bé­lye­gez­nek egy várost, hogy az “vörös”, holott az ottani nem­zeti érzelmű embe­rek a leg­jobb haza­fiak. Örö­mét fejezte ki, hogy ahogy Sztá­lin­vá­ros­ból Duna­új­vá­ros lett, úgy csat­la­ko­zott a közös­ség a nem­zeti elkö­te­le­zett­ségű váro­sok tábo­rába, pedig itt már azzal is gúnyo­lód­tak, hogy cirill betűk­kel kel­lene kiírni a város nevét.

Sipos László, a Rovás Ala­pít­vány kép­vi­se­le­té­ben arról beszélt, hogy a székely-magyar rovás­írás össze­fogja a Kárpát-medencei magyar­sá­got, a hunoktól-szkítáktól Árpád népén át máig össze­köt ben­nün­ket, ami pedig nem ebből a tudás­ból ered, az szét­vá­lasztja a nem­ze­tet. A rovás­írás a közös több­szö­rös, amely össze­köt. (A Rovás Ala­pít­vány­ról a www.rovas.info hon­la­pon olvas­hat többet.)

A rovás­írá­sos hely­ség­név­tábla állí­tás az ősök emlé­ké­nek tisz­te­le­tére és a jövő meg­be­csü­lé­sére tett gesz­tus. A ren­dez­vény a Szé­kely Him­nusz elének­lé­sé­vel ért véget.

Fejér megyé­ben mind több tele­pü­lé­sen avat­nak rovás­írá­sos hely­ség­név­táb­lát. Június 4-én Kajá­szón, augusz­tus 20-án dél­előtt Ercsi­ben, Duna­új­vá­ros­ban, Nagy­ló­kon, Han­to­son és Szé­kes­fe­hér­vá­ron avat­tak egy-egy táb­lát, dél­után Pol­gárdi és Sopo­nya is csat­la­ko­zott a moz­ga­lom­hoz — tud­tuk meg Árgye­lán Jánostól.

Pin­tér Tamás arra adott magya­rá­za­tot, miért nem fából fara­gott tábla készült, mint ami­lye­nek a Duna túl­ol­da­lán áll­nak pl. Tass, Szalk­szent­már­ton hatá­rá­ban. A cél a figye­lem­fel­kel­tés volt, mondta, azért válasz­tot­ták a hagyo­má­nyos köz­úti tábla for­mát, de a későb­bi­ek­ben sze­ret­né­nek — szé­kely kapu­val együtt — fel­ál­lí­tani fából fara­gott hely­ség­név­táb­lá­kat Duna­új­vá­ros bejáratainál.

Érde­kes ada­lék, hogy a köz­út­ke­zelő — az érvény­ben lévő előí­rá­sok sze­rint — rek­lám­táb­lá­nak minő­síti és az azokra vonat­kozó sza­bá­lyok­nak meg­fe­le­lés ese­tén enge­dé­lyezi a táb­lá­kat, mivel azok nem illeszt­hetők a KRESZ-táblák körébe, har­ma­dik kate­gó­ria pedig nincs.

Idő­szaki kiál­lí­tás nyílt a fenti cím­mel a duna­új­vá­rosi Inter­cisa Múze­um­ban, októ­ber 1-jén, amit Somo­gyi Balázs, Per­káta pol­gár­mes­tere nyi­tott meg.
Matussné dr. Lend­vai Márta igaz­ga­tó­tól tud­juk, hogy az Inter­cisa Múzeum tör­té­neti gyűj­te­mé­nyébe 1974-ben (vásár­lás útján) 220 tétel került be a per­ká­tai gróf Győry csa­lád könyv­tá­rá­ból. E köny­vek, folyó­ira­tok, kot­ták zömé­ben a XVIII-XIX. szá­zad­ból származnak.

A múzeum papír­res­ta­u­rá­to­rai a Nem­zeti Kul­tu­rá­lis Alap pályá­za­tán nyert pénz­ből 2009-ben 19 db, idén pedig 8 db könyv res­ta­u­rá­lá­sát végez­ték el.

A múzeum kiál­lí­tási kon­cep­ci­ó­já­nak egyik fon­tos törek­vése a rak­tá­rak­ban őrzött, még ki nem állí­tott anyag nagy­kö­zön­ség elé tárása. A grófi könyv­tár­ból szár­mazó gyűjtemény-együttes bemu­ta­tása rész­ben ezt a cél­kitű­zést, rész­ben az intéz­mény szín­vo­na­las res­ta­u­rá­tori tevé­keny­sé­gé­nek a meg­is­mer­te­té­sét szolgálja.

A kiál­lí­tás­hoz a Győry csa­lád­dal kap­cso­la­tos anya­got köl­csö­nöz­tek a Magyar Orszá­gos Levél­tár­ból, az Orszá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ból, a Fejér Megyei Levél­tár­ból, az Iparmű­vé­szeti Múze­um­ból és magánszemélyektől.

A tár­lat önálló feje­ze­te­ként bemu­tat­ják a köny­vek res­ta­u­rá­lá­sá­nak folya­ma­tát, amely­hez kap­cso­ló­dóan kézmű­ves fog­lal­ko­zá­so­kat szer­vez­nek a múzeum mun­ka­tár­sai isko­lás cso­por­tok­nak. Eze­ken a papír­már­vá­nyo­zás és a könyv­kö­té­szet rej­tel­me­ibe veze­tik be az érdeklődő diá­ko­kat.   

Somo­gyi Balázs, Per­káta pol­gár­mes­tere a per­ká­ta­iak nevé­ben mon­dott köszö­ne­tet a kiál­lí­tás lét­re­jöt­tét segítők­nek, majd a Győry csa­lád­nak a nagy­köz­ség éle­té­ben egy­kor és ma betöl­tött, fon­tos sze­re­péről szólt. Mint mondta, a per­ká­ta­iak szá­mára a Győry-család mun­kás­sága az elmúlt szá­za­dok­ban és nap­ja­ink­ban is meghatározó.

- Az egész köz­ség élete tőlük füg­gött. Min­den­nap­ja­inkra, Per­káta épí­tett múlt­jára, de még a tele­pü­lés utca­szer­ke­ze­tére is hatás­sal vol­tak – mondta.

- Per­káta leg­fon­to­sabb műem­lé­kei: a Győry-család kas­té­lya és a köze­lé­ben talál­ható temp­lom meg­je­lölte az utcák elhe­lyez­ke­dé­sét. A falu­köz­pont­ban talál­ható épü­le­tek­kel, a volt ura­dalmi mag­tár­ral és istál­ló­val ural­ják Per­káta főte­rét és ma is leg­fon­to­sabb épí­tett örök­sé­gün­ket képe­zik. A per­ká­ta­i­ak­hoz gróf Győry Teréz áll leg­kö­ze­lebb, egy­részt idő­ben, hiszen majd­nem a II. világ­há­bo­rúig (1936-ig) élt, más­részt a per­ká­tai hagyo­má­nyok­ban tovább él. Még néhá­nyan köz­tünk van­nak azok közül, akik — vagy a csa­lád­juk — a gró­fok­nál szol­gál­tak. Ők a mai napig meg­em­lé­kez­nek erről, töb­bek pedig, akik már más­hol lak­nak, szí­ve­sen láto­gat­nak vissza a Győry-családdal kap­cso­la­tos ren­dez­vé­nyekre Per­ká­tára – mondta, és emlé­kez­te­tett, milyen pél­da­ér­tékű össze­fo­gás tapasz­tal­ható a per­ká­ta­iak részéről a csa­lád­hoz kötődő, ma is álló, az ott élők szí­vé­nek ked­ves épít­mé­nyek: a Gal­gó­czy kápolna, a Szent­há­rom­ság szo­bor, a harang­to­rony és több kereszt fel­újí­tá­sá­ban. Nem­rég a Per­ká­tá­ról elszár­ma­zot­tak egy ala­pít­ványt hoz­tak létre, amely­nek célja a kas­tély fel­újí­tá­sá­hoz szük­sé­ges anyagi for­rá­sok gyűjtése.

- Per­káta éle­té­ben nagy jelentő­ségű, hogy a Páli Szent Vin­céről neve­zett Irgal­mas Nővé­rek Rend­jét a Győryek 1878-ban ide­te­le­pí­tet­ték, bir­to­kot ado­má­nyoz­tak és zár­dát épí­tet­tek a szá­mukra, amely okta­tási fel­ada­to­kat látott el Per­ká­tán. Az óvo­dai neve­lés mel­lett lány­is­ko­lát is fenn­tar­tot­tak. A zárda a mai napig léte­zik, óvoda és szo­ci­á­lis intéz­mény műkö­dik benne, pont az a két segítő tevé­keny­ség, amely szol­gá­la­tot a nővé­rek végez­tek közel 120 éven keresz­tül a falu­ban. A nővé­rek a ren­dek 1950-es fel­osz­la­tá­sáig hiva­ta­lo­san szol­gál­ták Per­ká­tát. Az utolsó, még élő per­ká­tai nővér, Jozefa nővér a kilenc­ve­nes éve­kig Per­ká­tán maradt, és csak akkor vonult be a Ménesi úti köz­pontba. A rend­nek a mai napig élő a kap­cso­lata Per­ká­tá­val, amit az is bizo­nyít, hogy szep­tem­ber 9-én, ünne­pé­lyes szent­mi­sén újra meg­áld­ják és a temp­lom­ban helye­zik el az eddig több darab­ban levő zár­dai oltárt. (A zárda oltá­rá­nak hát­fala a temp­lom ora­tó­ri­u­má­ban volt eddig, az oltár­rész szol­gál jelen­leg a temp­lom szem­be­mi­séző oltá­ra­ként, az oltár Mária-szobrát pedig tavaly adták vissza a nővé­rek, akik a Ménesi úti rend­ház­ban őriz­ték.) Ebben a mun­ká­ban is köszön­jük a megyei múzeum mun­ka­tár­sa­i­nak mun­ká­ját, akik ennek a res­ta­u­rá­lá­sá­ban is segí­tet­tek – mondta vége­ze­tül Per­káta polgármestere.

A kiál­lí­tás 2010. októ­ber 1-től novem­ber 26-ig, keddtől pén­te­kig 10–16 óráig és a hónap első vasár­nap­ján 14–18 óráig látogatható.

A Győry csa­lád­ról röviden:

Mária Teré­zia 1775. június 25-én ado­má­nyozta a per­ká­tai ura­dal­mat báró Rad­vá­nyi Győry Ferenc­nek (1723–1790). Őt és utó­dait II. József magyar grófi rangra emelte. A per­ká­tai ura­da­lom sorsa fenn­ál­lá­sáig e csa­lád­dal és leány­ági örö­kö­se­i­vel fonó­dott össze.

Győry Ferenc Tolna vár­me­gye aljegyző­je­ként kezdte pálya­fu­tá­sát, majd a kirá­lyi udvari tanács­nál fogal­mazó, a hely­tar­tó­ta­nács titok­noka, később taná­csosa lett. Az állam­igaz­ga­tás­ban egyre fon­to­sabb pozí­ci­ó­kat töl­tött be. Művelt­sé­gét, alko­tói énjét pél­dázza, hogy köz­életi tevé­keny­sége, élet­útja során jelentős, jog­böl­cse­let­tel és lóte­nyész­tés­sel fog­lal­kozó kéz­ira­tot hagyott a családjára.

Tőle fia, a szín­ház­ked­ve­lé­séről híres Győry Ferenc (1774–1839) vette át a per­ká­tai gaz­da­ság irá­nyí­tá­sát. Ő Tolna, majd Bács-Bodrog megye főis­páni tisz­tét töl­tötte be.

Fiá­nak, Lász­ló­nak (1807–1882) a nevé­hez fűző­dik a Per­ká­tán 1878-ban, Pau­lai Szent Vin­céről neve­zett irgal­mas nővé­rek zár­dá­já­nak illetve az álta­luk veze­tett leány­is­ko­lá­nak és óvo­dá­nak az alapítása.

Lánya, Teré­zia (1843–1936) nem ment férj­hez, Per­ká­tán maradt és az ura­da­lom ráeső részé­nek irá­nyí­tá­sá­val fog­lal­ko­zott. Halála után bir­tok­ré­sze a nővére uno­ká­jára szállt át, aki az 1945. évi föld­re­form­ren­de­le­tig bir­to­kolta azt.

A Magyar Con­ti­nen­tal Szín­ház július 19-én, a duna­új­vá­rosi Város­háza “C” szárny szín­ház­ter­mé­ben ren­de­zett ingye­nes előa­dá­sán mint­egy két­szá­zan vet­tek részt. Az „Éle­tünk lap­jai” című előa­dás a duna­új­vá­rosi keresz­tény közös­sé­gek és a támo­ga­tók jóvol­tá­ból szü­le­tett. (tovább…)

A Magya­rok Szö­vet­sége által meg­hir­de­tett nép­me­se­mondó, nép­dal­éne­kes, hang­sze­res nép­ze­nei előadó és nép­tán­cos tehet­ség­ku­tató ver­seny Duna­új­vá­rosi és Sár­bo­gárdi járási terü­leti elő­döntő­jét 2010 május 15-én ren­dez­ték a duna­új­vá­rosi Bar­tók Kama­ra­szín­ház és Művé­sze­tek Háza kama­ra­ter­mé­ben. A zsú­fo­lá­sig meg­telt néző­té­ren helyet fog­la­lók kiváló pro­duk­ci­ó­kat láthattak-hallhattak. (tovább…)

A bosz­niai pira­mis­he­gyek rovás­je­lei cím­mel Sza­kács Gábor tart előa­dást Duna­új­vá­ros­ban, az evan­gé­li­kus temp­lom­ban 2010. ápri­lis 22-én 18 órá­tól, a Tudás­tár soro­zat követ­kező állo­má­sa­ként, a Magya­rok Szö­vet­sége Duna­új­vá­rosi Járási Cso­port­já­nak a szer­ve­zé­sé­ben. (tovább…)

Táp­lál­ko­zás és élet­mód a ter­mé­szet­gyó­gyász sze­mé­vel cím­mel Sós­pa­taki Ferenc tar­tott rend­kí­vül élve­ze­tes és hasz­nos előa­dást a duna­új­vá­rosi evan­gé­li­kus temp­lom­ban, 2010. ápri­lis 15-én, csü­tör­tö­kön a Magya­rok Szö­vet­sége Duna­új­vá­rosi Járási cso­portja szer­ve­zé­sé­ben. A Tudás­tár előa­dás­so­ro­zat része­ként elhang­zott előa­dás­ról beszá­mo­lót olvas­hat­nak majd a Mező­földi Élet 2010. májusi lap­szá­má­ban, illetve itt, hon­la­pun­kon — rövidesen.

Érde­kes és min­den bizonnyal sokak kíván­csi­sá­gát fel­keltő kiál­lí­tás nyílt 2010.  már­cius 19-én a duna­új­vá­rosi Inter­cisa Múze­um­ban a közép­kori magyar várak­ról, illetve azok marad­vá­nya­i­ról készült tér­ha­tású, három­di­men­ziós fény­ké­pek­ből és légi fotókból.

A képe­ket a kiál­lí­tás meg­nyi­tó­jára összegyűlt szép számú közön­ség­nek a készítők: Víg­vári Tamás (3D) és László János (légi fel­vé­te­lek) aján­lot­ták a figyelmébe.

A pén­tek kora dél­utáni idő­pont, vala­mint a várva várt — és végre meg­ér­ke­zett — tava­szias idő­já­rás elle­nére meg­lepően sokan zsú­fo­lód­tunk be az Inter­cisa Múzeum máso­dik eme­leti kiál­lító ter­mébe, ahol a fala­kat három­di­men­ziós fotók és repülő­gépről vagy heli­kop­terből készült légi fel­vé­te­lek borí­tot­ták be, s a terem­ben egy vár makett­jét is kiál­lí­tot­ták. Matussné Lend­vai Márta, a múzeum igaz­ga­tója üdvö­zölte a jelen­lévő­ket, majd a Hol­ló­ének együt­tes előa­dá­sá­ban közép­kori hang­sze­re­ken meg­szó­lal­ta­tott kora­beli, vér­pezs­dítő dal­la­mo­kat és tán­co­kat élvez­he­tett a közönség.

A kék és piros „len­cséjű” 3D szem­üve­gen át nézve a tér­ha­tású képe­ket az ember­nek az az érzése támad, mintha a való­ság­ban is ott len­né­nek a kiugró vár­fo­kok, akár meg is lehetne azo­kat fogni, és nem csak úgy lát­szana, mintha tény­leg ki is emel­ked­né­nek a fotópa­pír sík­já­ból, azaz nem csu­pán vir­tu­á­lis lenne az élmény. Per­sze, tud­juk, hogy a külön­le­ges hatást egy külön­le­ges eljá­rás­nak köszön­het­jük, ame­lyet Víg­vári Tamás is alkal­maz képein, és amely révén szinte meg­ele­ve­ned­nek a fény­ké­pe­zett látnivalók.

Nem kisebb élmény a levegőég­ből, felülről szem­lélni régi időink tanúit, bekuk­kan­tani a vár­tor­nyokba úgy, ahogy a leg­töb­bünk­nek egyéb­ként nem lenne rá módja. László János légi fel­vé­te­lei sok érde­kes rész­le­tet enged­nek lát­tatni az épü­le­tek­ből és a romok­ból, legye­nek bár régi vára­ink marad­vá­nyai föld feletti kőhal­mok csu­pán, vagy már a föld alá került, de a levegőből még emberi kéz alko­tá­sá­nak lát­szó építmények.

Remél­hető­leg e kiál­lí­tás képei sokak­ban fel­éb­resz­tik a vágyat, hogy fel­ke­re­ked­je­nek, és sze­mé­lye­sen is meg­néz­zék, bejár­ják a mai és a közép­kori Magyar­or­szág terü­le­tén lévő, sze­ren­csénkre még épség­ben meg­ma­radt vára­in­kat, illetve a nem annyira sze­ren­csés­nek mond­ható módon, ma már csak rom­ja­i­ban lát­ható egy­kori kas­té­lyo­kat, erő­dö­ket. Sokat tanul­ha­tunk a kiál­lí­tás meg­te­kin­tése, bön­gé­szése (és a kirán­du­lá­sok) során és töm­het­jük be a saját és gyer­me­ke­ink tör­té­nelmi isme­re­tein tátongó héza­go­kat. A jel­szó tehát: 3D szem­üve­get fel!

Az kiál­lí­tás ápri­lis 30-áig láto­gat­ható a múzeum nyit­va­tar­tási idejében.

Hall­gassa meg a meg­nyi­tón készült tíz per­ces hang­fel­vé­te­lün­ket melyen a Hol­ló­ének együt­tes előa­dása is hallható.

A Duna­új­vá­rosi Főis­kola Alma Mater Köre 2010. ápri­lis 24-én, szom­ba­ton jubi­le­umi Alma Mater Talál­ko­zót és Sza­kes­télyt szer­vez, melyre vár­ják a 10, 20, 30 és 40 évvel ezelőtt vég­zet­tek jelent­ke­zé­sét! (tovább…)

A Kul­cson élő Páhi Péter: Új have­rok című szó­ló­ki­ál­lí­tá­sát Rei­ner Gyula kera­mi­kusmű­vész nyitja meg ma 18 óra­kor a duna­új­vá­rosi Kor­társ Művé­szeti Inté­zet­ben. (tovább…)

Az idén a duna­új­vá­rosi Duna­ferr Ifjú­sági Szer­ve­zet Kere­csen Íjász Klub szer­vezte feb­ruár 20-án, a Duna­új­vá­rosi Főis­kola Sport– és Ren­dez­vény Köz­pont­já­ban, Álmos nap­ján a Magyar Hagyo­má­nyos Íjász Tábla ver­senyt, ami mint azt Laka­tos Ist­ván­tól meg­tud­tuk — a magyar tör­té­ne­lem fon­tos ese­mé­nyeit szimbolizálja.

Az ország min­den tájá­ról, sőt még a Fel­vi­dékről (Rév­ko­má­rom­ból) és a Vaj­da­ság­ból (Zen­tá­ról) is érkez­tek íjá­szok, több mint száz induló volt, köz­tük duna­új­vá­rosi és kulcsi íjász egye­sü­le­tek tagjai.

A meg­mé­ret­te­tés három­for­du­lós volt: az alap­ver­seny­ben min­denki 3, a közép­döntő­ben 2, a döntő­ben pedig 1 vessző­vel lőtt a kihe­lye­zett célokra. A ver­senyzők pusz­tai nomád (azaz hagyo­má­nyos tör­té­nelmi) íjak­kal és favesszők­kel indul­hat­tak, női, férfi, ifi és mini kate­gó­ri­ák­ban, több­nyire korhű öltö­ze­tet visel­tek. Ezen a ver­se­nyen nem hagyo­má­nyos távok van­nak, hanem azok magyar tör­té­nelmi évfor­du­ló­kat idéz­nek (8,96méter, 12,41 méter, 14,56 méter, 15,52 méter, 17,11 méter, 18,48 méter, 19,56 méter).

Nagy Abo­nyi Péter és három társa Zen­tá­ról érke­zett a via­dalra, a Szt. Lon­gi­nus Közép­kori Hagyo­mányőrző Egye­sü­let íjász szek­ci­ó­já­nak kép­vi­se­le­té­ben. Mint elmondta, az ország egyet­len tra­di­ci­o­ná­lis íjász egye­sü­le­te­ként csak maguk­kal tud­nak ver­se­nyezni, ami 42 fő (7–60 éve­sig) ese­té­ben nem is elkép­zel­he­tet­len, ezért a magyar­or­szági ver­se­nye­ken is részt vesz­nek (Sik­lós, Sós­kút). Bár még csak egy­éves múltra tekint­het­nek vissza mint egye­sü­leti szek­ció, magyar­or­szági viszony­lat­ban is meg­áll­ják a helyüket.

Koc­zka Kata, 2010.

A kulcsi Carpe diem Ala­pít­vány a duna­új­vá­rosi közép­is­ko­lák szá­mára „Őszinte érzé­sek napja” ren­dez­vény­so­ro­za­tot szer­ve­zett Valen­tin heté­ben, élő­ze­né­vel, kézmű­ves apró­aján­dé­kok érté­ke­sí­té­sé­vel. A prog­ra­mot a diá­kok jó szív­vel és öröm­mel fogad­ták. (tovább…)

Meg­je­lent a duna­új­vá­rosi Bar­tók Kama­ra­szín­ház és Művé­sze­tek Háza 2010. már­ci­usi műsora az előa­dá­sok ismer­tető­jé­vel és a sze­rep­osz­tás­sal. Már most válassza ki itt, mit néz meg már­ci­us­ban! (tovább…)

Első alka­lom­mal adott ott­hont a Duna­új­vá­rosi Esküvő Kiál­lí­tás és Vásár ren­dez­vény­nek a Duna-Fitt Sport­cent­rum január 9–10-én. (tovább…)

Sze­mé­lyi­ség– és kre­a­ti­vi­tás­fej­lesztő stú­dió ala­kult Duna­új­vá­ros­ban, Játék­szín­ház néven, azzal a cél­lal, hogy isko­lán kívüli, hasz­nos dél­utáni elfog­lalt­sá­got biz­to­sít­son a gye­re­kek­nek. A gya­kor­la­tok „mel­lék­ha­tása”, hogy a gye­re­kek képessé vál­nak a nyil­vá­nos sze­rep­lésre, önma­guk hite­les kép­vi­se­le­tére. (tovább…)

Az Inter­cisa Múze­um­ban novem­ber 1-ig lát­ható a római kori Adonyt, Vetus Sali­nát bemu­tató idő­sza­kos kiál­lí­tás, ahol a római kori kato­nai tábort, a hozzá tar­tozó pol­gári tele­pü­lést, és az 1975-ben fel­tárt, jelen­leg a Szent Ist­ván Király Múze­um­ban talál­ható Dolichenus-szentély lele­teit ismer­he­tik meg a láto­ga­tók. (tovább…)

Az eddigi pén­z­el­vo­ná­sok és az újon­nan beve­ze­tett finan­szí­ro­zási tech­nika miatt immár min­den kór­ház csőd­hely­zetbe került, ennek komoly jelei mutat­koz­nak a duna­új­vá­rosi Szent Pan­ta­leon Kór­ház­ban is. (tovább…)

Huszonöt ágyas stroke rész­le­get hoz­nak létre a Szent Pan­ta­leon Kór­ház­ban 2010 janu­ár­já­tól. Az új rész­leg a komp­lex ellá­tást és reha­bi­li­tá­ciót, vala­mint az egy­sé­ges terá­pia meg­va­ló­su­lá­sát szol­gálja. Rend­kí­vül nagy igényt tel­je­sí­te­nek ezzel, mivel a neu­ro­ló­giai bete­gek közel egy­har­mada friss stroke beteg. (tovább…)

Az idő­já­rás meg­ke­gyel­me­zett a duna­új­vá­rosi Római kőtár és rom­kert terü­le­tén június 20-án ren­de­zett csa­ládi prog­ram­nak, ahol a közön­ség és a sze­replők is kitar­tot­tak, és lezaj­lott a fegy­ver­mustra, toborzó és kikép­zés. (tovább…)