(Az alábbi cik­ket az intéz­mény kéré­sére jelen­tet­jük meg, szer­kesz­tett for­má­ban — a főszerk.)

 

TÁMOP 3.4.3 –08/2 Isko­lai tehet­ség­gon­do­zás projekt 

Az isko­lai tehet­ség­gon­do­zás fel­té­tel­rend­sze­ré­nek fej­lesz­tése a Fejér megyei TISZK két intézményében

Bánki Donát Gim­ná­zium és Szak­kö­zép­is­kola, Duna­új­vá­ros (pro­jekt­ve­zető: Sógor Csilla)

Sza­bolcs Vezér Gim­ná­zium és Szak­kö­zép­is­kola, Pusz­ta­sza­bolcs (szak­mai vezető: Tán­czos Krisz­tina). 2010 augusz­tu­sá­tól 2011. novem­be­rig a két iskola együttmű­kö­dött a tehet­ség­gon­do­zás jegyé­ben. Ennek kere­té­ben több alka­lom­mal talál­koz­tak a diá­kok és a taná­rok: tovább­kép­zé­sek­kor, tehet­ség­na­po­kon, szín­ját­szó fesz­ti­vá­lo­kon, rend­ha­gyó iro­da­lom­órá­kon, kutató diá­kok pre­zen­tá­ci­ó­i­nak bemutatásakor.

A nyi­tó­ren­dez­vényt a Bánki Gim­ná­zi­um­ban, a zárót a pusz­ta­sza­bol­csi gim­ná­zi­um­ban tar­tot­ták, mint­egy 200–200 diák rész­vé­te­lé­vel. E nagy­sza­bású talál­ko­zó­kon bemu­tat­koz­tak egy­más előtt a diá­kok: diák­szín­padi előa­dá­sok­kal, tánc– és ének­pro­duk­ci­ók­kal, illetve kre­a­tív közös­ségi játé­kok során ismer­ked­het­tek egy­más­sal, s a két intéz­mény jellegzetességeivel.

 

A tehet­ség­gon­do­zás a Sza­bolcs Vezér Gim­ná­zi­um­ban a követ­kező ered­mé­nye­ket hozta:

- 4 orszá­gos ver­se­nyen a fődí­jat, azaz a leg­ered­mé­nye­sebb iskola díját sike­rült megszerezni

-  humán, reál , gaz­da­sági és művé­szeti tár­gyak­ból megyei és orszá­gos versenyeredmények

- a Kutató Diá­kok Orszá­gos Ver­se­nyén – esszép­á­lyá­za­ton és kon­fe­ren­ci­á­kon – orszá­gos 12. helyen végez­tek a közép­is­ko­lák rangsorában

- 20 diá­kot és 6 tanárt regiszt­rál­tak a Kutató Diákok-Tanárok Moz­gal­mába, illetve a Géni­usz Tehet­ség­gon­dozó Portálra

- tehet­ség­gon­dozó ver­se­nye­ket: megyei sza­va­ló­ver­senyt, tanul­má­nyi ver­se­nye­ket, szín­ját­szó fesz­ti­vált rendeztek

- taná­raik részt vet­tek több tehet­ség­gon­dozó továbbképzésen

- egyéni és cso­por­tos fej­lesz­tési ter­ve­ket dol­goz­tak ki taná­raik: Pato­nai Erika a nyelv­ta­nu­lás­ról, Törökné Király Kor­né­lia a mate­ma­tika ver­se­nyekről, Török Mária és Neikl-Ladány Ágnes a Diák Rt. mun­ká­já­ról, Tán­czos Krisz­tina a diák­szín­padi mun­ká­ról és az iro­dalmi alkotópályázatokról.

- az iskola diák­jai részt vehet­tek tehet­ség­fej­lesztő prog­ra­mo­kon, kirán­du­lá­so­kon, szín­házi előa­dá­son (Besen­czy Árpád Petőfi: A hely­ség kalapácsa)

- a Rudas Szak­kö­zép­is­ko­lá­val — mint tehet­ség­pont­tal – 5 szak­mai ren­dez­vényt szer­vez­tek diá­kok és taná­rok számára

 

A más­fél éves együttmű­kö­dés ered­mé­nye­ként sike­rült kiváló kap­cso­la­tot terem­teni a duna­új­vá­rosi part­ne­rin­téz­ménnyel és a tehet­ség­pont­tal. A pusz­ta­sza­bol­csi gim­ná­zium célja, hogy elin­dítsa a Tehet­ség­ponttá válás folya­ma­tát, mivel a 2010–2011. tanév bizo­nyí­totta, hogy tehet­sé­ges diák­jaik és taná­raik meg­ala­po­zottá teszik ezt az elképzelést.

Szá­za­dik szü­le­tés­napja alkal­má­ból köszön­töt­ték Pusz­ta­sza­bol­cson Balogh Józsefné Mariska nénit, a város dísz­pol­gá­rát, az első szá­za­dik élet­vét betöl­tött pusz­ta­sza­bol­csi szép­ko­rút, 2011. novem­ber 10-én, a Város­háza dísz­ter­mé­ben ren­de­zett ünnepségen.

Az isko­lás gye­re­kek lélek­hez szóló köszöntő műsora után Czompó Ist­ván, a város pol­gár­mes­tere köszön­tötte a jelen­lévő­ket, első­sor­ban ter­mé­sze­te­sen az ünne­pel­tet, akit csa­lád­tag­jai kísér­tek el a szü­le­tés­napi ünnep­ségre. A pol­gár­mes­ter úr ünnepi beszé­déből meg­tud­tuk, hogy Mariska néni Kis­té­tény­ben szü­le­tett 1911. novem­ber 10-én, a Szek­szárdi Kirá­lyi Állami Bába­képző Inté­zet­ben 1931-ben szer­zett okle­ve­let, majd a paksi, a nagy­ka­ni­zsai és a csur­gói szülőott­hon­ban dol­go­zott. Ezt követően került Pusz­ta­sza­bolcsra. Érde­mes fel­idézni a nagy­ka­ni­zsai szülőott­hon főor­vo­sá­nak papírra vetett gon­do­la­tait, ame­lyek a pusz­ta­sza­bol­csi állás betöl­té­sé­hez adott aján­lás­ban szerepelnek:

“A reá bízott mun­ka­kört min­den­kor nagy szor­ga­lom­mal, ügy­sze­re­tet­tel, hoz­zá­ér­tés­sel a leg­na­gyobb meg­elé­ge­dé­semre látta el. A bete­gek­kel való bánás­módja, vala­mint az újszü­löt­tek­kel való oda­adó gon­dos­sága fáradt­sá­got nem ismert. A leg­ké­nye­sebb magán­szülői­met bíz­hat­tam rá, s ezek mind a leg­na­gyobb elis­me­rés­sel és meg­elé­ge­dés­sel vol­tak eltelve oda­adó, gon­dos ápo­lá­sá­tól. Sze­ren­csés lesz az a köz­ség, ahol a bábai teendő­ket ő fogja ellátni.”

Ez a sze­ren­csés köz­ség pedig Pusz­ta­sza­bolcs lett, ahol addig Mariska néni édes­anyja látta el a bába­asszo­nyi teendő­ket 1924-től, mint a falu első bábája, s így a saját lánya vette át tőle e szép hiva­tást 1946-ban — s milyen érde­kes a sors: Mariska néni több évti­ze­den át vég­zett munka után a tele­pü­lés utolsó bába­asszo­nya lett.

Balogh József­nét oda­adó mun­ká­já­nak, érde­me­i­nek elis­me­ré­se­kép­pen 2003-ban Pusz­ta­sza­bolcs dísz­pol­gári címé­vel tün­tet­ték ki.

Több évti­zede nyug­dí­jas. Nap­köz­ben több­nyire a szo­ci­á­lis intéz­mény gon­dos­ko­dá­sát élvezi, amúgy a nevelt fiá­ék­nál, Balogh Jáno­sék­nál él. Mariska néni lánya és fia ötven­hat­ban Kana­dába ment, jelen­leg is ott élnek, túl a het­ve­nen mindketten.

Juci néni, Mariska néni fér­jé­nek az első házas­sá­gá­ból szü­le­tett fiá­nak (Balogh János­nak) a fele­sége. Ők gon­dos­kod­nak Mariska néniről. Mint mondta, Mariska néni leg­szí­ve­seb­ben olva­sás­sal töl­tötte az utóbbi évti­ze­dek­ben az időt. Szí­ve­sen lenne egye­dül a saját házá­ban, de ezt az álla­pota nem teszi lehetővé, min­dig van mel­lette valaki ott is.

Az ünnep­ségre, ahol egy hatal­mas virág­ko­sárba ren­de­zett 100 szál sárga ger­be­rá­val és egy szü­le­tés­napi tor­tá­val is köszön­tötte Mariska nénit az önkor­mány­zat, a szo­ci­á­lis intéz­mény­ből is töb­ben eljöt­tek: az intéz­mény mun­ka­tár­sai és a gon­do­zot­tak is fel­kö­szön­töt­ték az idős höl­gyet. A köszöntők között ott volt Czön­dör Mihály is, aki­nek a fele­sé­gét, Joó Katit is Mariska néni segí­tette a világra.

Mariska néni jóízűen elfo­gyasz­tott az egész­sé­gére bon­tott pezs­gőből egy pohár­ral, és a tor­tá­ból is falatozott.

A benső­sé­ges ünnep­sé­gen Czompó Ist­ván pol­gár­mes­ter Kiss Mag­dolna: Köszö­net című ver­sét Mariska néni nevé­ben olvasta fel. A vers:

Kiss Mag­dolna: Köszönet

Köszö­nöm Nek­tek, kik ismer­tek, hogy rám is figyeltek.

Hogy a lel­ke­tek­ből egy dara­bot ide tettetek.

Szebb tőle a napom, és jobb a lelkemnek,

hogy ti mind körül­vesz­tek engemet.

Mond­hat­nak bár­mit, milyen az élet,

hogy az embe­rek mily érzéketlenek.

Míg ennyi ember szí­vé­ben van fény,

addig sosem hal meg a remény.

 

 

 

Har­minc évvel ezelőtt vette fel József Attila nevét a ma a pusz­ta­sza­bol­csi alap­fokú köz­ok­ta­tási intéz­mé­nye­ket egye­sítő József Attila Közös Igaz­ga­tású Álta­lá­nos Iskola és Óvoda isko­la­egy­sége. A név­adás­ról ötévente emlé­kez­nek meg az isko­lá­ban ren­de­zett nagy­sza­bású ünnep­ség kere­té­ben. Az immár hato­dik ilyen ren­dez­vény 2011. novem­ber 10-én volt az intéz­mény­ben. Az ese­mé­nyen a pol­gár­mes­ter és az önkor­mány­zati kép­vi­selők mel­lett az iskola volt peda­gó­gu­sai és tanít­vá­nyai is szép szám­ban vet­tek részt, a diá­kok­nak és taná­ra­ik­nak beren­de­zett szék­so­rok pedig csak­nem betöl­töt­ték a nagy tornatermet.

Üdvözlő sza­vak­kal köszön­tötte a meg­je­len­te­ket Sipos József igaz­gató, s egy öröm­teli friss hírről is beszá­molt: az iskola tanára, Ádám László rövi­de­sen átve­heti a Fejér Megye Tömeg­sport­já­ért kitüntetést.

A műsor ele­jén egy kis­fil­met néz­tek  meg a részt­vevők, majd Ádámné Far­kas Beáta, iskolaegység-vezető ünnepi beszéde, azt követően az iskola kóru­sá­nak és diák­ja­i­nak ünnepi műsora következett.

Az ünnepi beszéd (köszö­ne­tet mon­dok Ádámné Far­kas Beá­tá­nak, hogy ren­del­ke­zé­sünkre bocsá­totta a szöveget!):

———————————-

 

 

 

Az Ő tisz­te­le­tükre ég ez a mécses!

Nekünk taná­rok­nak is és nek­tek diá­kok­nak is, követ­nünk kell az előt­tünk járó­kat. Nem fel­tét­le­nül hatal­mas tel­je­sít­mé­nyek vég­hez­vi­te­lé­vel, hanem inkább abban, hogy a ránk bízott időt, éle­tünk egyik leg­na­gyobb és leg­ti­tok­za­to­sabb kin­csét jól hasz­nál­juk fel.

Éljünk tehát figyelmesen!

Ne saj­nál­juk az időt a szépre és a jóra!

A leg­főbb művé­szet az élet­ben, hogy min­denre talál­junk időt!

S ezzel vissza­ér­kez­tem a kez­deti gon­do­la­ta­im­hoz: Miért is fon­tos az évfor­du­lók ünneplése?

Az ünne­pek, a jeles napok meg­mé­rik az idő szün­te­len folyá­sát. Pihenő­he­lye­ket jelöl­nek ki szá­munkra, ahol végig­gon­dol­hat­juk az út foly­ta­tá­sát. Öt évvel ezelőtt egy olyan pihenő­hely­hez érkez­tünk, mely­nek külön­le­ges­sége az volt, hogy a név­adás 25. évfor­du­lója alkal­má­ból, Hor­váth Krisz­tián helyi műkőkészítő-mester, volt tanít­vá­nyunk által készí­tett fekete grá­nit emlék­táb­lát avat­tunk az isko­la­épü­let aulá­já­ban, mely­nél a mai napon koszo­rút helyez­tünk el az osz­tá­lyok kép­vi­selői jelen­lé­té­ben. 2006 novem­be­ré­ben az emlék­tábla ünne­pé­lyes elhe­lye­zése hár­mas funk­ciót töl­tött be! Egy­részt meg­örö­kí­tette azt a neve­ze­tes: 1981.nov.5-i dátu­mot, melytől isko­lánk József Attila nevét visel­heti. Más­részt a táb­la­ava­tás József Attila bronz mell­szob­rá­nak emlé­kére is tör­tént, melyet 1981-ben a név­fel­vé­teli ünnep­sé­gen adtak át, de saj­nos 1990-ben a fém­hul­la­dék gyűjtők áldo­zata lett. Ezt a szob­rot az Iparmű­vé­szeti Lek­to­rá­tus aján­dé­kozta isko­lánk­nak, mely zsű­ri­zett képzőmű­vé­szeti alko­tás volt, Ócsai Károly szob­rászmű­vész készí­tette. Har­mad­részt a táb­lát József Attila emlé­kére is állí­tot­tuk, mind­arra, ami utána maradt: gaz­dag, de befe­je­zet­len Életmű, egyéni, őt jel­lemző Köl­té­szet, leve­lek, emlé­kek, fel­jegy­zé­sek, kér­dé­sek, talá­nyok, Legenda.

Az elmon­dot­tak alap­ján rövi­den végig­jár­hat­tuk azt az utat, mely a mához veze­tett, s köz­ben fel­idéz­het­tük a múlt pillanatait.

A mai napon emlé­ke­zünk tehát az 1981-es név­fel­vé­telre, a most követ­kező műsor­ral pedig isko­lánk név­adó­jára, József Atti­lára, aki hisz a tiszta szel­lem­ben, mely­nek „sza­bad­sága kor­lát­ta­lan”, hisz a tiszta köl­té­szet­ben, mert közös­ség­te­remtő ereje van.

Egész éle­té­ben azért küz­dött, hogy befo­gad­ják vala­me­lyik közös­ségbe. Igazi tár­sas lény sze­re­tett volna lenni, hiszen mint mondja: „Hiába fürösz­töd önma­gad­ban, csak más­ban mos­ha­tod meg arcodat.”

József Attila elment, de sok szé­pet hagyott ránk örö­kül. Nem élt hiába! Meg­va­ló­sí­totta gyer­mek­kori álmát, hogy költő lesz! Kár, hogy maga nem tapasz­tal­hatta meg az olva­sók szeretetét!

Szín­há­zat, utcá­kat, okta­tási intéz­mé­nye­ket nevez­tek el róla. Szü­le­tés­napja a köl­té­szet napja. Ver­seit meg­ze­né­sí­tet­ték, köl­te­mé­nyei át-átszövik éle­tün­ket óvo­dás kor­tól felnőttkorig.

Ki ezért, ki azért  — sor­sá­tól függően – magá­é­nak érzi, magá­é­nak vallja köl­té­sze­tét, gon­do­lat­vi­lá­gát, tehát sze­re­tik őt, sze­ret­jük őt.

A név­fel­vé­tel 30. évfor­du­ló­ján József Attila szel­le­mi­sé­géből merítve feje­zem be gondolataimat :

„Igazi lel­kün­ket,

akár­csak az ünneplő ruhánkat

gon­do­san őriz­zük meg,

hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”

 

Köszö­nöm a meg­tisz­telő figyelmet!

 

Pusz­ta­sza­bolcs, 2011. novem­ber 10.

Á. Far­kas Beáta

iskolaegység-vezető

 

Kissé hűvös idő­já­rás, de napos idő fogadta a pusz­ta­sza­bol­csi­a­kat, akik a vasár­nap reg­gel­jü­ket facse­me­ték ülte­té­sé­vel kezd­ték 2010. ápri­lis 18-án. A Tiszta Utak, Élő Táj Egye­sü­let – több más városi civil szer­ve­zet­tel együttmű­ködve szer­vezte meg 1400 facse­mete elül­te­té­sét a város közterületein.

Ez volt az első fásí­tási akció, amit több civil szer­ve­zet anyagi hoz­zá­já­ru­lá­sá­val ren­dez­tünk meg, sokan pedig esz­kö­zök­kel és szer­szá­mok­kal segí­tet­tek elül­tetni az ezer­négy­száz facse­me­tét. Több­sé­gé­ben fenyők, kocsá­nyos töl­gyek, nyír­fák kerül­tek a földbe az idén. Ter­ve­ink sze­rint leg­alább öt éven át meg­szer­vez­zük ezt a prog­ra­mot, a foly­to­nos­ság miatt a min­den­kori pol­gár­mes­ter fővéd­nök­sé­gé­vel – tud­tuk meg Sebesi Bélá­tól, a Tiszta Utak, Élő Táj Egye­sü­let elnö­kétől, aki a faül­te­tési akció főszer­vezője volt. Az első fács­kát Czompó Ist­ván pol­gár­mes­ter ültette el a Szent Imre temp­lom mel­letti kiserdő­nél. A tavaly készült 4 darab fa hul­la­dékgyűjtőt is most helyez­ték el az okta­tási intézményeknél.

A Tiszta Utak, Élő Táj kör­nye­zet­vé­delmi civil szer­ve­zet három évvel ezelőtt ala­kult 18 ala­pító tag­gal, ma már 60–70 pár­toló tagja van. Már az ala­kuló gyű­lé­sen eldön­töt­ték, hogy a fia­ta­lo­kat tuda­to­san a kör­nye­zet védel­mére neve­lik, és ennek szel­le­mé­ben tevé­keny­ked­nek azóta is. A gye­re­kek­nek fagyi­val ked­ves­ked­nek a sze­mét­sze­dé­sért, rajz­ver­senyt és kiál­lí­tást is szer­vez­nek a szá­mukra, kör­nye­zet­vé­delmi témá­ban. Az egye­sü­let tag­jai min­den városi sza­bad­téri ren­dez­vé­nyen vál­lal­ják a sze­mét össze­sze­dé­sét, jelen­leg 12 db mobil hul­la­dékgyűjtő­jük van. Így ott talál­juk őket töb­bek között a Sza­bolcs Napok, az Élet­mód nap és Szen­ve­dé­lyek napja városi ren­dez­vé­nye­ken, vala­mint a Föld napja kör­nye­zet­vé­delmi akci­ó­já­nak főszer­vezői­ként is. Az egye­sü­let­nek külön pályá­zat­író elő­ké­szítő teamje van, és mind a pol­gár­mes­teri hiva­tal­lal, mind Pusz­ta­sza­bolcs többi civil szer­ve­ze­té­vel is jó kap­cso­la­to­kat ápolnak.

Az egye­sü­let elve: ültes­sen fákat a csa­lád, a tanár és a diák, az óvo­dai dol­gozó és az óvo­dás, és min­denki, aki a tisz­tább, élhetőbb Pusz­ta­sza­bol­csért sze­retne dol­gozni. Sebesi Béla elnök az egye­sü­let nevé­ben köszönte meg mind­azok­nak, civil szer­ve­ze­tek­nek, intéz­mé­nyek­nek és lakos­ság­nak is a köz­remű­kö­dést, akik hoz­zá­já­rul­tak az akció sikeréhez.

Az egyik leg­na­gyobb akci­ó­juk a Föld napja taka­rí­tási akció, ami­kor 4–5 IFA meg­te­lik az összegyűj­tött sze­mét­tel. Tavaly a város hatá­rá­ban 4 ille­gá­lis sze­mét­le­ra­kót szün­tet­tek meg akci­ó­juk kere­té­ben. Az idén május 2-án ren­de­zik a köz­utak mel­letti sze­métgyűj­tést, ame­lyen 2009-ben két­száz­nál is töb­ben voltak.

 

A Magyar Rák­el­le­nes Liga  Pusz­ta­sza­bol­csi Alap­szer­ve­zete (Nap­ra­forgó klub) a Nem­zeti Rák­el­le­nes Nap alkal­má­ból gyer­mek­raj­zok­ból készült ani­má­ciós film ősbe­mu­ta­tót tart 2010. ápri­lis 17– én 10 órai kez­det­tel, Pusz­ta­sza­bol­cson. (tovább…)

Pusz­ta­sza­bol­cson immár máso­dik alka­lom­mal ren­de­zett tél­te­metőt az Öreg Diá­kok Baráti Egye­sü­lete feb­ruár 16-án, hús­ha­gyó ked­den. A hagyo­mány­é­lesztő ren­dez­vé­nyen – a pol­gárő­rök biz­to­sí­tása mel­lett — mint­egy három­szá­zan vet­tek részt. (tovább…)

A Pusz­ta­sza­bol­csi Sza­bad­idős­port Egye­sü­let idén is meg­ren­dezi mara­toni futó­ver­seny soro­za­tát. A mara­toni távot négy rész­let­ben, a négy évszak­ban fut­hat­ják le a vál­lal­kozó kedvű amatőr spor­to­lók. Egy ver­seny­táv 10,6 kilo­mé­ter hosszú­ságú. A ver­se­nyek indu­lási hely­színe a Városi Sport­pá­lya, innen kell futni Besnyőig és vissza. Nevezni a Városi Sport­pá­lyán lehet (Pusz­ta­sza­bolcs, Sport u.). Min­den rajt előtt fél órá­val beme­le­gítő torna lesz. A ver­seny­so­ro­zat első, téli idő­pontja: feb­ruár 20. 10 óra (tovább…)

Immár a negye­dik alka­lom­mal szer­ve­zett éjsza­kai kaland­tú­rát a Kiai Dojo karate klub, mely­hez – idén első ízben — a „Ket­ten érted” élet­mód prog­ram is csat­la­ko­zott. Min­den korábbi rekord megdőlt, ami az érdeklődők szá­mát illeti, hiszen 16 csa­pat, közel száz fő állt rajt­hoz az este tíztől haj­nali négyig tartó kalan­dos túrán. (tovább…)

Gaz­dag kul­tu­rá­lis, sport– és sza­bad­idős prog­ram­kí­ná­lat­ból választ­hat­tak a Sza­bolcs Napok ven­dé­gei július 24–26. között. A prog­ram hiva­ta­los részé­ben kitün­te­té­sek átadá­sára is sor került. (tovább…)

A gim­na­zis­ták szép sike­re­ket értek el orszá­gos ver­se­nye­ken, fel­ké­szítő taná­ruk, Tán­czos Krisz­tina segít­sé­gé­vel. (tovább…)