Nem rég meglátogattam a szüleimet vidéken. Mostanra, mint nagyvárosban élő lány, eléggé távol áll tőlem ez a fajta mezőföldi élet. Itt nőttem fel én is, de ez már rég volt. Már évek óta elköltöztem otthonról és egy ideje már nem is voltam otthon. Sajnos a munka és az egyetem miatt nem tudtam sűrűn idelátogatni, pedig megígértem nekik, hogy amennyiszer csak tudok, jövök. Már nem a régi az apukám dereka és sokszor előfordul, hogy napokra az ágyba kényszeríti a fájdalom. Kellene nekik a segítség a földek megművelésében, amiben az ismerősök néha segítenek is, de nem akar apa senkit felvenni pénzért már évek óta, pedig rövid időre meg tudnának valakit fizetni. Nem kellene olyan sok időt vállalnia senkinek. Már fel is adtam és nem hajtogatom neki többé. Anyukám is velem van egy véleményen. Ő is félti apukámat, viszont ő se mondja neki, mert apa harapós tud lenni erre a témára.
A párommal és a húgával mentünk el ezen a napon. A páromat már ismerték a szüleim, de a húgát még nem. Közös tesós napot tartottak volna, ami erre a napra beszéltek meg, mert én mondtam, hogy úgysem fogok ráérni. Valószínűleg dolgozni fogok. Végül aztán mégsem dolgoztam és eldöntöttem, hogy meglátogatom a szüleimet. Mondtam neki, hogy nem kell elkísérnie, de mivel tudta, hogy szerettem volna alapból, ha velem tart, így megbeszélte a húgával, hogy jöjjenek el mindketten velem. Anyukám mindig nagyon örül a vendégeknek. Szeret a konyhában sertepertélni. Most is csomó mindennel várt minket. Rögtön be is kajáltunk. Kissé kínos volt, amikor apukám megjegyezte Annának, a párom húgának, hogy nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt az a miniszoknya, ha ki akarunk menni, körbejárni a földeket. Láttam is Annán, hogy nem számított rá, hogy ilyesmi fog történni. Bár egyetértettem azzal, hogy nem biztos, hogy ide illő az a szoknya, de azért meg kell, hogy mondjam, elég csinos volt.
Anna nem egy falusi lány. Budapesten nőtt fel, ő és a párom ott éltek kiskoruktól kezdve, viszont Bálint tíz éves korában elköltözött az apukájával vidékre, amikor szétmentek a szüleik. Így Bálint kicsit más, mint a húga. Anna már 14 éves kora óta bulizni jár, rendszeresen egyberuhákat, miniszoknyákat meg magas sarkú cipőket hord. Csoda, hogy ma nem magas sarkút vett fel.
Elsőre nem volt Anna szimpatikus, amikor megismertem őt. Csak egy agyonsminkelt, túlságosan kiöltözött lányt láttam benne. Pedig már elsőre is kedves volt. De kellett egy kis idő mire ezt észrevettem. Szégyellem is magam emiatt, mert egyébként így, hogy már ismerem őt, bevallom, ő az egyik legjószívűbb ember a világon. El is mondtam neki ezt utólag és nem haragudott. Mondta, hogy ezt sokszor megkapja, és hogy örül, hogy most már jó véleménnyel vagyok róla.
Mióta közelebbi viszonyba kerültünk egymással, nagyon sok mindent együtt csinálunk. Például, néha még a ruhavásárlást is. Korábban ezt sem gondoltam volna, hogy ebben találunk közös pontot, de sikerült. Na, persze nem a butikokba járkálunk együtt, mert ott biztosan nem járnánk mind a ketten sikerrel, de online elég sűrűn szoktunk együtt vásárolni. Együtt találtunk rá arra az online ruha webshopra is, ami most már mind a kettőnk kedvence, és ahonnan a ruhatárunk legalább kétharmada származik. Természetesen, az én mai öltözékem is, ugyan úgy, mint a rajta lévő, mára ugyan nem túl praktikus, de egyébként elképesztően csinos miniszoknya.
Nekem még sosem volt miniszoknyám, nem olyan helyről jövök, hogy ilyeneket hordjak, de most elgondolkodtam. Nem is biztos, hogy annyira sokat kell gondolkodni azon, hogy az ember lánya felvegyen egy ilyen ruhadarabot. Végül is én is nő vagyok, vagy mi a csuda, és minden valamire való nőnek van egy szoknyája. Vagy több.
Ahogy elnézegettem Annát, el is határoztam, hogy ha hazamegyünk, választunk nekem is egy miniszoknyát. Sőt! Mire is várunk?
Elővettem a telefonom, megnyitottam e kedvenc oldalunkat, és böngészni kezdtem. Kiválasztottam három darabot, majd Anna orra alá dugtam, hogy ő mondja meg, ezek közül, szerinte melyik lenne nekem a legelőnyösebb. Neki jobb érzéke van az ilyesmihez, nekem meg semmi tapasztalatom szoknya fronton. Végül egy olyan fazont választottunk ki nekem közös megegyezéssel, ami nem annyira testhezálló, mert Anna elmondása szerint abban meg kell tanulni járni meg mozogni, és mivel szerinte én össze vissza dobálom a végtagjaimat, korai lenne egy tapadós miniszoknya. Hallgattam rá, és még ott, helyben leadtam a rendelést. Alig várom, hogy megérkezzen.
Ebéd után elmentünk apával a sétára, és Anna nagyon ügyesen vette az akadályokat miniszoknyában. Miközben sétálgattunk, és végig etettük az állatokat, megnéztük a termést, én semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy legközelebb lehet, hogy én is már miniszoknyában teszem meg ezt az utat.