Nyáron a volt osztálytársaimmal rendhagyó osztálytalálkozót szerveztünk. Azt a gazdaságot látogattuk meg egy hétvégére, ahol annak idején a mezőgazdasági munkát végeztük.
Jó volt visszatérni a régi helyszínre, és szerencsére sokan hasonlóan gondolkodtak, majdnem mindenki eljött. Egyik jó barátnőm, Szandra azért hagyta ki, mert Hollandiában él, de a 27 főből 21-en ott voltunk, ez elég szép szám.
Szombaton körbe jártuk a majorságot, Jani bá’ megmutatta, hogyan alakultak át az évek alatt. A táj nagyon szép volt, de a városi cipőmben sokat csetlettem és botlottam. A hőn szeretett Huawei telefonomat ennek ellenére magabiztosan tartottam a kezemben; eltökéltem, hogy fényképezni fogok.
Sikerült is a dolog, mígnem, az egyik vadászles tetejéről a mélybe nem ejtettem a készüléket. Gyanús is volt már addigra, túl simán mentek a dolgok magamhoz képest. Persze rögtön lerohantam és kiszedtem a sárból, de ez már nem sokat segített. A telefon a védőtok ellenére is csúnyán megsérült. Nem akartam hangosan sopánkodni a saját hibám miatt, úgyhogy bedobtam a táskámba, és a többiekkel tartottam. Úgyis sokan fényképeztek, tuti megosztják majd.
Aztán mikor a körbe sétálás után visszaértünk a szálláshelyre, megkérdeztem Zsófit, az egyik barátnőmet, hogy nem ismer-e véletlenül egy Huawei szervizt. Gondoltam, hátha tudja, neki már régóta ez a márka a kedvence. Mondta, hogy ahova ő szokta hordani azt a helyet mindenkinek bátran meri ajánlani, ha akarom, akár el is kísér a következő héten. Örültem neki, mert mostanában kevés időt töltöttünk együtt.
Az osztálytalálkozó további része is nagyon jól zajlott, én Zsófi telefonjáról hazaszóltam az otthoniaknak, hogy ne aggódjanak.
Az osztálytalálkozó további része is nagyon jól alakult. Akartunk egy kicsit segíteni Jani báéknak a régi idők emlékére, de vigyorogva elutasította, és azt is elárulta, hogy még anno is több kárt csináltunk, mint hasznot. Ezen aztán elnevetgéltünk egy darabig.
Vasárnap este aztán már otthon gyorsan kikerestem a Huawei szerviz telefonszámát a neten, és hétfőn kértem is időpontot.
Az összetört Huawei helyett egy régi telefont használtam, átraktam a SIM kártyát, hogy elérhető maradjak.
Szerdára kaptunk időpontot, délután Zsófival el is mentünk a szervizbe. Leadtam a telefont, azt mondták, várhatóan következő hét elejére készen lesz, majd telefonon értesítenek.
Nézegettem, hogy a Huawei szerviz mellett még mennyiféle telefont javítanak a helyen. Meg kell hagyni, elég széles volt a választék. Meg is jegyeztem Zsófinak, hogy, ha elégedett leszek velük, akkor a páromnak, Zsoltinak is ajánlom majd a helyet, neki 3 telefonja van, és mind a három másik típus, itt akár mind a hármat is javíttathatnám, nem kéne más-más helyre vinnie.
Zsófival aztán még megittunk egy kávét és beszélgettünk egy keveset, mielőtt elbúcsúztunk volna.
Én a héten elvegetáltam a régi telefonnal, mondjuk nagyon elszoktam tőle, hogy nincs mindenhol internetem, különösen a GPS hiányát sínylettem meg. A munkám miatt ugyanis sokat utazom, és az egész csütörtököt és pénteken végigtévelyegtem vidéken, mert csak egy papír alapú térképem volt. Persze a tájékozódásom alapból sem az igazi. Mivel Jani báék felé jártam, gondoltam benézek egy kicsit hozzájuk. Nagy nehezen megtaláltam a tanyát. Persze az öregek nagyon örültek nekem.
Egy fél órát elbeszélgettem velük, aztán hazafelé vettem az irányt, és jól tettem, mert a visszaút is legalább kétszer annyi időbe tellett.
Szerencsére aztán hétfőn telefonáltak, hogy elkészült a Huawei-em, mehetek érte. Végül aztán csak kedden reggel sikerült bemennem a telefonért, már rettentően vártam a dolgot.
Teljesen jól megcsinálták, úgy ragyogott, mint új korában. És az ígért időpont legelejére készen is lett. Alapjában véve elégedett voltam, később említettem is Zsoltinak a dolgot.
Azt mondta, majd kipróbálja, de reméli nem lesz rá szüksége.
Nekünk Zsófival a telefon szervizelés azóta közös programunkká vált: ha valamelyikünknek elromlik a telefonja, csak szól a másiknak, és együtt megyünk el a szervizbe. Általában összekötjük a dolgot egy kávézással is.
A legutóbb sajnos nem sikerült, mert sietett, de végül megbeszéltük, hogy holnap este átjönnek hozzánk a barátjásval, Sanyival. Zsoltival mi most épp a vacsorát főzzük, remélem finom lesz!