Egy kis 200 fős községben élünk a Mezőföldön, itt aztán tényleg mindenki ismer mindenkit. Főleg, hogy már a nagyszüleim is idevalósiak voltak, a szüleim is itt laknak és én is itt nőttem fel a bátyámmal együtt. Szeretek vidéken élni, és bár egyetemre a fővárosba járok, nem vonz az az élet, ha végzek, én is ebben a faluban szeretnék tovább élni és a közeli nagyvárosban munkát vállalni. Sok korom béli szerintem nem így van ezzel, sokan nem bírják a nyugis, vidéki életet, nem elég pörgős nekik, de én imádom, nem vagyok az a nagyon társasági ember, így nekem tökéletes ez a családias, falusi környezet.
Mint említettem már, itt mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenről, megy a pletyka rendesen, mint minden rendes kis faluban. Ezért nem meglepő, hogy az is nagy hírértékkel bírt a helyiek között, hogy a 23 éves bátyám letette a motoros jogsit, és vett magának egy mocit. Gyönyörű, fekete és ezüst színű, igazán vagány.
Persze a faluban mindenkinek meg volt a véleménye erről (mint mindenről általában), voltak, akik szerint anyáéknak nem kellett volna hagyniuk, hogy ebbe belevágjon a tesóm, merthogy milyen veszélyes, mások szerint viszont nagyon vagány.
Szerintem is nagyon menő dolog, bár több macerával járt a dolog, mint én azt elsőre gondoltam. Kiderült, hogy ez a motoros ruha beszerzése ügy nem megy olyan simán, mert a megfelelő boltra rátalálni nem egy egyszerű feladat. A bátyámnak is hosszas keresgélésbe került, de végül megtalálta a számára legmegfelelőbb webshopot .
Először nem is gondoltam volna, de aztán a bátyám felvilágosított, hogy egy motorosnak a biztonságos száguldozáshoz rengeteg mindenre van szüksége, ami nem egy olcsó mulattság. Szerencsére ebben az üzletben teljesen korrekt áron adják a termékeket, amik nagyon jó minőségűek.
Ráadásul a választék is hatalmas, a motoros kesztyűtől a dzsekiken át a csizmákik minden van, mindenből sokféle, tehát mindenki megtalálhatja a neki legjobban tetszőt.
Andris mesélte, hogy így is sokáig tartott kiválasztani a dolgokat, de csak azért, mert alig tudott választani, mert szinte mindegyik darab tetszett neki. Végül egy fekete-sárga csíkos kabátot, fekete nadrágot és hozzá illő cipőt és motoros kesztyűt választott. Rendelt ezen felül még egy menő bukósisakot, egy overállt, ami bőrből készült és egy esővédő kabátot.
Amikor megrendelte őket, én is ott ültem mellette, és együtt végig néztük a női szekció darabjait is, mert érdekelt, hogy milyen motoros cuccokat készítenek nőknek. Meglepetésemre, szinte az összes darab olyan volt, hogy első ránézésre meg nem mondtam volna róla, hogy motoros kabát például, és nem egy sima hétköznapi széldzseki. Esküszöm, ha rendes ruhaboltba láttam volna, meg is vettem volna, olyan jól nézett ki az egyik. Így persze nem vettem meg, hiszen nekem nincs rá szükségem, mert nem motorozok, és Andris mögé sem tervezek felülni, mert kicsit ódzkodok az egésztől, valószínűleg túlságosan félnék, nem tudnám élvezni. De a tesóm imádja, és ez így is van rendjén, ő a menő motoros a családban és a faluban.
A rendelése amúgy hamar megérkezett sértetlenül, és már aznap magára is öltötte a teljes felszerelést és ment egy kört a faluban, meg elment a haverjához is megmutatni a vadiúj szerzeményeit. Azt mondta, hogy a faluban az utcán rácsodálkoztak, valamelyik öreg néni még utána is kiabált, hogy „Ne törd össze magad, Andriskám!”. Azt mondta, nagyon cuki volt a nénitől, hogy így féltette, pedig nem is ment gyorsan, hiszen még nem egy gyakorlott motoros. De biztos vagyok benne, hogy hamar belejön, mint kiskutya az ugatásba, ugyanis szinte minden nap megy pár kört gyakorlás képpen, hogy minél biztosabban tudjon ülni a motoron.