Néhány évvel ezelőtt még nagyon szerettem a földműves életet, mindig otthon voltam a szüleimmel, és segítettem nekik elvégezni a munka nagyobbik részét. Aztán, ahogy mondani szokás, megtörtént a baj. Megismerkedtem egy Linda nevű budapesti lánnyal, és persze, mint a mesében, egymásba is szerettünk. Linda nyári munkát vállalt a farmunkon, apa néha meghirdette ezt a lehetőséget diákoknak, és ő élt vele. Esténként sokat beszélgettünk a búzatáblák mellett, Linda nagyon kedves volt hozzám, épített nekem sünit a homokból, az nagyon aranyos volt, teleszurkálta kicsi botokkal, és nevetgélt, azt mondta, egy süni nőtt a kezemre.
Szerintem akkor szerettem bele. Aztán végét ért a nyár, véget ért a munkája is, így vissza kellett mennie a fővárosba tanulni. Amikor elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy inkább ne erőltessük a dolgot a távolság miatt, mert csak szenvedés lenne mindkettőnk számára, hogy ritkán láthatjuk egymást, ráadásul túlságosan megbonyolítaná az életünket az, hogy utazgatunk hetente egymáshoz. Tanulni sem tudnánk rendesen (ő egy nagyon elit gimnáziumba járt, szóval nem is lehetett volna lazítania még hétvégén sem.)
Aztán Linda hazament. Nekem viszont nagyon hiányzott, és nem tudtam őt elfelejteni. Mondtam apának, hogy legközelebb, ha a fővárosba megy dolgozni, huzamosabb ideig is tárgyalt ott, hozzon nekem haza motoros felszerelést. A születésnapomra kértem ezt, hogy egy kismotort és néhány motorozáshoz szükséges eszközt szerezzen be nekem a shox.hu oldaláról.
Rájöttem, hogy motorral sokkal egyszerűbb a közlekedés, és sokkal hamarabb el tudnék utazni Lindához a megfelelő járművel és felszereléssel. Apa egy nagyon menő motort vett nekem, és a shox.hu oldaláról egy motoros bukósisak is a kosárba került. Amikor elindultam Lindához, nagyon ideges voltam a felszerelés miatt. A motoros jogosítványt egészen hamar sikerült letennem, de a shox.hu oldaláról rendelt dolgok miatt nagyon ideges voltam eleinte. Túl jól néztek ki ahhoz, hogy jól is működjenek, hogy kiváló legyen a minőségük. Aztán persze az út a fővárosba megcáfolta ezt a prekoncepciómat.
A motoros bukósisak megmentette az életemet. Nagyon siettem az úton (nem a főúton mentem, meg nem is az autópályán, hanem árkon-bokron, mert féltem a hatalmas kamionoktól, kezdő vezetőként még nem voltam felkészülve arra az útra, de úgy tűnt, a kerülőútra sem…
Véletlenül megcsúsztam egy faágban, valahogyan rosszul vettem be a kanyart, az ág pedig pont úgy állt a gumi alatt, hogy repültem pár métert a motorral együtt, majd nélküle is, aztán nagyon szépen belegurultam az árokba. Szerencsére a motoros bukósisak a fejemen volt, így nem sérültem meg egyáltalán. Ha nem lett volna velem a shox.hu oldaláról rendelt menő szerelés, valószínűleg súlyos sérüléseket szereztem volna, de így szerencsére tényleg csak kisebb karcolások estek rajtam. Ott akartam lenni Lindával, már nagyon hiányzott nekem, hiszen hónapok óta nem is láttam.
Mikor beértem a városba, szoknom kellett a forgalmat, mert nagyon nagy volt, az autósok kicsit idegesen viselkedtek, de biztonságban éreztem magam a motoros bukósisakkal a fejemen. Odaértem az iskolához, és vártam, hogy Linda végezzen, az iskola kapujában álltam. Mikor megpillantottam a novemberi fényben, nagyon gyönyörű volt. Nem hajtottam fel a motoros bukósisakot, hagytam, hogy elmenjen mellettem, és amikor összeért a vállunk, megtorpant. Rám nézett, és megkérdezte tőlem, ismer-e. Akkor hajtottam föl a bukósisakot – két másodperc alatt sírva fakadt, és a nyakamba ugrott.
Aznap délután egyikőnk sem tanult. Elmeséltem neki, hogy miatta vettem meg ezeket a felszereléseket, és hogy a shox.hu oldaláról rendeltem őket, neki is nagyon tetszettek, azt mondta, nem is látott még soha ilyen menő motoros bukósisakot.