Édesapám igazi vidéki gazda. A ház, amiben felnőttem és, amiben ő ma is él, egy kisebb tanyának mondható. Tyúkok, kacsák, kutya, macska, pár évente egy-egy disznó is megfordul az udvarban. A telektől nem messze van egy kisebb eperföldünk. Apa jár ki kapálni az epre, anyukám már nem bírja a fizikai munkát, csak a baromfikat látja el, a többi ház körüli munkát, apám végzi.
Aggódom is miatta, nehogy túlhajszolja magát. Mikor egy pár hete meglátogattam, panaszkodott, hogy nagyon fájnak az ízületei. Mondtam neki, amit még tőle hallottam gyerekkoromban, hogy biztos azért van ez, mert nem eszik elég kocsonyát. Erre azt felelte, hogy a kocsonya már nem segít neki. Amúgy sem lehet minden nap enni, megundorodik tőle az ember…
Azon a hétvégén, amit náluk töltöttem, segítettem neki, de tudtam, hogy másnap már ő veszi nyakába az egész családi gazdaságot újra. Este, mikor borozgattunk kicsit, felvetettem neki, mi lenne, ha felvenne valakit. Tudom, hogy a nyugdíjból nem telik rá, ezért felajánlottam, hogy én kifizetem a munkabért, biztos van olyan ember a faluban, aki ráér naponta két órát segíteni, annál nem is kellene több. Sajnos nagyon elutasító volt ezzel az ötlettel kapcsolatban, azt mondta, ha nem bírja, akkor majd levágja az összes állatot, eladja az eperföldet, és kész, de amíg az övé minden, addig ő is fog mindent csinálni.
Mikor hazaértem tőlük, felhívtam az egyik barátomat, Zsoltit aki ízületes. Tanácsot akartam kérni tőle apámmal kapcsolatban. Ezért igyekeztem leírni az általa folytatott életmódot, és a saját diagnózisát. Zsolti azt mondta, szerinte porckopásról van szó, neki is ez baja. Valamit magyarázott a kollagén termelődéséről meg ilyesmikről, bevallom nem sokat értettem belőle. A kollagén számomra csak a ráncok ellenszere, mást nem tudok róla. Azt mondta, szerinte próbáljuk ki a Proenzi 3 filmtablettát, mert ő ezt használja, neki bevált. Megköszöntem a dolgot, és föl is hívtam anyut, hogy konzultáljak vele a dologról. Apára nem lehet ilyen információkat bízni, megrögzötten vallja ugyanis, hogy a gyógyítás női dolog. Szoktunk is erről vitatkozni eleget. Így hát elmondtam anyunak, hogy vegye meg apának a Proenzi 3-at. Sajnos másnap vissza is hívott, azzal, hogy a szomszéd faluban lévő gyógyszertár szabadság miatt egész héten zárva tart. Gyorsan elkezdtem hát nézelődni a neten, és találtam egy online patikát, ahol a Proenzi 3 is kapható, így hát megrendeltem nekik, pár napon belül ki szállították hozzájuk. Anyukám el sem hitte, hogy létezik ilyen, azt hitte, valami varázslat az egész. El is határoztam, hogy megtanítom egy kicsit internetezni, ha fűlik hozzá a foga, mert sok rohangálástól kímélné meg őket, ha néhány dolgot a neten keresztül is meg tudnának rendelni.
Múlt héten aztán megint meglátogattam őket. Elvittem nekik a régi laptopomat. Eleinte nagyon ellenségesen méregették, de később egy kicsit fölengedtek. Bízom benne, hogy használni is fogják, majd ellenőrzöm, ha legközelebb megyek.
Szóval ott voltam náluk, és nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy apunak hat a tabletta, a fájdalmai sokat csökkentek az egy hét alatt, mióta szedi a Proenzi 3-at. Látszódott is a mozgásán, és hallatszódott is, azaz, hogy pont nem hallatszódott a rendszeres nyögés, amit eddig egy-egy megerőltető mozdulat közben hallatott. Anyám elmesélte, hogy az utóbbi napokban sokkal jobban alszik ő is, mivel apu éjjeli forgolódás közben is gyakran nyögött, amire anyu rendszeresen felébredt. Mostanában sokkal nyugodtabbak az éjszakáik. Persze azért anyának kell napi háromszor odakészíteni a tablettákat, és ráparancsolni, hogy egy pohár vizet igyon meg a gyógyszer mellé. Apa ilyenkor morgolódik, de én látom rajta, hogy jól esik neki a gondoskodás. Igazából szerintem el is várja. Jó kis hétvége volt, a közhangulat is jobb volt, mint máskor, apa kevesebbet mérgelődött, ami biztosan a jobb közérzete miatt van.
Mikor hazaértem, felhívtam Zsoltit, meghívtam egy másnapi ebédre, hogy ezzel köszönjem meg neki a tanácsot. Meg már amúgy is régen láttuk egymást, kíváncsi voltam, mi lehet vele.