Van egy ismerősöm, Tomi, akivel már gimnázium óta jó barátok vagyunk. Már akkor is igen különcnek számított az iskolában, mert a szüleivel a várostól nem messze lévő faluban éltek egy hatalmas telken, ahol mindenféle mezőgazdasági tevékenységet folytattak. Volt hatalmas veteményesük, disznóól, tyúkok az udvaron, kukoricás. Szóval egy tipikus falusi családként élték az életüket, nem igen jártak boltba, igyekeztek mindent maguknak megtermelni, vagy háztáji helyekről beszerezni.
Tomi a falusi neveltetés ellenére nagyon jó tanuló volt és érettségi után ő is a főváros felé vette az irányt, ahol a Műszaki Egyetemen kezdett el tanulni. Mivel a szülei nem igazán nézték jó szemmel, hogy a fiuk „elvárosiasodik”, nem sok pénzzel támogatták őt, így Tominak keményen kellett dolgoznia az egyetem mellett, hogy meg tudjon élni. Velem együtt lakott a kollégiumban és minden nap éjszakába nyúlóan dolgozott egy forrasztó-hegesztő üzemben. Tiszteltem őt a kitartásáért és az akaraterejéért, de sokszor megsajnáltam, mert láttam rajta, hogy nagyon kimerült. Amikor csak tudtam, igyekeztem neki is bevásárolni élelmiszert és egyéb apróbb dolgokat, hogy valamennyit spórolni tudjon a fizetéséből a későbbi évekre.
Egyik nap megint hullafáradtan jött haza az üzemből és elmesélte, hogy a főnöke megbízta őt egy beszerzési feladattal, argon palackot kellett rendelnie a cég számára. Mostanában a gyakorlati munkát egy másik srác vette át tőle odabent és fokozatosan átszoktatták Tomit az elméleti munkafolyamatok felé. Tervei voltak a főnökének vele, hogy ha Tomi megszerzi a diplomáját, leszerződteti szakmai munkatársként. A barátom természetesen belement ebbe, mert ez magasabb fizetéssel és kevesebb éjszakázással járt. Addig azonban leginkább a főnöke asszisztenseként tevékenykedett és különféle termékeket kellett rendelnie, valamint intézni a papírmunkát, ügyelni az éjszakai műszak kezdetét. Mivel úgy gondoltam, nekem több szabadidőm van, mint neki, felajánlottam a segítségemet abban, hogy utána nézek az interneten, hol lehet argon palackot venni. Elmagyarázta, milyenre van szüksége, majd miután Tomi lefeküdt, nekiálltam kutakodni a neten és hamar rábukkantam a Gázpalackfutár oldalára. 1 m3-es, 5 literes argonnal töltött palackot kellett rendelnie, 3 darabot. Mivel Budapesten, kiszállítás együtt is megfelelőnek tűntek az árak a többi argon gáz árusításával foglalkozó oldalhoz képest, elmentettem a könyvjelzőim közé és reggel megmutattam Tominak, mit találtam, mégis csak ő volt a szakmai tudás birtokában. Mivel szerinte is korrektek voltak az argon palack árak, meg is rendeltünk a szükséges mennyiséget Tomi munkahelyének címére. Aznap este rákérdeztem nála, mit szólt a főnöke a honlaphoz, amit találtam. Mint kiderült, meg volt elégedve Tomi munkájával, hogy egy új, megbízható beszállítót talált az üzemnek, ezért kereset-kiegészítésben részesítette. Boldog voltam, hogy ily módon segíthettem egy jó barátomnak, Tomi pedig az első emelt fizetéséből elhívott egy fröccsözésre.
Ahogy teltek a hónapok, Tomi egyre közelebb jutott a diploma megszerzéséhez. Már majdnem teljes mértékben azt dolgozta a munkahelyén, amilyen pozíciót az oklevél megszerzése után fog megkapni. Időközben nekem is sikerült elhelyezkedni egy műszaki üzemben, ahol reklámdekorációkhoz készítenek fénycsöveket. Én is a háttérmunkát segítettem a cégemnél, de néha, ha szükség volt rá, beálltam a futószalag mellé is. Mivel a fénycsöveket is argon gázzal kell megtölteni, nekünk is szükségünk volt rá, hogy kapcsolatban legyünk argon gázt forgalmazó cégekkel. Mivel az eddigi beszállítónk csődbe ment, nekem kellett keresnem újat. Tomi jó tapasztalata miatt nem is volt kérdés, kiket kerestem meg rögtön. Szerencsére a mi beszerzési folyamatunk is simán lezajlott, a cég ismételten korrektnek és megbízhatónak bizonyult és meg voltunk elégedve a szállítási idővel is. Biztos voltam benne, hogy hosszú távú kapcsolatot tudunk velük kialakítani.
Nyáron Tomival több hét szabadságot vettünk és mindketten hazautaztunk. Szerintem nagyot tévedtek Tomi szülei, mikor azt állították, a fiuk „elvárosiasodik”. Véleményem szerint mindvégig ugyanaz a srác maradt, aki otthon is volt.